Kultúra

2010.01.20. 03:28

Lisztet és Erkelt játszottak a Magyar Kultúra Napjának jegyében

Hirhedett zenésze a világnak, / Bár hová juss, mindig hű rokon! / Van-e hangod a beteg hazának / A velőket rázó húrokon? / Van-e hangod, szív háborgatója? / Van-e hangod, bánat altatója? Vörösmarty Mihály természetesen legelébb is Liszt Ferenctől kérdezte ezt ódájában 1839-ben, amikor a zenész-zeneszerző először járt Budapesten.

Ölbei Lívia

Vörösmarty Mihály természetesen legelébb is Liszt Ferenctől kérdezte ezt ódájában 1839-ben, amikor a zenész-zeneszerző először járt Budapesten. Vörösmarty érdeklődése persze tágabban - s korokon felül - értelmezendő, ezért nyugodtan felelhetünk rá akár mi, ma. Van hangja Lisztnek a beteg hazához...

Hétfőn este is volt a szombathelyi Bartók Teremben, a Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertjén (Vox Humana-bérlet, 5. hangverseny), amelyet a magyar kultúra napjának szenteltek. Az együttest a Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, Kossuth-díjas Kovács János (1951-es születésű) dirigálta.

Fölcsendült Liszt Hungária című szimfonikus költeménye (a mű 1856-ban nyerte el végső formáját), amelyet Tóth Aladár ekképp jellemzett: Büszke, bátor, lelkes ritmusok, mintha csak bennük lüktetne a magyar nemzeti zenekultúráért harcra szálló muzsikusnemzedék minden büszke reménye, bátor hite, lelkesedése! Mindenesetre nem lehet ezt a művet csak úgy hallgatni; valami kezd bizseregni az emberben - szerintem nemzeti hovatartozástól függetlenül -, olyan üzenetek hordozója is, melyek saját belső adaptereink segítségével nagyon is foghatók. Hogyan a csudába ne tudnánk: vannak mélypontok, hullámvölgyek, máskor meg fölfelé ívelések, szárnyalások.

Liszt Magyar fantáziáját, (1881 és 1886 között keltette életre a magyar zseni), az egyik legnépszerűbb zongorára és nagyzenekarra írt kompozícióját a zenekar Jandó Jenő (1952-ben született) zongoraművész közreműködésével interpretálta. Ő ugyanazokat a kitüntetéseket kiérdemelte, mint Kovács János karmester, illetve további számos nemzetközi elismerést is szerzett. A szakmabeliek szerint a földkerekség legjobb tíz zongoraművészének egyikeként tartják számon; az egyik zenekari tagtól pedig történetesen azt hallottam, hogy benne van a legjobb ötben. Ami a lényeg (önző ember a néző, ugyebár), hogy hétfő este téren és időn kívül helyezett bennünket, mintha megemelkedtünk volna az egész teremmel együtt. Akkora volt a siker, hogy ráadásként eljátszotta Bartók Este a székelyeknél-jét. Angyal szállt át fölöttünk.

Szünet után Erkel Ferenc ünnepi nyitánya következett, amit 1887-ben írt a Nemzeti Színház megalakulásának félévszázados évfordulójára. Holtbiztos, hogy majd mindenki ismeri a művet, legföljebb nem tud róla. A befejező rész minden óévben fölcsendül a Magyar Televízióban, éjfél előtt nem sokkal. Ezúttal is eltalálta a lelkeket. Majd az Operaház szólistái - Pánczél Éva, Bándi János, Szegedi Csaba - a Dózsa György és a Bánk bán című operákból adtak elő részleteket. Leginkább azt érzékeltették: a Bánk bánban milyen mérhetetlen drámaiság feszül. Kis híja volt csupán, hogy az angyal megint átsuhanjon fölöttünk.

Vörösmarty így fejezte be Liszthez írt ódáját: És ha hallod, zengő húrjaiddal / Mint riad föl e hon a dalon, / Melyet a nép milliói ajakkal / Zeng utánad bátor hangokon, / Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művei csendültek föl.

Vörösmarty Mihály természetesen legelébb is Liszt Ferenctől kérdezte ezt ódájában 1839-ben, amikor a zenész-zeneszerző először járt Budapesten. Vörösmarty érdeklődése persze tágabban - s korokon felül - értelmezendő, ezért nyugodtan felelhetünk rá akár mi, ma. Van hangja Lisztnek a beteg hazához...

