A kövek és életek tornya - Szemtől szemben a kőszegi Zwingerben

2016. június 20., 18:47 szerző: Ölbei Lívia
komment
Kőszeg – A Nemzetközi Nyári Egyetemhez kapcsolódva nyílt meg a szombathelyi Szemtől szemben-kiállítás kőszegi változata a Zwingerben.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Az Öregtorony patinás kőfalai különös kulisszaként szolgálnak ehhez a kiállításhoz. A zsidó temetkezéshez ősidők óta hozzátartoznak a kövek és a kavicsok, vagyis a Zwinger masszív és védelmező kőfalai mintha önnön létezésükkel is a kegyelet és az emlékezés gesztusát gyakorolnák. A kövekkel határolt, meditációra és csöndre intő, impozáns térben ráadásul bizalommal teli, eleven és optimista, tevékeny és polgári közeget rögzítő életképek sorakoznak, főleg a két világháború közti korszakból, amelynek a magyar zsidók számára is a holokauszt vetett véget.

A Szemtől szemben – Képek az elhurcolt szombathelyi zsidóság életéből című kiállítás Kelbert Krisztina történész kutatásai nyomán, a Savaria Múzeumban őrzött Knebel-fotóarchívumra alapozva jött létre, a megnyitót 2014. őszén – a holokauszt 70. évfordulójára emlékezve – tartották meg az Iseumban. A tárlat azóta eleven élőlényként működik: folyamatosan bővül, jelezve, hogy ez a történet soha nem ér, nem is érhet véget. A szombathelyi családtörténetek természetesen kőszegiekkel egészültek ki a Zwingerben megrendezett kiállításon. Szó esik például a Shey családról. Shey Fülöpre nemcsak a kőszegi zsinagóga építtetőjeként emlékezhetünk: ő volt volt az, aki 1859-ben (a kőszegi zsinagóga építtetésének évében) Ferenc Józseftől nemesi rangot, bárói címet kapott

A megnyitón elsőként – mintegy a házigazda szerepében – Miszlivetz Ferenc, a Nemzetközi Nyári Egyetemet megszervező Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének főigazgatója mondott köszöntőt, bejelentve azt is, hogy az FTI műhelyei között helyet kap a holokausztkutatás is. Érvelni a döntés mellett fölösleges: ahogy Miszlivetz Ferenc fogalmazott, ez a mi történetünk, itt van az ideje a szembenézésnek. Nem utolsósorban azért, mert a globális válsággal terhelt, átalakulóban lévő Európában (erre a tematikára alapoz az idei Nemzetközi Nyári Egyetem) ismét aktuálisan, épp ezért figyelmeztetően csengenek József Attila 1937-es verssorai: „Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, / a meg nem gondolt gondolat, / belezabál, amit kifőztünk, / s emberbe emberbe szalad." (A vers záróstrófája úgy hangzik, hogy „S mégis bízom. Könnyezve intlek, / szép jövőnk, ne légy ily sivár!... / Bízom, hisz mint elődeinket, / karóba nem húznak ma már. (...)" József Attila 1937. januárjában írta a rendkívül pontos helyzetelemzést, de ugyanazon év decemberében meghalt. Nem tudta, hogy mi jön még, hogy a modern halálgyár mire képes.)

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) képviseletében Tóth Gábor kabinetfőnök mondott köszöntőt, szólt a közönséghez Kelbert Krisztina történész, a kiállítás rendezője, valamint Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke is.

A kőszegi tárlat július 15-éig tart nyitva. Ha megnézzük, látogassunk ki Kristóf Ágota sírjához is a kőszegi temetőben. Aztán lapozzuk föl  kőszegi regényét, A Nagy Füzetet.

JEGYZET / Dió és darab kenyér

Agota Kristof A Nagy Füzet című világhírű regénye Kőszegen játszódik, akkor is, ha a kisváros neve egyetlen egyszer sem hangzik el az ikrek naplójában. Kristóf Ágota saját akarata szerint a kőszegi temetőben nyugszik. A kerítésen túlról – ott mi van? – áthajlik hozzá egy diófa. Az ikrek a regényben sok diót esznek, de még véletlenül se írnak le olyasmit, hogy „szeretjük a diót". Mert a szeret jelentése, tartalma bizonytalan. A diót is szeretjük, meg anyánkat is – nyilvánvaló, hogy a két szeret nem ugyanazt jelenti. Ez az ars poetica, így tárgyilagos az összes többi, Az embernyáj című fejezet is: itt vonul el előttünk az a két- háromszáz főt számláló néma tömeg, amelyben csak a katonák vasalt csizmájának csattogása hallatszik. Az ikrek imádság helyett érteni szeretnék, hogy mi történik. A szolgálólány, aki olyan jól megviccelte a darab vajas kenyérrel az éhezőt, azt mondja: az lenne a legjobb, ha elfelejtenék, amit most láttak. Nincs hozzá közük: „Veletek nem fog előfordulni." Az ikrek azonban nem felejtenek. Kristóf Ágota bátyja, Kristóf Jenő egyszer azt mondta: ma is sokszor eszébe jut, hova vihették azokat a gyerekfejjel látott testeket a teherautó platóján. Van hozzá közünk. Velünk történik. Ez a történet természete.

Ölbei Lívia

2016. június 20., 18:47 szerző: Ölbei Lívia

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...