A holdbeli csónakos égi és földi szerelemről mesél

A Mesebolt és a Weöres Sándor Színház koprodukciójára az alkotók is sokat vártak, maga a készülődés „kalandos játékkal" ért föl. De a tarka vándortársulat vasárnap végre elindul, és remélhetőleg nem lehet megállítani.

Holdbeli vagy holdbéli?

A plakát „A holdbéli csónakos" bemutatóját hirdeti (é-vel, a bemutatás jogának elnyerése alapján), de itt álljunk meg egy szóra. Egyrészt csak egy aprócska ékezet, másrészt meg maga a világ (más hangzás, más ritmus, más érzet, más). A Weöres-szövegben mindenhol „holdbeli" szerepel, hiányzik az ékezet, úgyhogy ezzel el is dőlt a kérdés. A bemutató ürügyén viszont alkalom adódik arra, hogy megemlékezzünk az író, szerkesztő, irodalomtörténész Tüskés Tiborról (1930-2009), akinél alaposabban, közelebbről kevesen ismerik A holdbeli csónakos (keletkezés)történetét, amelyről természetesen írt is. Nem véletlen, hogy egyszer ő kapott felkérést a Szombathelyi Képtártól annak a kiállításnak a megnyitására, amelyet Martyn Ferenc pécsi Holdbeli-jelmezterveiből rendeztek. (A rajzokat a képtár őrzi.)

Akkor is fölmerült, hogy melyik a helyes - „holdbeli" vagy „holdbéli" –, és Tüskés Tibor a filológus körültekintő higgadtságával, alaposságával, adatok mozgósításával, ráadásul nagy kedvességgel levélben írta meg, hogy Weöres szándékaival összhangban miért a „holdbeli" a kanonizált változat. Ékezet tehát nem kell, a szöveg világa annál „éke(zet)esebb". A Martyn Ferenc-terveket egyébként utoljára 2013-ban, a Weöres-centenáriumon vette elő a Szombathelyi Képtár. Aztán a rajzok visszatértek a raktárba, „mint bodzabél szívű, halhatatlan bábok a dobozba-bőröndbe előadás után". A centenáriumi kiállításhoz a vágyainkat is hozzáfűztük: „Tényleg, milyen szép lenne, ha a bábot és az élő játékot virtuóz természetességgel kombináló szombathelyi Mesebolt Bábszínház is előállhatna egyszer egy Holdbeli-előadással. Reméljük, nem kell várni Weöres 110. születésnapjáig." Nem kell addig várni. Októberben ott voltunk az olvasópróbán, vasárnap pedig: Weöres-premier a Meseboltban.

Útra kész a piaggio, indul a „mobil Ukkonvár"

Kedden kalácsos-kávés-teás-személyes sajtóreggelire voltunk hivatalosak a Meseboltba, ahol néhány perces mutatványt elcsíphettünk a készülő előadásból is. Mindjárt az elejét: amikor elindul az a szépséges, tarka karaván. A szerzőnek biztos tetszene a látvány. Azt is Tüskés Tibortól tudjuk, hogy A holdbeli csónakos 1979-es pécsi bemutatója elé Weöres verses prológust írt: „Egy lakatlan istálló volt a színház / gyerekkoromban a kis faluban. / Ott éltem át először, mily heves láz, / ha kulisszák közt jelenés suhan. / Helybeli ügyetlen műkedvelőket / s vándorszínész csoportot láttam ott, / kedveltetőbbet és előkelőbbet / azóta sem!, a szívemig hatott."

Harangi Mária, a szombathelyi előadás rendezője éppen így képzelte-álmodta színpadra A holdbeli csónakost: egy tarka-barka, szedett-vedett vándorszínész csoport elindul, és világokat teremt. Weöres képzelete persze úgy működik, hogy „kapaszkodni kell". Hozzá a színes karavánt – élén a piaggióval – Boráros Szilárd tervezte meg. És ehhez jön Kovács Géza Mesebolt-igazgató álma a közösségteremtő (családi, vagyis korhatárra nem adó) színházról: reményei szerint a Weöres-karaván minél több kicsi vasi településre eljut; miután elidőzött a Meseboltban és tiszteletét tette a WS Színházban is.

Holdbeli kontra Medvefia

A kalandos játékban Jégapó lányának, Pávaszem királykisasszonynak egyszerre négy kérője akad – mind uralkodó, a négy égtáj felől –, de ő csak az elérhetetlen holdbeli csónakos után vágyakozik. És közben nem veszi észre, hogy a neki rendelt hús-vér, földi társ, Medvefia ott csetlik-botlik az orra előtt. Harangi Mária azt mondja, érdekes személyes-emberi-szakmai tapasztalat, hogy amikor - nagyjából húsz évvel ezelőtt – egyetemistaként az ELTE Eötvös Collegiumának drámakörében először megrendezte A holdbeli csónakost, mennyire csak a holdbeli szirénhangjaira figyelt.

Ma már legalább annyira fontos – ha nem fontosabb – számára Medvefia is. Furcsa, bizsergető, „Weöres Sándor-os" távlatot nyit az előadásnak, hogy abban az első Harangi Mária-rendezésben elhangzott Holdbeli-Pávaszem-duett „vendégzeneként" a szombathelyi előadásban szintén elhangzik, a Lázár Zsigmond-muzsika szövetébe simulva: a régi egyetemista bemutató holdbeli csónakosa, Oláh Dávid emlékére. (A Nemzeti Színház első számú holdbeli csónakosa, Kaszás Attila sincs már velünk itt a földön: éteri hangja más dimenziókból érkezik.)

Túlemelkedés

„Legyen ez a színjáték tarka álom, / túlemelkedve életen-halálon. / Tán nincs is írva: elképzelve csak." Ezt a mottót választotta a Mesebolt a Weöres-bemutatóhoz. Úgyhogy hagyjuk az írást, képzeljük el – és főleg nézzük meg: induljunk el a piaggio nyomában. Vasárnap premier, de az igazi vágyakozás csak akkor kezdődik. Tehát: A holdbeli csónakos a Mesebolt Bábszínház és WSSz együttműködésében, először – november 29-én 16 órakor – az MMIK színpadán. Dramaturg: Gimesi Dóra, versek: Szabó T. Anna, zeneszerző: Lázár Zsigmond, koreográfus: Fosztó András, tervező: Boráros Szilárd, rendezőasszisztens: Császár Erika, rendező: Harangi Mária. Játsszák: Balogh János mv., Csák Zsolt mv., Dénes Emőke, Endrődy Krisztián mv., Janicsek Péter mv., Kovács Bálint, Kőmíves Csongor, Lehőcz Zsuzsa, Takács Dániel.

A teljesség felé

Pávaszem királykisasszonyt Lehőcz Zsuzsa, Medvefiát Balogh János játssza. És, hogy ne legyen olyan egyszerű: Lehőcz Zsuzsa igazi, földi szerelme nem más, mint Takács Dániel, az előadás címszereplője – vagyis a holdbeli csónakos, személyesen. Lehet, hogy itt bújik meg valahol a teljesség, ahogy Weöres elgondolta, elképzelte, megálmodta.