A Ság hegy azért van, mert nincsen

2017. május 06., 11:00 szerző: Ölbei Lívia
komment
Soha nem találkozott vele, mert mindig ott volt, mondja Lanczkor Gábor a Ság hegyről. Akkor látta meg, amikor már nem volt ott: sem ő, sem a hegy.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

„Messze setétedik már a Ság teteje, / Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, / Szülőföldem, képedet: / Megállok még egyszer, s reád visszanézek. / Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! / Vegyétek bús könnyemet.” Hányszor énekeltük diákkorunkban Berzsenyi Dániel Búcsúzás Kemenesaljától című versét: ahogyan Békefi Gábor kórusművet írt belőle. Amikor kimondtuk, hogy „Ság teteje”, gondoltunk-e arra, hogy Berzsenyi - visszafordulván - nem is azt a Ság hegyet látta, amelyikre ma visszanézhetünk? Annak a Ságnak még volt „teteje”.

Fotó: Gyuricza Imre

A szédületes távlatokat nyitó különbségre Lanczkor Gábor író, költő, műfordító hívja föl a figyelmet a celldömölki KMKK Kresznerics Könyvtárában, egészen pontosan a könyvtár gyerekrészlegében, ahol az író- és irodalmárvendégek feje fölül tündérmesék mosolyognak a közönségre, és a polcra kifüggesztett használati utasítás szerint a könyvtári könyveket tilos megenni, kalapként viselni, viszont szabad szagolgatni és ajánlatos olvasni. A „Kihűlő kőzetrétegek” című különös délután szervezője a Kresznerics Könyvtár - a könyvtárvezető Németh Tibor gondos-pontos előkészületeivel - és a Fiatal Írók Szövetsége, amely sorozatot indított az „inspirációt nyújtó, átlelkesítő helyek” újralelkesítésére. Ebbe a sorozatba illeszkedik Kemenesalja - és szíve, a Ság - fölkeresése. Eljött a Ság-versek szerzőjével Térey János (eredendően alföldi, debreceni illetőségű) költőkolléga, aki a Füst Milán-díjat frissen elnyert Lanczkor Gábor dicséretében leszögezi „a földrajzi tények okán, hogy ez dunántúli fogantatású költészet. Pannon. Létezik-e egyáltalán Hamvas Béla déli géniusza és az a bizonyos aranykor-ösztön? Az agyonidézett passzusból tudjuk, hogy a Kemenesalja fővárosa Athén és Róma. Oldottság és derű, félálombeli nyugalom, létezik még ilyen? Egyensúly és ritmikus életigény? Netán ideálok?... Úgy mondhatnám, Lanczkor Gábor néhány délkörrel közelebb van a tengerhez, mint...” Mint sokan mások. És jöttek velük Celldömölkre kérdező-értelmező irodalmárok: Harmath Artemisz, Németh Zoltán. Korpa Tamás. Azt nem lehet mondani, hogy Lanczkor Gábor Ság-verseinek „helyszíne” volna a hegy. A kapcsolat a versek és a hegy - meg a szerző és a befogadó - között ennél bonyolultabb. Lanczkor Gábor ezen a tájon töltötte a gyerekkorát: ideköti a családja, Eötvös Loránddal együtt versbe foglalt dédnagymamáját Berzsenyi Saroltának hívták. (Szegről-végről költőrokonság.) Ő maga anno többnyire Köcskről nézett rá a Ságra, amely „lokális evidenciaként mindig ott volt a két jellegzetes huplijával”. Vagyis a „találkozásra” nem volt se mód, se szükség. A 20. század elején kibelezett-kibányászott, kráteres vulkanikus tanúhegyet Lanczkor Gábor valójában akkor vette észre - az eltávolodás, rálátás, eszmélkedés régi tétele szerint -, amikor már nem volt a közelében. A Ság többszörösen is - maga a hiány. A hiány által az, ami: a bazaltbányászat „hozta létre” a krátert: mint sebet és védjegyet. Harmath Artemisz ugyancsak a hiányból indul, amikor Lanczkor Gábor Ság-verseihez nyit utakat. A Hétsarkúkönyvben teljes ciklus - Kihűlő kőzetek - épül a Ságra: mint a hiányban fölismerhető távollévőre, amely a maga fizikai valójában is hiányként (kráter) mutatja meg a teljességet. Lehetséges, hogy ez maga a létezés modellje: a Hétsarkúkönyv címében az a „kísérlet” rejlik, hogy a testként-tárgyként fölfogott könyv nyolc sarka közül egyszerre mindig kizárólag hét látható. Pedig az is van, ami nincs (nem látható, hiány); sőt talán az van igazán: „Egy kialudt vulkán feltáruló anatómiája. / Az nem egyenlő egy bazaltbánya ötven évével.”

Németh Zoltán szerint a Hétsarkúkönyv Ság-ciklusa egyrészt „a térképolvasás metódusát kínálja föl” a befogadónak, másrészt a folyton átalakuló, mozgásban, „szülésben, születésben” lévő ipari táj lényegénél fogva szembeszegül a térkép sugallta rögzített állandóságnak. Így válik a bazalthegy halála a szabadság biztosítékává.

A nap a Ság hegyen ér véget. Hol van az a nagy tufatömb, amely mögé valaki elásta „az itt álló dalt”? És hol van az a dal?

Utóirat: Lanczkor Gábornak nemcsak Ság-ciklusa van, hanem Szombathely-regénye is: a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, innen a Szombathely-élmény. Már nem itt él, de visszafordult. A nyolcadik sarokért.

Ölbei Lívia

2017. május 06., 11:00 szerző: Ölbei Lívia

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...