A lipótmezei anyagból válogatnak

Tényleg nyitás készül: a nagyközönség is megismerkedhet a nagy múltú, nagy hírű képzőművészeti gyűjtemény darabjaival.

A Budapest-Lipótmezei Magyar Királyi Állami Elmegyógyintézetben Selig Árpád elmeorvos - európai példákat szem előtt tartva - a 20. század elején fordult mind nagyobb figyelemmel a betegek képzőművészeti alkotásai felé, megalapozva ezzel az érdeklődéssel azt a lipótmezei gyűjteményt , amely legutóbb akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor Lipótmezőt az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet hat évvel ezelőtt bezárták. A gyűjtemény végül (2008-ban) a Magyar Tudományos Akadémiához került. Faludy Judit művészettörténész, az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjteményének munkatársa, az intaházi Kitörés-kiállítás rendezője az 1200 darabot számláló kollekcióból negyvennégyet választott ki a tárlatra. Mint mondja, fontosnak tartja az intaházi rehabilitációs intézet által kezdeményezett kapcsolatfelvételt, vagyis a kiállítás címe Kitörés több szempontból is jelképesnek tekinthető. Egyfelől a gyűjtemény jellegzetes darabjai kimozdulnak Budapestről (ilyesmire az utóbbi öt évben nem volt példa), másfelől a kiállítás révén maga Intaháza tesz kísérletet a kitörésre abból a bezártságból, amely a pszichiátriai betegségekben szenvedőket a szó szoros értelmében is leválasztja a külvilágról. (A társadalomnak a beteghez és a betegséghez fűződő viszonya koronként változott.) Faludy Judit úgy válogatta össze az intaházi tárlat anyagát, hogy az a teljes gyűjtemény lehető legpontosabb keresztmetszetét adja. Láthatunk itt festményeket a kezdeti 20-as évekből, hivatásos művészektől például az önmagát magyar Van Gogh-ként szignáló Pál Istvántól , de vannak kifejezetten diagnosztikai céllal készült alkotások is, például a kétezres évek elejéről. Valamennyi kép esztétikai minőséget képvisel: a kreatív személyiség nyilatkozik meg itt. Ez pedig érvényes lehet a befogadóra is.