2015.07.02. 08:52
A digitális világ betört a viszáki természetbe - Szarvas József portáján megkezdődött a pajtaszínházi szezon
Viszák - Házak, tájak, hangulatok hármasságában, Biczó Antal szombathelyi képzőművész, rajztanár kiállításával nyílt meg a pajtaszínházi szezon Viszákon, Szarvas József színművész portáján, ahol a bejáratnál a kedves kolléga és barát, Kaszás Attila emléktáblája fogadja a látogatót.
A házigazda két vasi szerző, Dobosi Valéria és Devecsery László egy-egy versével köszöntötte a „kultúrszentély” közönségét és főszereplőjét, Biczó Antalt, aki őrségi ihletésű komputergrafikáit hozta el Viszákra. A tárlatot Kozma Gábor közíró méltatta, kiemelve a műfaj – a komputergrafika – újszerűségét, amely a képzőművészet hagyományos eszközeire utal vissza: a digitális grafika működtetése tulajdonképpen olyan, mint a festő számára az ecset és a vászon – csak ezúttal a virtuális térben dolgozik az alkotó: „Tehát nem öncélú technikai alkalmazásról van szó, hanem a látvány-újraértelmezésről a számítógépes eljárások révén.” Ez a folyamat pedig „új értelmet ad a képnek, a fény és árnyékhatások, a színek, a forma- és folt,- faktúraképzések segítik a népi építészet, jelesül a málló őrségi házak, és a természet esztétikumának művészi megjelenítését”.
Biczó Antal, Kozma Gábor és Szarvas József a szezonnyitón. Fotó: Devecsery László
Biczó Antal szerint a népi építészeti romok igénylik, hogy egy utolsó pillantást vessünk rájuk: „Az egykori őrségi pusztuló parasztházak látványa már-már festői - a romos ablakban tűzvörös muskátli virít - talán a remény színe? - de talán lesz még múltidézés, ha feltámadás már aligha.” Kozma Gábor felidézte Moldova György könyvét, Az Őrség panaszát, amelynek állításai sajnos jórészt beigazolódni látszanak: a táj elveszíti teremtőit. Biczó Antal képein az elmúlás melankóliája érződik.
De a viszáki kultúrpajta éppen ennek ellenkezőjét bizonyítja: életet hoz az Őrségbe, mert Szarvas József rendületlenül hisz a közösség teremtő erejében.
