Szerkesztőségi körkérdés: a Vas Népe munkatársai ezeket a magyar dalokat dúdolják

Burkon László felelős szerkesztő: Máté Péter – Elmegyek.

- Nálam a TOP10-ben úgy harminc éve mindig ott van legalább három-négy Máté Péter-nóta, hol az egyik, hol a másik vezeti a listát. Legtöbbször az Elmegyek kezdetű, ami szerintem világsláger. Egyébként az lehetett volna a tragikusan fiatalon elhunyt zenész, énekes, zeneszerző további öt-hat száma is. Kár, hogy nem lett. Örömmel tapasztalom, hogy a  Máté Péter-dalok újra divatba jöttek, egyre-másra készülnek a különféle feldolgozások, köztük olyanok is, amelyekre az eredeti előadó is büszke lenne. Szomorú ugyanakkor, hogy – talán éppen a trendi követése okán - silány feldolgozások is helyet kapnak egy-két énekes vagy együttes repertoárjában.

Mehlhoffer Tamás digitális főszerkesztő:  Kispál és a Borz – Ha az életben

- Ez az első hallásra vidámnak tűnő, fülbemászó szám variáció arra, hogy „lepereg előtted életed filmje". Közben rájövünk, hogy az emberi lét legnagyobb kérdésére (miért születünk és miért ér véget életünk), egyszerű a válasz: „ha az életben nincs már több móka, meghalunk..." De arra is rájövünk, miért tanítják ma már Lovasi András szövegeit iskolai irodalomórákon.

Merklin Tímea újságíró: Quimby: Most múlik pontosan

- 1. Quimby: Most múlik pontosan – Nekem arról a folyamatos változásról szól, amit meg kell, hogy engedjünk magunknak, még ha fájó szívvel is, mert nem érdemes a parton állva hadonászni, ha egyszer úszni is lehet az árral. Ami most múlik pontosan, az éppen intenzíven jelen van, és a következő pillanatban már nem lesz jelen, nem az lesz jelen, és pláne nem intenzíven, hanem valami más, valami új, valami, amit még most nem ismerünk...

2. Máté Péter: Elmegyek – Ez az Édesapám dala, nekem elsősorban róla szól, aztán meg arról a keresésről, amit szerintem mindig fenn kell tartani magunkban és a világgal való kapcsolatunkban...

3. Republic: Őrizz engem ezen a világon – nem ez a dal címe, de ez a sor mutatja meg a végtelenbe szálló madaraknak – hol van a fészek: a szívedben, a szívemben...

Nagy Ildikó szerkesztő: Európa Kiadó: Vigyázz, ha angyal!

- Ha egyetlen magyar dalt kellene választanom, az Európa Kiadó győzne: a Vigyázz, ha angyal!  több mint húsz éve nagy kedvencem, annak idején sokat hallgattam autóban is, és egyszer csak azt vettem észre, hogy az akkor még kisiskolás Réka lányom (aki történetesen Angyal) is lelkesen dalolja. A lányom azóta felnőtt, a dal pedig közös kedvenc lett. Azért próbálok haladni a korral, a Kistehén zenekar Ezt is elviszem magammal című dalát például rengetegszer hallgattam a nyáron, Erdős Virág szövege és Kollár-Klemencz László zenéje egészen egyszerűen zseniális.

Némethy Mária újságíró: Kodály Zoltán – Esti dal

- Sok dalt szeretek, de ha egyet kell választanom, akkor az Kodály  Esti dal-a. Gyönyörű! Emlékszem, egyszer Svájcban a Szombathelyi Madrigál Kórus előadásában olyan volt, mintha angyal szállt volna át a termen, a légyzümmögés is dobszólónak hatott volna az utolsó taktusoknál. A reakació  sem maradt el.  A hűvös, távolságtartó svájciak közül többen felugráltak, kiabálva vastapsoltak. Nem véletlen, hogy a King's Singers is műsorára tűzte.

Ölbei Lívia újságíró: Quimby -  Most múlik pontosan

- Quimby, a tükrökön túl, fenn a fellegekben. Hát mi más. De csak akkor, ha Kiss Tibor énekel, és nem is akármikor, hanem éppen egy oladi koncerten, tavasszal, amikor a hazafelé vezető út a lomtalanításra kitett fölösleges tárgyakkal van kirakva. Itt egy fotel, ott szék, amott egy kanapé. Viszont azóta is, folyton-folyvást: most múlik pontosan. Hozzá egy szál (vagy inkább egy csokor) Erdős Virág, rájátszásnak. Hát éljen a magyar dal!

Peltzer Géza újságíró: Kovács Kati -  Találkozás egy régi szerelemmel

- A dal műsoron van nálunk (Horváth Meggie: Mi is csináljuk a fesztivált... nagy sikerrel fut megyeszerte)

Hogy miért a kedvenc? Mert szép és igaz a szöveg, mívesek a harmóniák, és állandóan attól tartok, hogy ez a szituáció bekövetkezik majd életemben. De akkor legalább elő tudok húzni egy dalt, ami enyhíti a fájdalmat. Tapasztalataim szerint mindenre van megfelelő dal, amit el lehet dúdolni a fájdalom csökkentése céljából. Jobb, mint a gyógyszer. Végül egy idézet Sebestyén Ernő, Kőszegen élő nyugalmazott hegedűművésztől: a zene a legjobb gyógyszer mindenre.

Szendi Péter fotóriporter: Hobo Blues Band – A bolond levele a kisfiúnak

– A bolond és a saját sorsom közötti hasonlóságért.

Varga Nóra szerkesztő: Ocho Macho – Jó nekem

– Néhány hete a személyes toplistámon új az első helyezett. Augusztus elején Erdélybe utaztam. A Sóvidéken egy ízig-vérig székely családnál foglaltunk szállást. Rajtunk kívül három magyar, két erdélyi magyar és egy holland-magyar vegyes család család lakott ott. Egyik reggel a tornácon vacsoráztunk. A háttérben felcsendült a marosvásárhelyi rádió szignálja: „Erdély legnagyobb slágerei!" Ismerős akkordok szólaltak meg. Szinte egyszerre kapta fel mindenki a fejét az asztalnál a fülbemászó dallamok hallatán. Magyar, erdélyi magyar, külföldön élő magyar együtt dúdolta az Ocho Macho-val, hogy Jó, jó, jó, jó, de jó nekem. Ekkor ismételten bebizonyosodott, nincsenek határok, a zene tényleg összeköt. Jó, igen jó volt nekünk!

Zergi Borbála fotóriporter: Heaven Street Seven – Tudom, hogy szeretsz titokban

Elsősorban az alternatív zenei ágat kedvelem, magyar előadók közül a Heaven Street Seven az egyik nagy kedvencem. Imádom a sokatmondó, őszinte dalszövegeiket, Szűcs Krisztián hangját pedig ezer közül is felismerném. Sokat hallgatom a Tudom, hogy szeretsz titokban című számukat, de lényegében nincs olyan daluk, amit ne hallgatnék meg szívesen.