Hétfőn este is volt a szombathelyi Bartók Teremben, a Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertjén (Vox Humana-bérlet, 5. hangverseny), amelyet a magyar kultúra napjának szenteltek. Az együttest a Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, Kossuth-díjas Kovács János (1951-es születésű) dirigálta.

Fölcsendült Liszt Hungária című szimfonikus költeménye (a mű 1856-ban nyerte el végső formáját), amelyet Tóth Aladár ekképp jellemzett: Büszke, bátor, lelkes ritmusok, mintha csak bennük lüktetne a magyar nemzeti zenekultúráért harcra szálló muzsikusnemzedék minden büszke reménye, bátor hite, lelkesedése! Mindenesetre nem lehet ezt a művet csak úgy hallgatni; valami kezd bizseregni az emberben - szerintem nemzeti hovatartozástól függetlenül -, olyan üzenetek hordozója is, melyek saját belső adaptereink segítségével nagyon is foghatók. Hogyan a csudába ne tudnánk: vannak mélypontok, hullámvölgyek, máskor meg fölfelé ívelések, szárnyalások.

Liszt Magyar fantáziáját, (1881 és 1886 között keltette életre a magyar zseni), az egyik legnépszerűbb zongorára és nagyzenekarra írt kompozícióját a zenekar Jandó Jenő (1952-ben született) zongoraművész közreműködésével interpretálta. Ő ugyanazokat a kitüntetéseket kiérdemelte, mint Kovács János karmester, illetve további számos nemzetközi elismerést is szerzett. A szakmabeliek szerint a földkerekség legjobb tíz zongoraművészének egyikeként tartják számon; az egyik zenekari tagtól pedig történetesen azt hallottam, hogy benne van a legjobb ötben. Ami a lényeg (önző ember a néző, ugyebár), hogy hétfő este téren és időn kívül helyezett bennünket, mintha megemelkedtünk volna az egész teremmel együtt. Akkora volt a siker, hogy ráadásként eljátszotta Bartók Este a székelyeknél-jét. Angyal szállt át fölöttünk.

Szünet után Erkel Ferenc ünnepi nyitánya következett, amit 1887-ben írt a Nemzeti Színház megalakulásának félévszázados évfordulójára. Holtbiztos, hogy majd mindenki ismeri a művet, legföljebb nem tud róla. A befejező rész minden óévben fölcsendül a Magyar Televízióban, éjfél előtt nem sokkal. Ezúttal is eltalálta a lelkeket. Majd az Operaház szólistái - Pánczél Éva, Bándi János, Szegedi Csaba - a Dózsa György és a Bánk bán című operákból adtak elő részleteket. Leginkább azt érzékeltették: a Bánk bánban milyen mérhetetlen drámaiság feszül. Kis híja volt csupán, hogy az angyal megint átsuhanjon fölöttünk.

Vörösmarty így fejezte be Liszthez írt ódáját: És ha hallod, zengő húrjaiddal / Mint riad föl e hon a dalon, / Melyet a nép milliói ajakkal / Zeng utánad bátor hangokon, / Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művei csendültek föl.

Hétfőn este is volt a szombathelyi Bartók Teremben, a Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertjén (Vox Humana-bérlet, 5. hangverseny), amelyet a magyar kultúra napjának szenteltek. Az együttest a Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, Kossuth-díjas Kovács János (1951-es születésű) dirigálta.

Fölcsendült Liszt Hungária című szimfonikus költeménye (a mű 1856-ban nyerte el végső formáját), amelyet Tóth Aladár ekképp jellemzett: Büszke, bátor, lelkes ritmusok, mintha csak bennük lüktetne a magyar nemzeti zenekultúráért harcra szálló muzsikusnemzedék minden büszke reménye, bátor hite, lelkesedése! Mindenesetre nem lehet ezt a művet csak úgy hallgatni; valami kezd bizseregni az emberben - szerintem nemzeti hovatartozástól függetlenül -, olyan üzenetek hordozója is, melyek saját belső adaptereink segítségével nagyon is foghatók. Hogyan a csudába ne tudnánk: vannak mélypontok, hullámvölgyek, máskor meg fölfelé ívelések, szárnyalások.

