Kultúra

2014.12.20. 08:19

''A hagyomány: újjáalkotás'' – Pesovár Ernő néptánckutató pályáját idézi a gencsapáti művelődési ház kiállítása

Gencsapáti – Egy élet a néptánckutatásban és a néptáncművészetben címmel nyílt kiállítás Pesovár Ernő emlékezetére a gencsapáti művelődési házban.

Ölbei Lívia

A tárlatot a legavatottabb szakember, Antal László szerkesztette és rendezte, a megnyitón Horváth János „Gedi”, a régi barát és munkatárs idézte föl a néptánckutatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Pesovár Ernő emlékét.

Az a legszebb, hogy nincs kötelezően kipipálandó kerek évforduló. Ahogy Horváth János „Gedi” köszöntőjében megjegyezte, Pesovár Ernő 88 éve született, 6 éve halt meg, úgyhogy nem a kerek számok bűvöletében jött létre ez az életút-kiállítás. Hanem nyilvánvalóan azért, mert a magyarországi néptánckutatást Martin Györggyel együtt megalapozó Pesovár Ernő munkássága ma is fontos az utódok számára. Pesovár Ernő 20 évig dolgozott együtt aktívan a szombathelyi Ungarescával, aztán szakmai tanácsadóként segítette – egészen élete végéig – Gediék munkáját, méghozzá abban a szellemben, amely egész fölfogását jellemezte: „A hagyományápolás számomra újraalkotást jelent. Ha valamit nem alkotunk újjá, az csak másolás marad és nem lesz művészet. A magyar néptáncmozgalomnak az újjáalkotás a legfőbb feladata.”

A tárlatnyitónak mégiscsak szép aktualitást ad – ahogy erre Gedi is utalt bevezetőjében –, hogy a hétvégén rendezi meg a gencsi művelődési ház a tizenegyedik nemzetközi betlehemes találkozót, Pesovár Ernő pedig annak idején egyetemi szakdolgozatát a „székely betlehemesből” írta. És az sem véletlen, hogy éppen Gencsapáti ad helyet ennek az életút-kiállításnak: Varga Albin vezetésével hosszú évek óta elevenen működik itt a hagyományok újjáalkotása.

A gencsi betlehemes találkozó gáláján például fölléptek az 1998-ban újjáalakult helybeli legénycéh tagjai (lám, ez is a Pesovár-féle „újjáteremtés"), akik nemcsak a népszokásokat tartják, hanem a mindennapi életben is szoros és főleg megtartó, egymást segítő közösségként működnek. A gencsi templomban regöléssel léptek föl, ami azt jelenti, hogy „Szent István szolgái" mindenkit elláttak jobbnál jobb kívánságokkal az új esztendőre. „Nyomjátok!", adták meg az újjáalkotott jelet, és már nyomták is. Hogy például „ennek a gazdának akkora kolbásza legyen, mint a falu hossza". Ami, ugye, nem semmi: Gencsapátinak 6 kilométeres főutcája van.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!