Az 1956-os ENSZ-akták titkai - Bogyay Katalin a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete meghívására tért vissza Kőszegre

Bogyay Katalin New Yorkban szolgáló ENSZ-diplomataként a Budapesti Víz Világtalálkozó után látogatott el Kőszegre, ahol legalább tíz éve otthonosan érzi magát, és látogatásról látogatásra örömmel tapasztalja a fejlődést. Ennek a „kincsekkel teli, finom helynek" a legnagyobb értéke meglátása szerint mégsem a páratlan építészeti örökség, hanem az emberek, akik itt élnek és tevékenykednek a jövő érdekében. Miszlivetz Ferenc professzor, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének alapítója-igazgatója és Huber László polgármester hangsúlyozta: Bogyay Katalin személyesen is sokat tett azért, hogy Kőszeg egyetemi városi rangra emelkedjen. Nem véletlen tehát, hogy most már a Pannon Egyetem díszdoktoraként tért vissza: a címmel az egyetem kőszegi campusának avatásán tüntették ki.

Ahogy az sem véletlen, hogy a Zwingerben „hét nap, hét éjszaka" (december 7-éig) látható kiállítás megnyitóját és az 1956-os ENSZ-akták titkaiba - egyúttal a magyar ENSZ-diplomácia működésébe, sikerébe - bepillantást engedő előadását is nagy érdeklődés kísérte.

De mi köze van a világszerte a legjelentősebb zeneszerzők között számontartott Bartók Bélának az ENSZ-hez? Bogyay Katalin elegáns válasza úgy szól, hogy Bartók - aki ma is sok gondolkodó ember „iránytűje" a világban - már akkor az ENSZ alapgondolatát képviselte emberként-zeneszerzőként egyaránt, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete még nem is létezett: hitt a népek barátságában, a kultúrák találkozásában és együttműködésében.

Ezzel a „bartóki gondolattal" indította előadását Bogyay Katalin a Jurisich gimnázium dísztermében is. Az ENSZ-ben 193 ország képviselőinek kell folyamatosan együttműködniük: a többoldalú, azaz multilaterális diplomácia lényege, hogy „egyedül nem megy". Magyarország állandó ENSZ-képviselője úgy véli: az ENSZ példát adhat arra, hogy miképpen lehet sikeresen működni a világban. Bogyay Katalin 2015 januárjában kezdte meg szolgálatát New Yorkban, ez pedig alkalmat és lehetőséget adott arra, hogy mindent megtegyen egyrészt az 1956-os forradalom és szabadságharc méltó megünnepléséért, másrészt az ENSZ és 1956 bonyolult kapcsolatának feltárásáért.

Magyarország - „hosszú lebegtetés után" - 1955-ben vált az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjává. Aztán rögtön föl is hívta magára a figyelmet: „Komoly zavar keletkezett az ENSZ-ben, amikor kitört az 1956-os forradalom." Bogyay Katalin közbevetőleg kiemelte: számára - női diplomataként - különösen fontos, hogy a Nagy Imre-kormány Kéthly Annát küldte volna Magyarország képviseletében az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, de már nem volt alkalma fölszólalni a közgyűlésben, mert a szovjet katonai beavatkozással levert forradalom után beköszöntött a Kádár-korszak. A „magyar probléma" az ENSZ-ben 1956-tól egészen 1962-ig tartott: addig működött a magyar üggyel foglalkozó, 1957-ben felállított, a Kádár-rezsimre „nyomást gyakorló" speciális bizottság, amely a politikai foglyok amnesztiájával fejezte be működését.

Bogyay Katalin beszélt arról is, hogy történészek számára máig kérdés: vajon valóban beavatkozott volna az ENSZ - ahogy erre vonatkozó „romantikus elképzelések" voltak is Magyarországon -, ha nem üt be a szuezi válság? És bár ez a kérdés teljes biztonsággal megválaszolatlan marad, az biztos, hogy a magyar ENSZ-diplomácia sikereként is elkönyvelhetően végre megnyíló 1956-os ENSZ-akták feldolgozása sok mindent megmagyarázhat. Ebben a folyamatban pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni a máig tisztázatlan körülmények között elhunyt dán ENSZ-diplomata, Bang-Jensen szerepét. Ő volt az, aki - amíg tehette - komolyan vette a magyar forradalom igazságát: nem csak a magyarok számára hős. Bogyay Katalin kitért arra is, hogy az ENSZ-ben működő reformcsoportban ő maga is azon dolgozik, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában - amelynek öt állandó tagja van: Oroszország, USA, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia - a magyar forradalom sorsát is befolyásoló vétójog alkalmazásának szabályai megváltozzanak.

Az előadáson a gimnazistákon túl részt vettek a város, valamint a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének képviselői és kutatói. Az intézet KRAFT-programja ugyancsak az együttműködésből meríti erejét.