Liszt Magyar fantáziáját, (1881 és 1886 között keltette életre a magyar zseni), az egyik legnépszerűbb zongorára és nagyzenekarra írt kompozícióját a zenekar Jandó Jenő (1952-ben született) zongoraművész közreműködésével interpretálta. Ő ugyanazokat a kitüntetéseket kiérdemelte, mint Kovács János karmester, illetve további számos nemzetközi elismerést is szerzett. A szakmabeliek szerint a földkerekség legjobb tíz zongoraművészének egyikeként tartják számon; az egyik zenekari tagtól pedig történetesen azt hallottam, hogy benne van a legjobb ötben. Ami a lényeg (önző ember a néző, ugyebár), hogy hétfő este téren és időn kívül helyezett bennünket, mintha megemelkedtünk volna az egész teremmel együtt. Akkora volt a siker, hogy ráadásként eljátszotta Bartók Este a székelyeknél-jét. Angyal szállt át fölöttünk.

Szünet után Erkel Ferenc ünnepi nyitánya következett, amit 1887-ben írt a Nemzeti Színház megalakulásának félévszázados évfordulójára. Holtbiztos, hogy majd mindenki ismeri a művet, legföljebb nem tud róla. A befejező rész minden óévben fölcsendül a Magyar Televízióban, éjfél előtt nem sokkal. Ezúttal is eltalálta a lelkeket. Majd az Operaház szólistái - Pánczél Éva, Bándi János, Szegedi Csaba - a Dózsa György és a Bánk bán című operákból adtak elő részleteket. Leginkább azt érzékeltették: a Bánk bánban milyen mérhetetlen drámaiság feszül. Kis híja volt csupán, hogy az angyal megint átsuhanjon fölöttünk.

Vörösmarty így fejezte be Liszthez írt ódáját: És ha hallod, zengő húrjaiddal / Mint riad föl e hon a dalon, / Melyet a nép milliói ajakkal / Zeng utánad bátor hangokon, / Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művei csendültek föl.

Hétfőn este is volt a szombathelyi Bartók Teremben, a Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertjén (Vox Humana-bérlet, 5. hangverseny), amelyet a magyar kultúra napjának szenteltek. Az együttest a Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, Kossuth-díjas Kovács János (1951-es születésű) dirigálta.

Fölcsendült Liszt Hungária című szimfonikus költeménye (a mű 1856-ban nyerte el végső formáját), amelyet Tóth Aladár ekképp jellemzett: Büszke, bátor, lelkes ritmusok, mintha csak bennük lüktetne a magyar nemzeti zenekultúráért harcra szálló muzsikusnemzedék minden büszke reménye, bátor hite, lelkesedése! Mindenesetre nem lehet ezt a művet csak úgy hallgatni; valami kezd bizseregni az emberben - szerintem nemzeti hovatartozástól függetlenül -, olyan üzenetek hordozója is, melyek saját belső adaptereink segítségével nagyon is foghatók. Hogyan a csudába ne tudnánk: vannak mélypontok, hullámvölgyek, máskor meg fölfelé ívelések, szárnyalások.

Liszt Magyar fantáziáját, (1881 és 1886 között keltette életre a magyar zseni), az egyik legnépszerűbb zongorára és nagyzenekarra írt kompozícióját a zenekar Jandó Jenő (1952-ben született) zongoraművész közreműködésével interpretálta. Ő ugyanazokat a kitüntetéseket kiérdemelte, mint Kovács János karmester, illetve további számos nemzetközi elismerést is szerzett. A szakmabeliek szerint a földkerekség legjobb tíz zongoraművészének egyikeként tartják számon; az egyik zenekari tagtól pedig történetesen azt hallottam, hogy benne van a legjobb ötben. Ami a lényeg (önző ember a néző, ugyebár), hogy hétfő este téren és időn kívül helyezett bennünket, mintha megemelkedtünk volna az egész teremmel együtt. Akkora volt a siker, hogy ráadásként eljátszotta Bartók Este a székelyeknél-jét. Angyal szállt át fölöttünk.

