A Weöres rúzs árnyalatai

Ha leírom, Weöres; ha kiejtem, vörös. Írás és hangzás: a különbségtételnek Weöres Sándor költészetében milyen nagy (és milyen sokféleképpen megragadható, messzemenő következményekkel járó) jelentősége van. A hangzás,a ritmus, a dallam, a körtánc – az élmény – könnyen átveszi a hatalmat „A 12 legszebb magyar vers”-sorozatzáró darabjában, a Valse tristeben is: ezt a Weöres Sándor verset vizsgálták meg (újra, újra meg újra) a Szombathelyen, Csöngén és Celldömölkön megrendezett háromnapos irodalmi konferencia résztvevői: „Hüvös és öreg az este. / Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. / Kuckóba bújnak a vének. (...) Hüvös és öreg az este.” A sorozatot „Az élményközpontú irodalomtanítási programban” (NYME SEK) útnak indító és működtető dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész úgy időzített, hogy a Weöres-élmény egybeessen a Weöres-centenáriummal.

Jordán Tamás és a Valse triste a konferencia-megnyitón, a WSSz-ben. (Fotó: Benkő Sándor)

A konferencia bevezetéseképpen a Weöres Sándor életútját (és utóéletét) bemutató, egész évre szóló kiállítás nyílt a WSSz aulájában. A tárlat anyagát a Vas Megyei Levéltár, illetve magánszemélyek bocsátották Lőcsei Péter rendelkezésére, akinek munkáját a WSSz több munkatársa segítette. Érdemes időt szánni a tablók böngészésére, akár többször, az érdekesség kedvéért. Weöres való világának (Csönge, Szombathely, kötetek, barátok, utazások stb.) fölvillantása mellett Lőcsei Péter két külön izgalmas tablót szentel a költő által teremtett világ(ok)nak, „A nevek birodalma, a birodalmak nevei” címmel: rajzokkal, táblázatokkal, földrajzi nevekkel, térképekkel. (A II. világháború irtózatával a háttérben.)

Teremt a Weöres-költészet is. A vers újraértelmezését megkísérlő Valse triste-konferencia nyitó előadását Kenyeres Zoltán irodalomtörténész, Weöres egyik első monográfusa tartotta. (Most készül a következő kötet.) Itt ebből a WS-életművet összefoglaló, személyes élményekkel teli előadásból csak morzsákat csippenthetünk föl. (Bár maga az előadó is jelezte a feladat „nevetségességét”, azaz lehetetlenségét: A Weöres-életmű negyven percben? De az előadásnak mindig különös varázsa van: az eleven szó.) Weöres alakjában – és talán az életművében is, nem csak a címkék miatt – van valami „gyermeki”. Tényleg (szinte) gyerek volt, alig 15 éves, amikor megjelent az irodalmi élet porondján.

A Pesti Hírlap szombathelyi tudósítója, bizonyos Novák Károly küldte el a gimnazista fiú verseit a lap irodalmi szerkesztőjének, bizonyos Bónyi Adorjánnak (a maga korában népszerű író), aki lelkendezve mutatta be a közönségnek az elképesztő új tehetséget a lap 1929. április 14-én megjelent százoldalas (!) vasárnapi számában. „A szám komoruló időben látott napvilágot, a héten Bethlen István miniszterelnök tartott zord beszédet a képviselőházban, és fenyegető hangon ´remediumokat´ helyezett kilátásba a megromló parlamentarizmussal szemben, ´remediumokat´, melyeket, mint mondotta, más országok is keresnek már. A Pesti Hírlap vezércikke e beszéddel foglalkozott.

Fekete Linda Weöres-dalokat énekel (Fotó: Benkő Sándor)

Szerzője, aki már írásának címével (´Narancsligetek a Nagy-Alföldön´) sem tanúskodott különösebb valóságérzékről és előrelátásról, derűsen találgatta, mit is érthetett a miniszterelnök remediumokon: ´lehetetlen volna fasizmusra vagy más erőhatalmi berendezkedésre gondolni nálunk – írta – (...) minden világtörténelmi erő a liberális irányzat felé törtet”. És ez volt az a hét 1929 áprilisában, amikor megünnepelték „Rákosi Szidi színészi pályájának hatvanadik évfordulóját, a rovat részletesen tudósította olvasóit a Nemzeti Színházban rendezett ünnepségről, melyen megjelent a kormányzó és felesége, és átnyújtották a művésznőnek ´a legfelsőbb elismerést jelképező Signum laudist´ és gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter üdvözletét. (...) Az összhangot csak Kosztolányi Dezső fanyar epigrammái és a lelkesen fölfedezett szombathelyi diák versei bontották meg. A tizenhat éves gyerek, aki akkortájt kapta az első hosszú nadrágot, egyáltalán nem a gyönyörű sorsról írt”. (Ez utóbbi két idézet már írásból, a Weöres-életművet összefoglaló Kenyeres-monográfiából, a Tündérsípból való.)

A Valse triste-konferencia előadásaihoz „A 12 legszebb...” hamarosan kötetbe rendezve is hozzáférhetnek az érdeklődők. Erre a tanácskozásra is az előadói sokszínűség (együtt doktoranduszok, fiatal kutatók, neves professzorok), ebből következően a megközelítési módok, problémafelvetések sokfélesége volt jellemző.És most nem hiányozhatott a műfordítás: mint téma és alkotás. Hiszen ha az irodalom a megértést teszi lehetővé a maga eszközeivel, akkor a műfordítás (mint lehetetlen artistamutatvány) vonatkozásában hatványozottan, „kiterjesztve” igaz ez az állítás. A Valse triste-konferencián szóba került a vers francia fordítása, Marko Dudic a Valse triste fordítási nehézségeiről beszélt (két szerb változat tükrében), Eliisa Pitkäsalo a finn – magyar Valse triste-et vezette be a társaságba. Zárszóként pedig prof. dr. Pusztay János ismertette meg a közönséget „a 12 legszebb magyar verset” több finnugor nyelven tartalmazó kötettel.

A konferencián mindehhez – voltaképpen Fűzfa Balázs számára is váratlanul, meglepő módon – szinte önálló „blokkba rendeződtek” azok az előadások, amelyek egymástól függetlenül, de egymásra rímelve, árnyalt következtetésekre jutva a Valse triste-ben megjelenő „erotikus szálra” hívják föl a figyelmet. Ezek közé tartozik dr. Kovács Ágnes (NYME SEK) „Weöres rouge – Érzékiség és történetképzés a Valse triste-ben” című előadása. Arról, hogy „miért sírnak a lányok a házban, miféle festék tűnt el és kinek a szájáról (...)”. Vagyis „miféle fojtott erotikus, érzéki üzenetet fogalmaz meg a szöveg, és milyen motívumok mentén képződhet meg az a történet, amely (...) az ősz termékenysége, a gyümölcs beérése, a lányok testének érzékisége köré rajzolható meg”. Kovács Ágnes „vörös rúzzsal” húzza meg a Valse triste-történet kontúrjait.