Az ötödik könyv készült el

A szerző negyven éve él a faluban, akkor kezdte a helyi iskolában oktatói-nevelői munkáját. A tanítás mellett folyamatosan kutatja Gersekarát múltját. Pintér György azt vallja: minden településnek van története, csak ki kell kutatni. Módszeresen, precízen, helyi adatokból, levéltári anyagokból szerzi az információkat a falu és a térség múltjáról. Bármilyen kicsi egy település, mindegyiknek van kutatható története. Pintér György egy Gárdonyi Géza-idézetre hivatkozik, amely szerint mindenütt történik valami, csak nem olyan cifra, nem olyan fényes, mint a nagyvilágban. De mindennek vége ugyanaz: a fejfa. - Ezt úgy kell értenünk, hogy mindenből tanulhatunk valamit. A rossz példákból csakúgy, mint a jókból - magyarázta az idézetet a pedagógus.

Pintér György módszeresen kutatja Gersekarát múltját, legutóbbi könyve helyi honvédekről szól Fotó: Vincze Kornél

A helytörténész eddig már négy kötetet jegyzett. Tudományos igényű, kutatáson alapuló írások mellett regényei is vannak. Az egyik munkája A palavesszőtől a digitális tábláig címet kapta, iskolatörténeti könyv. Regényei történelmi jellegűek. Egyik ilyen kötete a Hegyhát középkori történéseit meséli el, történelmi mozaikot állítva össze az események bemutatásával. Pontosabban négy történet jelenik meg egy kötetben. Elsősorban Gersekarát, valamint a Hegyhát múltjában kutatott a szerző, de szombathelyi érintettsége is van a történeteknek. A hegyháti krónika megírását tízéves levéltári kutatómunka alapozta meg, amelyet két év írás követett. A térség történelmét feldolgozó kisregényekben felbukkan a régi vármegyeszékhely, Vasvár, az 1643-as török támadás és az 1766-os jobbágymozgalom is. A Hegyháti krónika szerzője a történelmet a szépirodalommal ötvözte, akárcsak leg-újabb könyvében, a Fűzerődben.

Ez a mostani kötet továbblép az előző krónika idővonalán, de térben alaphelyszíne megmarad Gersekarát. Az ötödik könyv a napokban került ki a nyomdából. A Fűzerőd ugyancsak történelmi jellegű és szintén helytörténeti kutatásokon alapul. - Voltak ugyanis gersei honvédek az 1848-as forradalomban, a csornai csatában. Nevük is kiderült egy kéziratból. Róluk írtam regényt - mondta a szerző. A fura szóösszetétel, a fűzerőd egy, a Gersét határoló patak völgyében kialakított búvóhely elnevezése volt egykor.
- A szabadságharc bukása után bujdosókat mentő falusiak leleménye volt ez a hely, ahol helyi gyermekek, felnőttek rejtegették, táplálták az üldözés elől menekülőket, és segítettek egy, az alföldi Újkígyósról ideszakadt honvédnek is a hazajutásban. Maga a kötet 138 oldalon át kíséri a négy gersei honvéd útját, a szabadságharc utolsó győztes csatájától, a csornaitól Világosig, majd onnan haza.

Ezzel párhuzamosan a szerző bemutatja a helyi, gersei és karátföldi egykori eseményeket. A szereplők részben valós személyek, részben a fantázia szülöttei, csakúgy mint a könyvben bemutatott események.

Érdekesség, hogy a vasi szereplők helyi tájszólásban beszélnek. Ezzel Pintér György célja az volt, hogy a lassan kivesző helyi, ízes beszédmódot megörökítse. A kötet kiadását a csornai és az újkígyósi önkormányzatok, egy helyi vállalkozás és több magánszemély támogatta.

A fűzerőd egykor egy búvóhely elnevezése volt