Szünet után Erkel Ferenc ünnepi nyitánya következett, amit 1887-ben írt a Nemzeti Színház megalakulásának félévszázados évfordulójára. Holtbiztos, hogy majd mindenki ismeri a művet, legföljebb nem tud róla. A befejező rész minden óévben fölcsendül a Magyar Televízióban, éjfél előtt nem sokkal. Ezúttal is eltalálta a lelkeket. Majd az Operaház szólistái - Pánczél Éva, Bándi János, Szegedi Csaba - a Dózsa György és a Bánk bán című operákból adtak elő részleteket. Leginkább azt érzékeltették: a Bánk bánban milyen mérhetetlen drámaiság feszül. Kis híja volt csupán, hogy az angyal megint átsuhanjon fölöttünk.

Vörösmarty így fejezte be Liszthez írt ódáját: És ha hallod, zengő húrjaiddal / Mint riad föl e hon a dalon, / Melyet a nép milliói ajakkal / Zeng utánad bátor hangokon, / Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művei csendültek föl.

Fölcsendült Liszt Hungária című szimfonikus költeménye (a mű 1856-ban nyerte el végső formáját), amelyet Tóth Aladár ekképp jellemzett: Büszke, bátor, lelkes ritmusok, mintha csak bennük lüktetne a magyar nemzeti zenekultúráért harcra szálló muzsikusnemzedék minden büszke reménye, bátor hite, lelkesedése! Mindenesetre nem lehet ezt a művet csak úgy hallgatni; valami kezd bizseregni az emberben - szerintem nemzeti hovatartozástól függetlenül -, olyan üzenetek hordozója is, melyek saját belső adaptereink segítségével nagyon is foghatók. Hogyan a csudába ne tudnánk: vannak mélypontok, hullámvölgyek, máskor meg fölfelé ívelések, szárnyalások.

Liszt Magyar fantáziáját, (1881 és 1886 között keltette életre a magyar zseni), az egyik legnépszerűbb zongorára és nagyzenekarra írt kompozícióját a zenekar Jandó Jenő (1952-ben született) zongoraművész közreműködésével interpretálta. Ő ugyanazokat a kitüntetéseket kiérdemelte, mint Kovács János karmester, illetve további számos nemzetközi elismerést is szerzett. A szakmabeliek szerint a földkerekség legjobb tíz zongoraművészének egyikeként tartják számon; az egyik zenekari tagtól pedig történetesen azt hallottam, hogy benne van a legjobb ötben. Ami a lényeg (önző ember a néző, ugyebár), hogy hétfő este téren és időn kívül helyezett bennünket, mintha megemelkedtünk volna az egész teremmel együtt. Akkora volt a siker, hogy ráadásként eljátszotta Bartók Este a székelyeknél-jét. Angyal szállt át fölöttünk.

Szünet után Erkel Ferenc ünnepi nyitánya következett, amit 1887-ben írt a Nemzeti Színház megalakulásának félévszázados évfordulójára. Holtbiztos, hogy majd mindenki ismeri a művet, legföljebb nem tud róla. A befejező rész minden óévben fölcsendül a Magyar Televízióban, éjfél előtt nem sokkal. Ezúttal is eltalálta a lelkeket. Majd az Operaház szólistái - Pánczél Éva, Bándi János, Szegedi Csaba - a Dózsa György és a Bánk bán című operákból adtak elő részleteket. Leginkább azt érzékeltették: a Bánk bánban milyen mérhetetlen drámaiság feszül. Kis híja volt csupán, hogy az angyal megint átsuhanjon fölöttünk.

Vörösmarty így fejezte be Liszthez írt ódáját: És ha hallod, zengő húrjaiddal / Mint riad föl e hon a dalon, / Melyet a nép milliói ajakkal / Zeng utánad bátor hangokon, / Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művei csendültek föl.

Fölcsendült Liszt Hungária című szimfonikus költeménye (a mű 1856-ban nyerte el végső formáját), amelyet Tóth Aladár ekképp jellemzett: Büszke, bátor, lelkes ritmusok, mintha csak bennük lüktetne a magyar nemzeti zenekultúráért harcra szálló muzsikusnemzedék minden büszke reménye, bátor hite, lelkesedése! Mindenesetre nem lehet ezt a művet csak úgy hallgatni; valami kezd bizseregni az emberben - szerintem nemzeti hovatartozástól függetlenül -, olyan üzenetek hordozója is, melyek saját belső adaptereink segítségével nagyon is foghatók. Hogyan a csudába ne tudnánk: vannak mélypontok, hullámvölgyek, máskor meg fölfelé ívelések, szárnyalások.

