101 év után találták meg a nagypapa sírját

Gergye István napjainkban egy érsekújvári temetőben nyugszik. A több hónapos keresés a napokban hozott eredményt a celli családnak, akik kijelentették: összetartó család lévén megnyugvás, hogy meglett a „papa”, aki most lélekben velük ülhet a karácsonyi asztalhoz.

A történet 102 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a velemi születésű Gergye István 1914-ben bevonult a szombathelyi huszárokhoz, hogy onnan egyenesen az olasz frontra kerüljön ki.

– Akkoriban a huszárok egyre inkább lovak nélkül maradtak, nagypapát is „földre kényszerítette” a háború és a Magyar Királyi 4. Honvéd Tüzérezred állományát erősítette tovább – mesélte az unoka, Gergye János. A celldömölki rokon azt is hozzátette: információik szerint a papa egy folyami átkelés során sérült meg, majd az érsekújvári kórházba szállították, ahol 1915 november 22-én halt bele sérüléseibe.

- Családunk nagyon összetartó, évek óta téma az ünnepek alkalmából, hogy milyen jó lenne tudni arról, hol vannak az eleink, mi történt velük – mesélte Gergye Jánosné, az unoka felesége.

Három hónapja határoztak arról, hogy lesz, ami lesz, megkeresik a papát. Érsekújvárig el is jutottak sok-sok telefon és utánajárás árán, komoly segítséget kapva egy ottani kutatótól, Dániel Ferenctől.

- Tőle tudtuk meg, hogy végül mi lett azzal a majdnem 400 bakával, akik jó részét az érsekújvári kórházba hoztak – mesélte Gergye János. A celldömölki család végül eljutott a Felvidékre, ahol a polgármester révén bemehettek a harminc éve bezárt, egykori katonakórházba, de ami a legfontosabb, eljutottak nagyapja első sírhelyéhez is.

Az érsekújvári kórház elhunyt bakáit az akkori, úgynevezett Babka-temetőben helyezték örök nyugalomra. Ezt a temetőt 1933-ban megszüntették, az elhantoltakat exhumálták, és egy ma is működő, városi temetőben helyezték el.

- Dániel Ferenc elvitt bennünket az eredeti helyszínre, ahol be is azonosítottuk az első sír helyét, majd természetesen elmentünk a városi temetőbe is – mesélte immár friss, felvidéki élményeit a celldömölki család. Ugyanis az idei, november 10-i látogatás már hivatalos program volt. Érsekújvár önkormányzata a Nagy Háború elesett katonái tiszteletére egy emlékművet állított, mely köré temették újra a hősi halottakat. Gergyéék nagyapja is nem messze az emlékműtől van elhantolva. Sírjára virágot tettek unokája és családja, gyertyát gyújtottak a „papa” emlékére.

- Megrendítő volt a sírnál állni, nagyapámról eddig csak családi történetek hallatán lehetett emlékezni – mondta az unoka.

Az emlékmű avatásán számos nemzet képviselőivel találkoztak (sajnos magyarként csak ők voltak kint), szerb, cseh és orosz emlékezőkkel koszorúztak együtt az érsekújvári temetőben.

- Annyit elmondtak az ottaniak is, ritka, hogy valaki száz év után is keresi a hozzátartozóját, de az is biztos, férjem nagyapja most lélekben együtt ül a családdal a karácsonyi ünnepek alatt – mondta Gergye Jánosné.

Gergyéék továbbra sem adják fel, hogy a családot legalább lélekben is összetartsák. A legendáriumuk szerint ugyanis a Gergyék több tagja is érintett a Nagy Háborúban, egyikük vélhetően Limanovánál is ott harcolt őrmesterként, másikuk nevét a következő háborúban az „aranyvonat” révén emlegették.