Kultúra

2014.11.06. 21:35

A Bajuszos és a Szakállas: Szerémi Zoltán és Jordán Tamás egy kórteremben

Szombathely – Tanterem-színházról már hallottunk, felolvasószínházról is. A Weöres Sándor Színház viszont új fogalmat vezetett be: ez a kórterem-színház. Szilárdi Béla legalábbis egy kórteremben hozta össze Munkácsy-t, a festőt és Nietzschét, a filozófust, Ecset és kalapács címmel.

Ölbei Lívia

 

Na jó, a felolvasószínházi premiert nem kórteremben (még csak nem is a 6-os számúban), hanem a WSSz stúdiójában tartották, természetesen az izgatott szerző jelenlétében. Szilárdi Béla festőművész és zenész az utóbbi időben erős vonzalmat érez az írás iránt. Kalandos életét Budapesttől Németországon át Gutaházáig „határtalan zsongásban" foglalta kötetbe. Volt szerencséje személyesen találkozni például Dürrenmatt-tal, vagyis régóta fogva tartja a színház, aztán a szombathelyi WSSz-nek is hamar rajongója lett. És háziszerzője. Hiszen az Ecset és kalapács nem az első Szilárdi-darab, amit felolvasószínházi változatban közkinccsé tett a társulat. Mindkettőben megjelenik Nietzsche – a fölforgató filozófus: okos, ironikus és szerencsétlen drámai hős. Az Ecset és kalapácsban Munkácsy Mihály a partnere. Egy időben éltek, mindkettőt koruk romantikus és borzalmas betegsége, a szifilisz döntötte romba. Sose találkoztak, de találkozhattak volna, hogy – mint Szilárdi Béla darabjában – megvitassák élet és halál, üzlet és művészet, érték és hírnév, igazság és valóság dolgait. A felolvasószínház tulajdonképpen a színház esszenciája: tényleg egyszeri alkalom. A színészek kezében ott a példány, mintha épp megszületőben volna az előadás. A felolvasószínház általában arra való, hogy a szemfüles rendezők kedvet kapjanak egy-egy új színdarab megrendezéséhez. (Ki tudja.)

Szerémi Zoltán és Jordán Tamás, azaz Munkácsy Mihály és Friedrich Nietzsche. Fotó: Unger Tamás

Az Ecset és kalapács felolvasószínházi bemutatóján a szerzői instrukciókat Németh Judit karcos-bársonyos hangján, felvételről hallhatta a közönség – és ez a bevonó, egyúttal elidegenítő megoldás akár egy „rendes előadásban" is megállná a helyét. Elvégre a két megtört ember a kórteremben már nem nagyon mozdul. Csak beszél. Nietzsche többet. Szerinte mindenről a világon lehet beszélni.

A világ baja, meg Munkácsyé, ha nem érti. Munkácsy festene inkább. De már nem képes. Munkácsy, azaz a Szakállas szerepében Szerémi Zoltánt láthattuk, a kissé mufurc, bezárkózó értetlenség és az egyre inkább kinyíló halálfélelem kettősségében.

Jordán Tamás a Bajuszos, vagyis Nietzsche szerepében (persze nem viselt bajuszt) virgonc és virtuóz módon volt játékos kisgyerek és bölcs öreg meg szarkasztikus gondolkodó. Fölfényesítette az estét. Csak az boldog, aki játszhat. Tanulságnak, ha kell, ennyi pont elég.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!