Irokéz Selection a Tóték-előadáshoz

Ivo Krobot Tóték-rendezését vezeti be az Irokéz Gyűjtemény aktuális kiállítása a WS Színház Thea-terében, a Márkus Emília Terem előtt. A képzőművészeti alkotásokhoz ezúttal dokumentumokból válogatott történelmi tárlat is kapcsolódik, „Alkalom volt mindenre ” – Magyar megszállók alakulatok a Szovjetunióban 1941–1942 címmel. Azért fontos ez a (kettős) kiállítás, mert olyasmiről is beszél, amiről eddig Magyarországon nem nagyon volt ildomos, sőt: nem ildomos most sem: a második világháború szovjet hadszínterein harcoló magyar katonák ottani – nem mindig hősies – viselkedéséről. A háborúnak minimum két arca van, áldozatnak, hősnek, elkövetőnek és elszenvedőnek lenni – Örkény Tótékja megmutatja – sokszor nézőpont kérdése. Így válik a kinn és a benn, az előtér és a színházterem egymás tükörképévé. Ahogy a tárlathoz fűzött bevezetőben olvasható: „A Magyar Királyi Honvédség 1941 júniusától a Szovjetunió elleni háborúba először a Gyorshadtest alakulataival kapcsolódott be. Nyár közepétől azonban megszálló feladatokat is ellátott. E csapatok tevékenysége – talán nem véletlenül – kevésbé ismert a honi emlékezetben, holott idővel háromszor akkora területet kellett ellenőrizniük, mint a korabeli Magyarország.

Létszámuk sem volt jelentéktelen. A keleti megszállók ötödét-hatodát adták a magyar katonai egységek, a többit a németek biztosították, illetve a helyi együttműködő erőkből (lengyelek, ukránok) verbuválták. (...) A partizánok elleni harcok állandósultak, a túlélésért küzdő helyi civil lakosság pedig teljes mértékig kiszolgáltatottja lett a két fél bosszúhadjáratának. A magyar alakultak nem csupán szemtanúi voltak a térségben zajló iszonyatos méretű tömeggyilkosság-sorozatoknak, hanem kisebb egységek révén közreműködői, elősegítői is. (...) A sajtó mintaszerű helytállásról írt. A rend és a szigorúság kifejezéseivel fedte el az igazságot. Az ellenőrzés alatt tartott magánlevelek csak az idilli világ vágyait közvetítették. A szabadságra hazatérők értelemszerűen nem meséltek a látottakról vagy az általuk teremtett helyzetről. Csak viselkedésük lett olyan furcsa, kiszámíthatatlan...” Íme, az Őrnagy.

Az Irokéz Selection No.10. Gerhes Gábor és Szénássy Alex, valamint Kiss Róka Csaba, Roskó Gábor munkáit ajánlja a közönségnek. Örkénynek is tetszene.

A történelmi tárlat tárgyai, dokumentumai Fonyódi László magángyűjtőtől és a Smidt Múzeumból valók, Katona Attila történész szerkesztésében.

„Adjatok oda neki mindent”, mondja a gyász-zászlóra hímzett fölirat, amelyet lehetetlen nem elolvasni - miközben megyünk be a Márkus Emília Terembe. Kezdődik a Tóték.