A magyar holokauszt színházi áldozatai: kiállítás a WSSz-ben

A magyar színháztörténet szégyenletes korszaka az első zsidótörvénnyel kezdődött. Az 1939-es évad végétől a zsidó színi direktorokat, színészeket, rendezőket, írókat száműzték a magyar színházi életből. A kirekesztett művészek nem adták fel, mindenáron megpróbálták túlélni a vészkorszak félelmetes éveit. Nem sok esélyük maradt az életben maradásra. A német megszállás után megszaporodtak a munkaszolgálatra való behívások, megkezdődtek a kilakoltatások, a gettóba költöztetés, mindennapossá váltak a megaláztatások, a deportálások.

Jordán Tamás és Grünwald Zsolt a megnyitón. Fotók: Timár Gergely

Budapest ostromának végnapjaiban ártatlan embereket gyilkoltak nyilas keretlegények. A kiállítás az emberiség történetének legnagyobb tragédiájában elveszített magyar színészek, színházi szakemberek alakját idézi fel. Nem tért vissza a munkaszolgálatból a Vígszínház komikusa, Gárdonyi Lajos; a Vígszínház epizodistája, Bondy István; a színész-író, Nagy György és a felejthetetlen nevettető, Radó Sándor. Deportálták Sziklai Jenőt, aki a szegedi színtársulatot, majd a Fővárosi Operettszínházat vezette. Örökre nyoma veszett Lakner Artúrnak, akit gyerekszínháza tett halhatatlanná.

Odaveszett Steinhardt Géza, a kabarészínpad meghatározó alakja. Komlóssy Emma éhen halt az ostrom alatt. A fővárosban tomboló nyilasterror végzett a Vígszínház vezérigazgatójával, Roboz Imrével, Feld Irén színésznővel, a színháztörténetíró-ügyelővel, Erődi Jenővel. A Thália Társaság legendás alakja, Forgács Rózsi a német megszállás után önkezével vetett véget életének.A Parasztopera magyarázatot nem ad, de az emberi természet mélységeibe leszállva megvilágítja a holokauszt nem múló tragédiáját is. A kiállítás a Márkus Emília Terem előterében látható: átmegyünk rajta, ha be akarunk jutni az előadásra.