Liszt Magyar fantáziáját, (1881 és 1886 között keltette életre a magyar zseni), az egyik legnépszerűbb zongorára és nagyzenekarra írt kompozícióját a zenekar Jandó Jenő (1952-ben született) zongoraművész közreműködésével interpretálta. Ő ugyanazokat a kitüntetéseket kiérdemelte, mint Kovács János karmester, illetve további számos nemzetközi elismerést is szerzett. A szakmabeliek szerint a földkerekség legjobb tíz zongoraművészének egyikeként tartják számon; az egyik zenekari tagtól pedig történetesen azt hallottam, hogy benne van a legjobb ötben. Ami a lényeg (önző ember a néző, ugyebár), hogy hétfő este téren és időn kívül helyezett bennünket, mintha megemelkedtünk volna az egész teremmel együtt. Akkora volt a siker, hogy ráadásként eljátszotta Bartók Este a székelyeknél-jét. Angyal szállt át fölöttünk.

Szünet után Erkel Ferenc ünnepi nyitánya következett, amit 1887-ben írt a Nemzeti Színház megalakulásának félévszázados évfordulójára. Holtbiztos, hogy majd mindenki ismeri a művet, legföljebb nem tud róla. A befejező rész minden óévben fölcsendül a Magyar Televízióban, éjfél előtt nem sokkal. Ezúttal is eltalálta a lelkeket. Majd az Operaház szólistái - Pánczél Éva, Bándi János, Szegedi Csaba - a Dózsa György és a Bánk bán című operákból adtak elő részleteket. Leginkább azt érzékeltették: a Bánk bánban milyen mérhetetlen drámaiság feszül. Kis híja volt csupán, hogy az angyal megint átsuhanjon fölöttünk.

Vörösmarty így fejezte be Liszthez írt ódáját: És ha hallod, zengő húrjaiddal / Mint riad föl e hon a dalon, / Melyet a nép milliói ajakkal / Zeng utánad bátor hangokon, / Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művei csendültek föl.

Liszt Magyar fantáziáját, (1881 és 1886 között keltette életre a magyar zseni), az egyik legnépszerűbb zongorára és nagyzenekarra írt kompozícióját a zenekar Jandó Jenő (1952-ben született) zongoraművész közreműködésével interpretálta. Ő ugyanazokat a kitüntetéseket kiérdemelte, mint Kovács János karmester, illetve további számos nemzetközi elismerést is szerzett. A szakmabeliek szerint a földkerekség legjobb tíz zongoraművészének egyikeként tartják számon; az egyik zenekari tagtól pedig történetesen azt hallottam, hogy benne van a legjobb ötben. Ami a lényeg (önző ember a néző, ugyebár), hogy hétfő este téren és időn kívül helyezett bennünket, mintha megemelkedtünk volna az egész teremmel együtt. Akkora volt a siker, hogy ráadásként eljátszotta Bartók Este a székelyeknél-jét. Angyal szállt át fölöttünk.

Szünet után Erkel Ferenc ünnepi nyitánya következett, amit 1887-ben írt a Nemzeti Színház megalakulásának félévszázados évfordulójára. Holtbiztos, hogy majd mindenki ismeri a művet, legföljebb nem tud róla. A befejező rész minden óévben fölcsendül a Magyar Televízióban, éjfél előtt nem sokkal. Ezúttal is eltalálta a lelkeket. Majd az Operaház szólistái - Pánczél Éva, Bándi János, Szegedi Csaba - a Dózsa György és a Bánk bán című operákból adtak elő részleteket. Leginkább azt érzékeltették: a Bánk bánban milyen mérhetetlen drámaiság feszül. Kis híja volt csupán, hogy az angyal megint átsuhanjon fölöttünk.

Vörösmarty így fejezte be Liszthez írt ódáját: És ha hallod, zengő húrjaiddal / Mint riad föl e hon a dalon, / Melyet a nép milliói ajakkal / Zeng utánad bátor hangokon, / Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művei csendültek föl.

