A Reményik Suliszínház ismét keményen kimondja

Ez a rítus még nem része, de fontos tartozéka az elő-adásnak: az összpróba előtt a társulat kirajzik a KIE-pincéből, valamennyien körbeveszik a tálkát, amely az imént papírra vetett titkos vallomásokat őrzi. A cetlik lángra lobbannak, végül a hamvakat szélnek eresztik. Németh Gyöngyi arra kérte a szereplőket, hogy írják le (írják ki magukból) mindazt, amit a történettel kapcsolatban gondolnak, éreznek - de még egymás között sem akaródzik kimondani. Sokat és gondosan írtak.

A Reményik Suliszínház tavaly Győri Katalin Delete című darabját vitte színre Németh Gyöngyi rendezésében: az előadás szépen, pontosan és kristálytisztán, az eszköztelenség erejével mutatja föl azt a folyamatot, ahogyan a súlyos személyes problémákkal küzdő kamaszfőszereplő eljut az öngyilkosságig, miközben az iskolai közeg, amelyben részben létezik, tökéletesen félreérti. A tét most is hasonló, bár az eszközök mások.

Közösségi rituálé próba előtt. Németh Gyöngyi mellett balra Takács Róza Csenge, jobbra Kovács Pál, a háttérben Roznár Ágnes, a tálka fölött Hutter Dorina és Stercz Gellért Fotó: Nagy Jácint

Ezúttal a népszerű kortárs szerző, Szabó Borbála Nincsenapám, seanyám című, tavaly a Pagonynál regényváltozatban is megjelent darabjára esett az időközben jelentősen kibővült társulat választása. A létszámnövekedés is a siker jele: a Reményik Suliszínháznak híre ment, a legutóbbi bemutató óta többen csatlakoztak a csapathoz. És vannak olyan társulati tagok, akik kiröppenve a ma már művészeti alapiskolaként is működő Reményik iskolából, visszajárnak a társulati fészekbe. Így tartozik például máig - és újra - a Reményik Suliszínházhoz a sokéves színpadi tapasztalattal rendelkező Grünwald Dávid, aki egyébként ma már kőszegi gimnazista. És aki a készülő Nincsenapám, seanyám-elő-adásban a főszereplő kamaszlány kissé gyáva, de mindenképpen konfliktuskerülő, a problémákat dugipénzzel megoldani gondoló apját játssza. A főszereplőnek nincs neve: „X"-nek hívják - játssza Takács Róza Csenge -, talán az emberéleten végigvezető középkori Akárki-játékok nyomán. Akárki - az bárki, az mi mind vagyunk. „X" pedig egy kamaszlány vagy a kamaszlány: korunk kamaszlánya. A szülők elváltak, a két testvér az anyánál (Farkas Réka) maradt, bár a konszolidált Marci (Sebestyén Áron) egy ponton aztán apuhoz költözik; vele nyilván nem lesz baj. Anyu alkoholfüggő, bár tagadja, az új pasija (Stercz Gellért) szintén erősen iszik, nem mellesleg molesztálja a lányt. Csakhogy mindezekről nem lehet beszélni, a látszatok legfőbb harcosa a nagynéni (Roznár Ágnes). Csak valami furcsa fantasztikumban lép életbe az őszinteség, amikor Karinthy igazmondó széke működni kezd. A leghorrorisztikusabb figura mégis Homonnainé, a karikaturisztikusan rettenetes magyartanárnő (Hutter Dorina), aki valami elképesztően hamis pátosszal eltelve, az irodalmi művek megértését, a művekhez való hozzáférést végképp eltorlaszoló, emblematikus kérdést ismételgeti: „Mit érzett a költő?" Hátborzongató, félelmetes és nevetséges.

A két különleges macska, Dezső és Frici. Kovács Pál és Kerényi Dániel. Nincsenapám, seanyám-próba a KIE-pincében Fotó: Nagy Jácint

Szabó Borbála nagy és szép trükkje viszont éppen abban áll, hogy miközben egy magyarból - a hivatalos vélemény szerint - bukdácsoló kamaszlány kétségbeejtő, dermesztő magányát mutatja föl, éppen az irodalmat terjeszti láthatatlan-látható védőszárnyként, védőhálóként az élete fölé-alá. Van két izgalmas szereplője az előadásnak: Frici és Dezső, az emberi játszmákat jól átlátó, játékos kedvű, sakkozó macskák (Kerényi Dániel, Kovács Pál); „valójában" Karinthy és Kosztolányi csodálatos reinkarnációi. És bár a cím József Attilát idézi, a dramaturgiát - és a problémafölvetés meg a befogadás útjait - Kosztolányi Hajnali részegsége határozza meg. Az alaphelyzettől (hogy „elmondanám ezt néked - ha nem unnád") a családi fészek kontra családi ketrec dilemmáig: „Köröttem a családi fészek", viszont „minden lakás olyan, mint a ketrec". Meddig fészek és honnan ketrec? És itt van persze Karinthy nagy verse is, amely titokban talán az összes, hasonló ambíciójú előadás mottója: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek."

Az előadással fesztiválokon is bemutatkozó Reményik Suliszínház elmondja, unatkozni nem fogunk. A Nincsenapám, seanyám 14-18 éveseknek készül, de bárki megnézheti.