Kultúra

2017.02.03. 15:40

A virágokkal együtt kinyílik a színház: a tavasz gólyalábon jön Celldömölkre, Bergamo érintésével

A teremtés van terítéken a celli Soltis Színházban. Ott tartunk, hogy az ember kiűzetett a Paradicsomból, és most nem tudja, mitévő legyen. Pünkösdre elválik.

Ölbei Lívia

A kora délutáni ködben és latyakban már a Soltis Színház színes-vidám épületét megpillantani is a megmenekülés élményével ér föl. Föld, Föld! Noé bárkája, meleg madárfészek - vagy valami hasonló. Esetleg maga az Éden.

Benn a játéktérben Komáromi Sándor vezetésével próbál a társulat. A munkacím: Almagránát. Sose látott utcaszínházi bemutató lesz - a szó minden értelmében nyitott és átjárható színház -, óriásbábokkal, égbe ágaskodó toronnyal, interakcióval; Pünkösd hétfőjén. Úgy a lehető legkorszerűbb, hogy több évszázados előképekre támaszkodik.

Szóval: Almagránát. És máris kezdődhet a képzettársítás: a tudás megszerzése (a híres almába harapás) könnyen a visszájára fordul. Az ember minimum kétezer éve kínlódik a szabadság kérdésével, és nem nagyon tud dűlőre jutni. Egy hely mégis van, ahol sors és szabadság, elrendelés és önállóság, irányítás és kreativitás, egyén és közösség, vágy és valóság összhangban működhet: a színház.

A Teatro Tascabile di Bergamo gólyalábas programmal fogadta a nemzetközi csapatot. Nagy Zsuzsi, Pesti Arnold, Sipos László

Az Almagránát-próba maga is teremtés: a fekete üres térben hat játékos, akik takarékos rendezői instrukciók, vagy inkább a keretek nagyon pontos, plasztikus kijelölése nyomán tényleg maguk - együtt és külön-külön - hoznak létre mozgássorokat: előbb „némán", aztán megjön hozzá a zene is (valahogy úgy, ahogy Zorba tanácsolja). Jönnek előre a színpad mélyéről egy tömbben, előrenyújtott karral - „maffiózós megoldás" -, aztán oldalt (egy-két-há-négy), vissza (egy-két-há-négy), hátra (egy-két-há-négy). És megint, és megint elölről. A belső metronóm már működik, a rendező elindítja a zenét: „A mozdulatok egységesek, csak a tekintetünk egyedi. Meg a kétségbeesésünk. Mindannyian együtt vagyunk kiűzetve." Az sem mindegy, hogy az egységes léptek milyenek. Legyen suhanás - vagy legyen inkább ólomsúlyú, rugózó menetelés? Mert „nüanszokon múlik a befogadó érzete". És bár látatlanban azt gondolnánk, hogy a bibliai történethez az ólomsúly illik, nem így van: az alkalmi szavazás a másik változatot hozza ki győztesnek: „Marad a suhanás."

Így fejlődik, alakul, bomlik ki a szemünk láttára ez a teremtő játék: a teremtésről.

Teremtés-gyakorlat. Elöl: Nagy Zsuzsi, Tóth Ákos, Laki Mónika. Hátul: Piller Ádám, Bruckner Roland, Pesti Arnold Fotó: Soltis Színház

A tervek szerint Pünkösd hétfőjén színre, vagyis utcára, a szabad ég alá kerülő előadás kapcsolódik ahhoz az európai együttműködéshez, amelynek a Soltis Színház is részese, együtt olasz, angol, szlovén, valamint romániai társulatokkal. A téma: az utcaszínház („Open Space Theather"), a tét: egymás megismerése, a közös tréningezés, tanulás, innováció. Komáromi Sándor, valamint Nagy Zsuzsi, Pesti Arnold és Sipos László legutóbb Bergamóban töltöttek el hasznos napokat ezzel a nemzetközi csapattal, a Teatro Tascabile vonzásában. Ez az a kísérleti színház Bergamo színes színházi palettáján, amely Grotowski Laboratórium Színházának hagyományaira alapoz (és Komáromi Sándor ezért külön szerencséjének tartja, hogy eljuthatott ide, hiszen az ő színházi működésének is kezdettől meghatározó iránytűje a 20. század egyik legmeghatározóbb lengyel színházi megújítója, sőt prófétája). Zsuzsi, Arnold és Sipi Bergamóban elsajátították a gólyalábazás alapjait is. Mert a színész nem csak beszél: teste is van. És jó, ha uralja és használja a testét. Hogy miképpen boldogulnak ezzel az - utcaszínházi előadásokban szinte nélkülözhetetlen - furfangos eszközzel, majd az Almagránát-bemutatón meglátjuk. A szószínház minimuma, és a látvány, a mozgás, az akrobatika, az igazi, tartalmas interakció maximuma - ezt ígéri az Almagránát-csapat, amely korántsem csak a bergamói tapasztalatokra támaszkodhat. A 90-es évek végén Soltis Lajos ébresztette rá a Sitkei Színkört, hogy ízes vásári komédiát nem csak leszúrt lábbal lehet játszani. Katona Imre a commedia dell' arte típusaival, elképesztő (mozgás)kultúrájával ismertette meg a Soltis Színház társulatát. Komáromi Sándor, a Teleszterion Színházi Műhely vezetője szintén visszajáró vendég Celldömölkön. És - ahogy Nagy Zsuzsi mondja - megvan az a titokzatos képessége, hogy tűzbe hozza a színészeket: „Azt érzem, hogy hű, de jó ezt csinálni! Gyerünk, csináljuk!"

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!