A fényjáték festője - Dr. Radnai Endre tárlata a Jurisics-várban

- Megmutatom, amelyiket a legjobban szeretem közülük - invitál bennünket a belső terem egyik olajfestményéhez a Jurisics-várban lévő kiállítóteremben dr. Radnai Endre nyugalmazott háziorvos, a megyei közgyűlés egykori alelnöke, alkotóművész. A kép egy hófödte téli tájat ábrázol, olyan csillogással, hogy akaratlanul is odaképzeli magát az ember a helyszínre. Hozzáteszi, hogy a kép már nem az ő birtokában van, mert Tóth Csaba, a Vas megyei képzőművészek gyűjteményének gondozója a vasvári gyűjteményben kívánja elhelyezni.

Számos munkáját elkérték már tőle, szívesen adja annak, aki értőn figyeli azt. Igazán intenzíven nyugdíjasként kezdett alkotni: festményeket, szobrokat, sőt, meglehetősen jól,   autodidakta  módon még antikbútor-restaurátornak is kiképezte magát - azért, hogy a kincs kincs maradjon.

- Még őrzök egy füzetet, amelyben gyermekkori rajzaim vannak, akkor is szerettem így játszani - meséli a művész. Dr. Radnai Endrét azonban a sorsa másfelé, az orvosi pálya felé vitte. Szelestén máig emlékeznek arra, hogy még éjjel is képes volt azonnal, időhúzás nélkül kimenni a betegekhez. Közgyűlési munkáját is tisztességgel látta el, ám ahogy mondja, most, az alkotásban tudott kiteljesedni.

A sárvári vár éjszakai tündöklését ábrázolja dr. Radnai Endre kiállításának egyik izgalmas alkotása. Fotó: Unger Tamás

A sárvári várat éjszakai tündöklésben ábrázolja egyik képén, megdöbbentenek hatásos színkontrasztjai. Erőteljes fekete-fehér képei is vannak, ám a színes jóval több: úgy tűnik, szereti kihasználni az olajfesték adta lehetőségeket. Nem vallja magát impresszionistának (hangsúlyozza, hogy egyik „skatulyába" sem beilleszthető, legalábbis reméli); mégis komoly impressziót adnak a kiállítás képei.

- Ez a női akt és a tenger a mozgás szépségéről szól, az a másik pedig Velencében készült egy városrészről, ott pedig egy erdélyi tájat próbáltam visszaadni - mutat rá több, különböző fényjátékkal bíró képre.

Mivel a beszélgetésünk alatt folyamatosan fényképez, rákérdezünk: a festményei fotók alapján készülnek-e. Azt válaszolja, hogy igen, és ennek két oka van: a portréhoz manapság türelmetlenek mozdulatlanul maradni az emberek. A másik ok pedig az, hogy számára a legfontosabb - és nemcsak művészi,  hanem emberi  tulajdonság is - a hitelesség.  Így  tudja  a lehető   legpontosabban visszaadni  azt,  amit meg szeretne mutatni abból, amit ő lát és érez.