A fogyasztott nő

Erős kezdés, nyilván nem egy olvasó csukná itt be a könyvfedelet. Pedig ez csak a kezdet. A főszereplő nőt egyre keményebb külső és belső atrocitások érik.

Jonghje nem igazán jut szóhoz a regényben, csak mások szemszögéből látjuk őt. Ettől csak nyomasztóbbá válik ez a történet. Ahogy a megítélés, az állandó külső nézőpont elutasító magatartása elkezdi felszámolni az élő szövetet, az emberi testet.

A könyv alaptörténete viszonylag egyszerű. Egy fiatal nő úgy dönt, nem eszik többé húst. Elkezd fogyni, megváltozik a saját testéhez és a környezetéhez való viszonya. Éjjelente rémálmok gyötrik, nem tudja, ő öl-e, vagy őt ölik. Összemosódik a támadó és az áldozat. Sőt az egész regényben nem tiszta, hogy vajon annak a férfinak a tette, aki csak azért vesz el egy nőt, mert nincs benne semmi különös - így nem zavar sok vizet -, önmagában nem minősül-e érzelmi bántalmazásnak.

Han Kang: Növényevő

De beszélhetnénk a szülők drasztikus viselkedéséről is. Ők nemcsak hogy nem fogadják el lányuk döntését, képesek a vacsoraasztalnál megtömni saját gyereküket, hogy a családi béke fennmaradjon.

Jonghje elkezdi felszámolni azokat a kapcsolatokat, amelyek a társadalmi konvencióihoz láncolják. Nem eszik húst, nem hord olyan ruhát, amely állati eredetű anyagból készült, nem visel melltartót.

A vegetarianizmus önmagában társadalmi bűnnek számít a regényben. "Akárhogy legyen is, hogyan élhetnénk hús nélkül?" - kérdezgetik tőle a többiek. Az író a téma középpontba állításával arra próbál figyelmeztetni, hogy az ítélkezés mennyire rossz alapokat ad. Hogyha abban sincs szabadságunk, hogy mit eszünk, hogyan gondolhatnák azt, hogy olyan dolgokat önállóan eldönthetünk majd, mint hogy miben hiszünk, vagy hogy kivel akarunk családot alapítani?