Pinokkió: bábból pillangó

A Pinokkió-előadás  a Mesebolt és a Ziránó Színház koprodukciójában jön létre, az alkotói energiák (nem most megkezdett) áramlásának jegyében: a világhírű Carlo Collodi-mese átiratának szerzője, az előadás rendezője Kovács Géza. Akik  játsszák: a kis,  független színházként működő Ziránó tagjai, Pfeiffer Zsófia és Varga Péter Róbert. Ők ketten ráadásul feleség és férj, aminek az előadásra nézve is vannak - jótékony - következményei.  Azon túl is, hogy a "nagyüzemi" struktúrán kívül elhelyezkedő független (vagyis nem önkormányzat által fönntartott) színházaknak létezési módjukból adódóan több lehetőségük van az elmélyült, hosszabb   alkotómunkára, és főként a személyességre. (Nem véletlen, hogy a színlapon azt olvashatjuk: "az előadás létrehozói" - és  az összes résztvevő idetartozik.) Kovács Géza azt mondja, a Pinokkió alapvetően "erre a családi együttlétre alakult ki"; hiszen a történet szerint is az a tét, hogy Dzsepetto, Ninetta (a tündér) és   Pinokkió hármasából lesz-e igazi család. (Kovács Géza megfogalmazásában: válik-e  a bábból pillangó - vagyis igazi kisgyerek.)

A rakoncátlan fabábu igazi toposz: kalandjainak több változata közkézen forog, a Disney-feldolgozástól a Parti Nagy Lajos-átiratig. Kovács Géza megemlíti azt a régi kaposvári Ascher-rendezést is, amelyet ma már legendaként tart számon a színházi emlékezet. (Sőt: Prikazovics Ferenc igazgatóhelyettes megjegyzi, hogy Pinokkió 1996-ban egyszer már tiszteletét tette a Meseboltban.)

A 19. századi nevelési regény időszerűsége minden bizonnyal  onnan ered, hogy a gyerek a - folyton átírható, személyre szabható - Pinokkió-kalandokon át szembesülhet  a felnőttvilág elvárásaival. De Kovács Géza azt mondja, ez még kevés volna  a nem múló népszerűséghez: "Nagyon mélyen átélhető fejlődésregény ez, teli frenetikus commedia dell' arte-figurákkal, helyzetekkel, karakterekkel". (És milyen érdekes: a felnőttek világát Collodi gyakran mutatja szennyesnek, tisztességtelennek, negatívnak.)

A kétszemélyes előadás bravúros játékot kíván "ziránóéktól": egyik szerepből lépnek át a másikba (és vissza): "Hol maszkos figuraként jelennek meg, hogy bábbal a kézben, lábon, fejen. A bábos önmagával folytat párbeszédet, egyszerre báb és mozgató, Tündér és Pinokkió".

Az olaszos-haboskávés asztal mellől átmegyünk a kamaraterembe, ahol kis mutatvány következik a Pinokkióból, amely Kovács Géza előrejelzése szerint "szórakoztató, érzékeny, finom előadásnak ígérkezik". Tervezője (a Ziránóhoz hasonlóan zalai, vagyis "szomszéd")  Boráros Szilárd, aki a munkatársai szerint legkisebb lányáról, Juliról  mintázta a bájos fafábut: "Hogy a három lánya után legyen végre egy fia is".  A kis fabábu több szempontból  kulcsfigura: ha van egy fából faragott figura, akkor az összes többi szereplőt "hozzá képest" kell a tervezőnek (színésznek, rendezőnek) megfogalmaznia. Az első jelenet-mutatványban Dzsepetto mester befejezi a művet: Pinokkió elkészül. És íme, az első csíny.

Vagy ott, ahol nagyon szeretné

Ha az ember megnyitja a Ziránó-honlapot, és olvassa a  bemutatkozó köszöntőt, azonnal elkezd vágyni arra a zalai dombra, ahol a kétszemélyes  családi bábszínház "nevelgeti gyermekeit és bábjátékait". Nagyvárosi nagybábszínházból indultak, azután választották a függetlenséget. Előadásaikkal persze sokat utaznak. Aztán az ember belép a Mesebolt-kamaraterembe, és a zalai dombtetőn érzi magát; vagy ott, ahol szeretné. Ahol egyszerűen nem történhet meg, hogy az ördög kioltja a csillagokat.