Liszt Magyar fantáziáját, (1881 és 1886 között keltette életre a magyar zseni), az egyik legnépszerűbb zongorára és nagyzenekarra írt kompozícióját a zenekar Jandó Jenő (1952-ben született) zongoraművész közreműködésével interpretálta. Ő ugyanazokat a kitüntetéseket kiérdemelte, mint Kovács János karmester, illetve további számos nemzetközi elismerést is szerzett. A szakmabeliek szerint a földkerekség legjobb tíz zongoraművészének egyikeként tartják számon; az egyik zenekari tagtól pedig történetesen azt hallottam, hogy benne van a legjobb ötben. Ami a lényeg (önző ember a néző, ugyebár), hogy hétfő este téren és időn kívül helyezett bennünket, mintha megemelkedtünk volna az egész teremmel együtt. Akkora volt a siker, hogy ráadásként eljátszotta Bartók Este a székelyeknél-jét. Angyal szállt át fölöttünk.

Szünet után Erkel Ferenc ünnepi nyitánya következett, amit 1887-ben írt a Nemzeti Színház megalakulásának félévszázados évfordulójára. Holtbiztos, hogy majd mindenki ismeri a művet, legföljebb nem tud róla. A befejező rész minden óévben fölcsendül a Magyar Televízióban, éjfél előtt nem sokkal. Ezúttal is eltalálta a lelkeket. Majd az Operaház szólistái - Pánczél Éva, Bándi János, Szegedi Csaba - a Dózsa György és a Bánk bán című operákból adtak elő részleteket. Leginkább azt érzékeltették: a Bánk bánban milyen mérhetetlen drámaiság feszül. Kis híja volt csupán, hogy az angyal megint átsuhanjon fölöttünk.

Vörösmarty így fejezte be Liszthez írt ódáját: És ha hallod, zengő húrjaiddal / Mint riad föl e hon a dalon, / Melyet a nép milliói ajakkal / Zeng utánad bátor hangokon, / Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művei csendültek föl.

Szünet után Erkel Ferenc ünnepi nyitánya következett, amit 1887-ben írt a Nemzeti Színház megalakulásának félévszázados évfordulójára. Holtbiztos, hogy majd mindenki ismeri a művet, legföljebb nem tud róla. A befejező rész minden óévben fölcsendül a Magyar Televízióban, éjfél előtt nem sokkal. Ezúttal is eltalálta a lelkeket. Majd az Operaház szólistái - Pánczél Éva, Bándi János, Szegedi Csaba - a Dózsa György és a Bánk bán című operákból adtak elő részleteket. Leginkább azt érzékeltették: a Bánk bánban milyen mérhetetlen drámaiság feszül. Kis híja volt csupán, hogy az angyal megint átsuhanjon fölöttünk.

Vörösmarty így fejezte be Liszthez írt ódáját: És ha hallod, zengő húrjaiddal / Mint riad föl e hon a dalon, / Melyet a nép milliói ajakkal / Zeng utánad bátor hangokon, / Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művei csendültek föl.

Szünet után Erkel Ferenc ünnepi nyitánya következett, amit 1887-ben írt a Nemzeti Színház megalakulásának félévszázados évfordulójára. Holtbiztos, hogy majd mindenki ismeri a művet, legföljebb nem tud róla. A befejező rész minden óévben fölcsendül a Magyar Televízióban, éjfél előtt nem sokkal. Ezúttal is eltalálta a lelkeket. Majd az Operaház szólistái - Pánczél Éva, Bándi János, Szegedi Csaba - a Dózsa György és a Bánk bán című operákból adtak elő részleteket. Leginkább azt érzékeltették: a Bánk bánban milyen mérhetetlen drámaiság feszül. Kis híja volt csupán, hogy az angyal megint átsuhanjon fölöttünk.

Vörösmarty így fejezte be Liszthez írt ódáját: És ha hallod, zengő húrjaiddal / Mint riad föl e hon a dalon, / Melyet a nép milliói ajakkal / Zeng utánad bátor hangokon, / Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művei csendültek föl.

Vörösmarty így fejezte be Liszthez írt ódáját: És ha hallod, zengő húrjaiddal / Mint riad föl e hon a dalon, / Melyet a nép milliói ajakkal / Zeng utánad bátor hangokon, / Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művei csendültek föl.

Vörösmarty így fejezte be Liszthez írt ódáját: És ha hallod, zengő húrjaiddal / Mint riad föl e hon a dalon, / Melyet a nép milliói ajakkal / Zeng utánad bátor hangokon, / Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művei csendültek föl.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!