A falakba rejtett apró üzenetek

Nem egészen egy éve adtunk hírt arról, hogyan váltunk egycsapásra Hefele-rajongóvá azon a szombathelyi könyvtári délutánon, amelyen Balló László bemutatta nekünk Hefele Menyhért önálló kötetben összefoglalt, az építészettel szerves összefüggésben lévő bútorművészetét.

BRILIÁNS OKFEJTÉS Sőt, bemutatta magát az alkotót is, akinek hiteles képmását senki nem ismerte addig, amíg a szerző briliáns okfejtéssel rá nem mutatott arra a szombathelyi falfestményre, amelynek egyik figurájában a (talán középkori hagyományok nyomán) rejtőzködve megmutatkozó művész minden bizonnyal az önportréját rajzolta meg. Ebben a rejtőzködő megmutatkozásban pedig nem nehéz fölismerni azt a magatartást, amelyet maga Balló László is képvisel. (Talán a párhuzam még a fővárosi mércével mérhető vidéki életben is fölfedezhető.)

A NEVÉN TÚL A rajongóvá válást nem csupán, talán nem is elsősorban a téma, hanem a kötet szerzőjének elhivatottsága, felkészültsége - lelkesedése - idézte elő, bár éppen ideje a nevén túl többet tudnunk Hefele Menyhértről, aki nélkül a szombathelyi barokk belváros ma nem az lenne, ami.

Balló László elhivatott és körültekintő kutatómunkával hozta vissza Hefelét a feledésből: napokig tudna mesélni róla
Fotó: Németh Richárd

Már azon a múlt évi januári délutánon tudni lehetett, hogy mindannak, amit Balló László - éveken át tartó, alapos, szisztematikus kutatómunka révén - Hefele Menyhértről megtudott, csak a töredékét tette közzé a bútorművészetet taglaló kötetben.

És bár 2016-ban Szombathelyen Szent Márton tényleg mindent vitt, azért esett figyelem (bár valószínűleg a sokoldalú építész jelentőségénél kisebb) Hefele Menyhértre is.

MEGJELENT Az év utolsó napjaiban pedig megjelent Balló László második impozáns Hefele-kötete, amelynek megszületéséhez a Nemzeti Kulturális Alap nyújtott jelentős támogatást. Sziszifuszinak is nevezhetnénk azt a szerteágazó, több tudományterület eredményeit fölhasználó, igazi tényfeltáró munkát, amelyet Balló László elvégzett - megrajzolva hozzá a megértéshez elengedhetetlen stílustörténeti keretet, hátteret is -, hogy egyrészt eltüntesse, betöltse az európai rangú bécsi építőművész, Melchior Hefele pályáján furcsamód még mindig ott éktelenkedő fehér foltokat, másrészt tisztázza a félreértéseket, egyértelműsítse a bizonytalanságokat; valamint megnevezzen olyan Hefele-épületeket, amelyeket eddig sem a szakma, sem a közvélekedés nem sorolt az ő munkái közé.

ÉLET-HALÁL KÉRDÉSE Ezeregy nagy titok - Melchior Hefele elfeledett architektúrái. Ezzel a már-már bulváros , de mindenképpen figyelemfelkeltő címmel látott napvilágot a minden szempontból tekintélyes kötet. Az ezeregy nyilván nem pontos számadat (bár talán az is lehetne), hanem inkább többfelé megnyitható metafora. Az ezeregy olyan bűvös szám, amely régóta foglalt az irodalmi hagyományban: azonnal az Ezeregy éjszaka meséit idézi, vagyis azt sugallja, hogy fölkutatni, elmesélni Hefele történetét Balló László számára élet-halál kérdése volt. Másrészt az ezeregy a befejezetlenségre és a befejezhetetlenségre is utal: Hefele ezek szerint nem ereszti azt, akit egyszer megérintett a munkássága.

ÉRDEKES MUNKA Érdekes munkát tart kezében az olvasó , nyitja a kötet előszavát Lencsés Gábor építészmérnök, jelezve azt is, hogy a bútorművészeti albumot követő új Hefele-kötet törzsanyaga a fertődi Esterházy-kastélyban 1763 körül megkezdett jelentős bővítés munkálatainak bemutatására vállalkozik.

A könyv megjelenését a Magyar Nyugat Könyvkiadónál az NKA is támogatta, a tördelés és a borítóterv Reczetár Ágnes munkája

A vállalás azért nagyszabású - és érdekes -, mert közel száz éve fogalmazódik meg folyamatosan, újra és újra, hogy fel kellene tárni Melchior Hefele, az európai rangú bécsi építőművész szerepét e kastély korabeli bővítő munkálataiban , azonban eddig senkinek nem sikerült megállapítania, hogy kinek (I. Miklós hercegnek, az építtetőnek, az intézőjének, valamint Hefelének) mekkora szerepe volt ezekben a munkálatokban. Sok a találgatás, kevés a dokumentum. Az előszó írója szerint a feltárás járható útját a ma is álló falakba rejtett sok-sok apró, de hiteles üzenet tiszta logika szerinti összeolvasása jelölheti ki. Balló László pedig éppen ezt az úton indult el - és jutott olyan messzire, mint előtte senki.

KIRÁLYI SZÍNVONAL Ebből a Hefele-kötetből sem hiányozhatnak az enteriőrök: Balló László magángyűjteményekben kutatott és alaposan átolvasta a nyugati szakirodalmat is. Lencsés Gábor szerint éppen innen értheti meg teljes mélységében az olvasó, hogy mit jelentett az a franciás, királyi színvonal, amely az Esterházy-kastélyt jellemezte.

MIT CSINÁLT NYUGAT-MAGYARORSZÁGON? Bár az Esterházy-kastély története lenyűgöző, számunkra talán mégis a legkedvesebb lesz a kötetnek az az alig harminc oldala, amely Hefele Menyhért elfeledett nyugat-magyarországi munkásságát tárja fel.

KNEBELNEK KÖSZÖNHETŐ A püspöki palota, a székesegyház, a szeminárium még megvan , de más, Hefeléhez köthető épületeket nehezen sorolnánk. Pedig voltak, és Knebel Ferenc fotóműtermének köszönhetően legalább felvétel maradt róluk. Balló László szerint Hefele nyugat-magyarországi tevékenysége sokkal kiterjedetebb volt, mint azt korábban feltételezni lehetett.

NAGYVONALÚ A szombathelyi plénániahivatal például máig Hefele tervezte épületben működik. Ez a Kazó-ház (a plébános után, aki az egyházmegyére hagyta), amelyet éppen Szily püspök megbízásából épített újjá Hefele Menyhért, miután 1779-ben leégett.

De Balló László érvelése szerint a répceszentgyörgyi Horváth-kastély nagyvonalú igényessége sem csak az építtető, hanem az építő hibátlan ízlését is dicséri. Ez utóbbi tehát nem lehet más, mint Hefele Menyhért.