Amikor a bábos Boráros szubjektumot csinál az objektumból, fölszisszen a nézőtér

Kezdjük azzal, hogy a Boráros Szilárd báb-, jelmez- és díszlettervező alkotásaiból megrendezett tárlatot Kovács Géza, a Mesebolt Bábszínház igazgatója – nem mellesleg Kemény Henrik-díjas bábművész – nyitja meg, de nem ám akárhogyan. A Plázs-előadás kiállított díszletében paravánnak nevezi ki a fürdőkabint, és Boráros-tervezésű kézibábokkal, a Halál és Pulcinella vehemens, aktualizált vásárias párbeszédével invitálja meg a közönséget az estre; és a bábszínházba. Egyik kezén az egyik, a másik kezén a másik, a torkában most kétféle hang van. Mert aki játszik, az örökké él. (A fababák feje jól összekoccanhat, meg se kottyan nekik.)

A Plázs természetesen a Mesebolt előadása, Boráros Szilárd gyakran dolgozik itt. Kovács Gézához fűződő barátsága még a prágai színházművészeti egyetemről való: mindketten ott ismerkedtek a nevezetes cseh bábművészet fortélyaival. Boráros Szilárd különben egy alig 300 lelkes csallóközi faluban született, és akkor költözött át Magyarországra, amikor Kovács Géza csapatot szervezett a frissen megalapított zalaegerszegi Griff Bábszínházhoz. És bár griffes idők hamar véget értek (az önkormányzat túlságosan beleszólt a műsorpolitikába), Szilárd otthonra talált Zalában: ma már a Hottó nevű varázsbirodalomból indul neki időről időre a világnak. Hamarosan például Lengyelországba megy: prózai színházban és bábszínházban tervez. Az évadban még a Meseboltban is lesz előadása.

Minderről persze már fönn, a Márkus Emília Teremben esik szó, a Miért szép?-esték szokásos koreográfiája szerint. Itt fönn kapunk magyarázatot arra is, hogy mit keresett az a táncos lábú, szépséges, égszínkék marionett-falovacska a Plázs díszletében. Oroszy Csaba és Kaczmarski Ágnes (segítségképpen gyakran ott volt Dömötör Kati is) portréfilmje ezúttal azt a folyamatot mutatja meg, ahogyan a bábtervező műhelyében, Boráros Szilárd megfogalmazásában „megszemélyesül a tárgy”. Varázslatos az a szöszmötölés, pepecselés, tervezés, rajzolás, szabás, varrás, fúrás, faragás, ragasztás, díszítés, amíg a fadarabból jól mozgatható báb lesz;Mintha megszűnne közben az idő is. Boráros Szilárd és Oroszy Csaba mindenesetre mintha ezer éve ismernék egymást: párbeszédeik csillogó iróniával vonják be a filmet.

Van egy furcsa, tapintható pillanat a nézelődésben: Szilárd éppen a lovacska fülét nyomja a helyére, nagy erőve, mire fölszisszen a nézőtér. Na, pont ez lehet az a pillanat, amikor már „nem tudunk elvonatkoztatni attól, hogy egy lóval van dolgunk, amikor szubjektum lett az objektumból”. És akkor nem az a kérdés, hogy „miért szép”, hanem az, hogy „mi a szép”. Hát éppen az a szempillantás, amikor az átváltozás megtörténik, amikor fölszisszenünk. Közben Jordán Tamás két újabb lovat hoz a színre. Az egyik Koós Iván falovacskája, Rosinante: a 25. Színház 1972-es Don Quijote-előadásában szerepelt, Jordán Tamás volt a címszereplő. A másik Kincsem, a 2012-es Prima Primissima-porcelánló: „A kettő között 40 év, benne az életem.” Boráros Szilárd megkérdezi, hogy kezébe veheti-e Rosinantét. Hát persze! (Figyelem, újabb színháztörténeti találkozás.)

És nem csak azért, mert a Weöres Sándor Színházban vagyunk: a Nemzeti Színház Holdbeli csónakos-előadásának bábjait szintén Boráros Szilárd keltette életre, a bábjátékos jeleneteket Kovács Géza, magát az előadást Valló Péter rendezte. Jordán Tamás volt akkor a Nemzeti-igazgató. A Miért szép?-estén is előkerül Paprika Jancsi (mint Weöres-irodalom, Fűzfa Balázstól), Mérei Tamás bábos zenékkel készült, meghívta például Sztravinszkij Petruskáját. De a legnagyobb csoda most a bábos Boráros. Aki a Dobronka cirkusz, világszám! című meseboltos előadás jelenetével köszöni a figyelmet: meghívta két kollégáját, Lehőcz Zsuzsát és Takács Dánielt egy mutatvány erejéig. Amikor Lehőcz Zsuzsa fölkapaszkodik a hokedlikből épített emelvényre, akkor titokban Karinthy A cirkusz című novellájának hőse is megjelenik a színen. Ez az este esszenciája: sok-sok munka, tépelődés, vágyakozás – aztán egyszer csak ott van a művész a fényben. A közönségnek meg eláll a lélegzete.