Anna, fél kegyelem

Attól most, ha nehezen is, de tekintsünk el, hogy az idén éppen - az "új rendszerben" termés híján -  nem rendezték meg a  szemlét  sem.

Pacskovszky József legutóbbi filmje   azon a  szemlén operatőri elismerést kapott, valamint elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat;  a forgatókönyvet szintén  a rendező  jegyzi.

Ideje volt hát Cellben is megnézni. A vágyakozás napjai minden ízében szép, már-már túl szép  film: artisztikus ("régimódi") fekete-fehérben,  finoman megkomponált képekkel. (Amelyek aztán hosszan dolgoznak az emberben, mint valami lassú "méreg".)  Szépek a szentendrei képek - fönn a romantikus, kanyargó utcák, lenn a Duna, köztük háztetők (mint a párizsiak).

Szentendre fölött az ég. Schefcsik Orsolya és László Zsolt

Szépek a szereplők. Az üresség ellen egyszeri használatra férfiakat begyűjtő, hajszolt   üzletasszony - Catherine Wilkening -, a súlyos  alkoholproblémáit a természet közelében, lovak között legyűrni próbáló férj szerepében a  gyűröttségében is imponáló László Zsolt. És szép az ebbe a zárt és a felszínen artisztikus világba cselédként belépő néma, beszédes és tökéletes lény, a nevelőintézetben fölnőtt  Anna:  az amatőr  Schefcsik Orsolya. (Mint Kosztolányi Édes Annája, de ott úgy marad titok, hogy a történet föl is robban.) Amint az Annának tett vallomások során   kiderül, a  filmbeli házaspár lánya 16 évesen balesetben meghalt;   ez az a  földolgozatlan, kibeszéletlen trauma, amely  egy néhány napig érvényes, szép hazugság által -  hogy Anna észrevétlenül Niki helyébe lép a családi háromszögben - nem nyerhet föloldozást. Pedig advent van (szűz hó), és a film jól látható motívumrendszere erre  a várakozásra, a megváltás ígéretére  mutat.

A konyhaablakban  hangsúlyosan látszik  a betlehemi csillag (talán szalmából), Szentendre főterén (és  a "gondolati  "centrumban") a betlehem, a   nappaliban az absztrakt festményben mintha a megfeszítés keresztje   sejlene föl. 
Pacskovszky József tulajdonképpen Dosztojevszkijt, A félkegyelműt  írta filmvászonra. (A filmtörténeti sorban közben ott van  még Pasolini.) Anna -  a név azt jelenti, kegyelem -  kis batyujával a messzi ismeretlenből  jön a  nagyvilági törvények közé, mint Miskin herceg: belép, fénylik, betagozódna, kilép. Romokat hagy maga után. (Bár talán mégsem;  de az már nem a filmre tartozik.)