Ahogy a madarak látnak – Wolf Ferenc operatőr fotókiállításán drónnal készült képek is láthatók

A Földön, vízen, levegőben című kiállítás képei sűrítik a szépséget és a pillanatvadász profizmusát, az ember lehetséges pozícióit, nézőpontjait a természeti tájban, az épített környezetben. A legizgalmasabbak talán azok, amik úgy készültek – mondja az alkotó -, „ahogy a madarak látnak”. Nem kifejezetten fentről, csak magasabbról, mint ahogy az emberi szem a földről teheti, mintha nem egyszerűen a tekintetünket, hanem egész önmagunkat felemelnénk, de nem az égbe, hanem földközelben maradva, száz, sőt sokszor ötven méter alatt. Wolf Ferenc a látvány szempontjából legérdekesebb képeit és filmjeit drónnal készíti, gyakran láthatjuk ezeket televíziós hírműsorokban, de feltűnnek olykor a Vas Népében is.

Wolf Ferenc egy drónt irányít. Fotó: Szendi Péter

Az első drónt maga építette 2010-ben, amikor drónok még nem voltak Magyarországon, és a külföldi cég által gyártottak darabja ötmillió forintba került. Wolf Ferenc egy évig épített drónjának sokan csodájára jártak, bemutatta egy országos lap is, hogy mire képes egy televíziós operatőr.

- A főiskolai tanulmányaimat hasznosítottam. Fizikai-technika szakon végeztem először, majd informatika tanári diplomát is szereztem. Robottechnikát is tanultam, jó tanáraim voltak. Ez mindenképpen kellett ahhoz, hogy el tudjak gondolkodni, hogyan lehetne összerakni alkatrészekből egy drónt – meséli. - Az elektronikában jártas barátaim, Gerecs Tibor és Bedi Tamás segítettek összeszerelni, működik-e, amit kitaláltam. Iváncon próbáltuk ki a focipályán, nagyon izgultam, hogy le ne essen, az alkatrészköltség másfél millió forint volt. Először el sem indult, aztán kicsit módosítottunk rajta, és akkor felszállt.

Sokféle válasz adódna, miért indul el valaki a katedrától a felhők közé, Wolf Ferencnél az a magyarázat: „beszippantotta a szakma”. Az oktatástechnológia révén került kapcsolatba a filmezéssel, fotózással, és amikor a stúdió új kamerákat kapott, az egyiket rábízták, ő készítette a főiskola szükséges filmjeit.

- 1987. április 12-én fel kellett venni a Körmend – Honvéd kosárlabdameccset. Ezzel kapcsolódtam be a Telesportba, Komlósi Gábor szerkesztőriporterrel dolgoztam együtt. Aztán egyre több meccsről kértek filmet, utaztam a csapattal Európában, a körmendi televízióban vetítették ezeket a filmeket. Összesen hét évig tanítottam, először a körmendi Olcsay iskolában, majd a Határőrkiképző és Továbbképző Intézetben, mellette dolgoztam előbb a körmendi, majd a szombathelyi városi televíziónak.

Az évtizedek során, a technika fejlődésével egyre jobb eszközök kerültek Wolf Ferenc kezébe: a Beta és a DVCAM kamerák voltak a mérföldkövek, aztán a kártyára rögzítés. Az első drónt Ausztriában látta meg, amikor az amstetteni rém eseténél forgattak a TV2 stábjával, amelynek hírműsoraiba dolgozik. Nagyon megtetszett neki, amikor egy angol tévétársaság drónja meg tudta mutatni a rém házát, ezeket a képeket vette át a magyar tévécsatorna is.

- Amikor hazajöttünk, elhatároztam, hogy nekünk is lesz ilyen drónunk. Már előtte is sokat fotóztam helikopterről, sárkányrepülőről. Szerettem repülni, de nagyon veszélyes, sosem tudni, leszáll-e a gép, amivel felszálltam. De szeretem a légifotózást, a drónnal biztonságosabb, így én nem töröm össze magamat. Az első drónt már nem használom, emlék, régi és még mindig tökéletes, de nem akarom összetörni. Ez is ott lesz a kiállításon. A második drónt vettem, módosítottam rajta az igényeim szerint. A harmadik drón úgy jó, ahogy van, nem nyúlok hozzá, olyan sokat tud, hogy két távirányítója van. Ezzel úgynevezett „szép munkákat” készítek, hagyományos, moziszerű filmeket, ultra HD képminőség, 4K felvétel.

A légifotózás nemcsak arra való, hogy a szépet fentről megmutassa (mint például a velemi Szent Videt fentről az erdő ölelésében úgy, ahogy még senki sem látta), hanem segíti például az erdészeket és a vadászokat is (hol van beteg fa, hol verték szét a vaddisznók a kukoricást).

Wolf Ferenc számára a fotózás szenvedély is, utazás, és utazás közben a nem tervezett pillanatok vadászata. Állandó figyelem, a mindig a keze ügyében tartott fényképezőgéppel, ha meg kell állni és kiugrani az autóból, megragadni az elmúlót, ha például az égen a felhő szélén felfénylik hirtelen egy angyal.