Kultúra

2017.02.10. 17:35

Megnyílt a Frida Fiestas: A kis női bajusz vállalása

Frida Fiestas a Szombathelyi Képtárban. Már a cím is mesél, hiszen a fiesta ünnepet, a fiestas ünnepeket jelent – és most két képzőművész is ünnepli egyszerre, egy helyen Frida Kahlót.

Kovács Nóra

Ahogy sétálok felfelé a képtár lépcsőjén, mögöttem lépked egy "Frida Kahlo-utóérzet". Nő rózsával, ékszerekkel, élénk színekben. Még mintha erős illóolajillat is áradna belőle, de ezt lehet, hogy csak hozzáképzelem. Biztos az egyik kiállító művész, mosolygok magamban - és nem csalódom: hét nő áll a mikrofon mögött a kiállítótérben - valahogy ezt is ritka pillanatnak érzem -, köztük Frida Kahlóként a két Frida Kahlo előtt tisztelgő: Boros Viola és Fajgerné Dudás Andrea. A "két Frida" még a megnyitó előtti percekben láncot tesz egymás nyakába Külön érdekesség, hogy a közönség soraiban is látok néhány fiatal lányt, akik öltözködésükkel, hajukban a virágokkal behozzák Frida Kahlo erejét és szellemét. Sokan vagyunk, sokfélék, tele a kiállítótér.

Csapláros Andrea köszönti az egybegyűlteket, megemlíti, hogy a mexikói festőművész képei időről időre visszatérnek személyes élethelyzetében. Akik ismerik Frida Kahlo képeit, azok tudhatják, hogy ez többünkkel így lehet. A mexikói művész életét rengeteg veszteség és ebből adódó szenvedés kísérte, amit ő a képein harsány életté komponált. Felhasználta a fájdalmat: életet festett belőle. Ezt a két kortárs magyar művész képein is felfedezhetjük. A kiállítást Tatai Erzsébet művészettörténész nyitja meg: 110 éve született Frida Kahlo, és ez épp elég ok az ünneplésre. Frida Kahlo dacolt a női sztereotípiákkal, ellenébe ment a női szépségmítosznak - ennek jellegzetes példája az összenőtt szemöldök és a kis bajusz nyílt vállalása; önarcképein mindezek rendre visszaköszönnek. Mindkét művész foglalkozik olyan témával, amire Frida Kahlo ösztönözte őket; ilyen Dudás Andreánál a vetélés - Gyereket akarunk -, illetve Boros Violánál a fájdalom - a megsebzett szarvas - témája.

Boros Viola és Fajgerné Dudás Andrea kiállítása a Szombathelyi Képtárban, Frida Kahlo emlékezetére Fotó: Nagy Jácint

Bordács Andrea esztéta elmondja, hogy a két kiállító művész közreműködésével még egy tárlatvezetésnek is részesei lehetünk, ahol megtudjuk, hogy Boros Violánál 14 kiskutya elvesztésével indult a fájdalom festészete, amire válaszul Dudás Andrea a szemközti falhoz megy; akkor reagálok a szarvassal! A teherbe esés küzdelmeiről (is) mesél.

A kiállítótér bejáratában rögtön egy "kétszer Fridába" botlunk; Boros Viola festményén látható a felirat: "2 X FRIDA" - hatalmas képek, nagy szívek, sok és élénk szín. A két kiállító képei a két szemközti falon egymással szemben helyezkednek el. Ezért a közös/osztott kép a bejáratnál: a jobb falon Dudás Andrea, a bal falon Boros Viola képei, hogy aztán később, ahogy haladunk előre a térben, felcserélődjenek a helyek, és mintha Fridától is eltávolodnánk, közeledve a két művész saját, személyesebb, szimbolikus világába. Érdekes az elrendezés és a csere...

Fotó: Nagy Jácint

A terem elején Fajgerné Dudás Andrea Önarckép férjemmel című képén még szívbe foglalt idézetet is olvashatunk Frida Kahlótól: "A nap végére többet viseltünk el, mint azt reggel hittük volna." Tulajdonképpen Kahlo egész ars poeticaja benne van ebben a sorban: a szenvedés az élet maga" Fajgerné Dudás Andrea kettős önarcképén magyar népművészetre emlékeztető elemek tűnnek fel az asszony rózsás, élénk mintás kendőjén. Vele szemben Boros Viola képein egyértelműen Frida Kahlót látjuk viszont, férfiak, állatok és Isten társaságában. Merész, erős kontúrok, határolt formák, harsány színek - ez mindkét, vagy akár mindhárom művész képeiről elmondható. Boros Viola képein sokszor a keret is össze van festve, megkérdőjelezve magát a határt"

Fotó: Nagy Jácint

Tatai Erzsébet megnyitóbeszédében felhívja a figyelmet arra, hogy hasonlóak és mégis határozottan különbözőek a két festő képei; Boros Viola szinte minden képén rajta van Frida, Dudás Andrea magát festi meg Fridaként. És ez csak egy a sok szempont közül, ami alapján különbségeket tehetünk. De mindenképpen közös a bátor témaválasztás, például Dudás Andrea Vetélés című és témájú képe, vagy a fájdalom Boros Viola sebzett állatain (Isten használ engem, tehát fájdalmat okoz?), illetve közös még a képek "frissessége", hiszen pár éves, illetve 2016/17-es festmények kapnak helyet a térben. Megható önvallomások és merész kitárulkozások, mindez jól felépített, jól komponált képeken.

Fotó: Nagy Jácint

Egyre tobzódóbb, burjánzóbb, nagyobb, "töményebb" és egyre személyesebb festmények jönnek felénk. Dudás Andrea liliomos képeihez a tárlatvezetésen annyit fűz hozzá: "Látható, ahogy a férjem kiporszívózta a szüzességemet." Hernyós önarcképéről pedig azt mondja: "Hernyó vagyok, bebábozódás előtt." Boros Viola a Világegyetem ölelése című festményétől - rajta a felirat: "parallel universum" - jutunk el a Hangyás Frida, 1954 című képéig, ahol a totális megsemmisülést, a szétesést láthatjuk: hangyák hordják szét a széteső képekből álló nagy festményen egy élet maradékait. (1954 Frida Kahlo halálának az éve.)

Mindkét művésznőről a boldog gyerekek jutnak eszembe, és a gondolat: "Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek."

Naivnak tűnő, mégis nagyon határozott hozzáállás a világhoz, a nőiséghez és az élettel együtt járó fájdalmakhoz. Ez az, amit a képeiken viszontlátunk. Ez az, amiért érdemes megnézni ezt a kiállítást a Szombathelyi Képtárban. Március 19-ig megtehetjük.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!