Azért jó, ha az embert szeretik - A 80 éves Törőcsik Marinak szólt a taps a Savaria moziban

Bár ki van zárva, hogy Törőcsik Marit bárki, bárhol, bármivel zavarba hozhatná. És persze tudja ezt ő is. Ő ne tudná: a színészkirálynő Déryné és Lear király bolondja egy személyben; a szabadságnak olyan fokán, ahova gyaníthatóan kevesen jutnak el.

„Milyen pici”, sóhajt föl valaki, amikor már-már valószerűtlen törékenységének és derűjének ellentmondást nem tűrő, angyalian szelíd erejével elhalad mellettünk, fölszalad – de szó szerint – a lépcsőn, és belép a nagyterembe: hogy aztán bő egy órán át állja az áradó szeretet hullámait. Valljuk be, nincs mindig könnyű dolga: a szeretet könnyen válhat tényleg elsöprővé (már-már veszélyessé), ha nem vigyázunk. „Azért jó, ha az embert szeretik”, jegyzi meg mosolyogva, amikor egy intéssel mégis sikerül berekesztenie az üdvözlésére támadó tapsvihart.

Törőcsik Mari (címeitől és díjaitól most tekintsünk el, ő Törőcsik Mari és kész) közelgő 80. születésnapja alkalmából kapott meghívást csütörtök estére az Agora – Savaria moziba. Mostanában persze sokfelé hívják, de ezt a meghívást egyszerűen muszáj volt elfogadnia. Azt mondja, elsősorban azért, mert Mayer Rudolf, a Savaria mozi szakági vezetője (ott áll most is kisfiús mosolyával a háttérben) a nyáron csak neki levetítette Nemes-Jeles László filmjét: „Magát még át kell ölelnem.” Törőcsik Mari előtte negyven évig nem volt moziban, de a Saul fia kedvéért (Cannes-i győztesek egymás közt) átjött Velemből: mert ilyen gesztust vele „az elmúlt hatvan évben senki nem gyakorolt”.

A csütörtök esti közönség a nagy találkozás előtt megnézhette azt a Fábri Zoltán-filmet, amellyel az alig húszéves Törőcsik Mari – Soós Imrével az oldalán – berobbant a filmművészetbe, és azóta állócsillagként ragyogja be ezt a fantasztikus pályát: a Körhintát.

Itt van dr. Puskás Tivadar polgármester is. „Jó napot kívánok, Törőcsik Mari vagyok”, szól ki a színpadról jól ismert huncut hanglejtésével a város első emberének, mert: „Sose lehet tudni; a polgármesterekkel jóban kell lenni. Nyugodtan Marizzon, ezen a környéken itthon vagyok. Honnan tudta, hogy a sárga rózsa a kedvencem? Ez a kezem rossz, úgyhogy majd leteszik – vagy fogják nekem.” És érkezik még egy rózsarakomány, a művésznő tisztelői hozták szeretettel: huszonöt szál „megszorozva néhánnyal”. „Csak nem nyolcvan?”, megy bele a játékba az ünnepelt, de csak azért, hogy nagyvonalúan „vén, öreg csatalónak” titulálhassa magát: „Nem láttak sírni gyerekkoromban, most meg ötpercenként képes lennék rá. Attól, hogy megállás nélkül érzem: szeretnek. Végül is élek.” Messziről jött vissza 2008-ban, onnan, ahonnan nincsenek híreink.

Ő az ünnepelt – és egy kicsit ő az est rendezője is. A születésnapi kérdéseket Szenkovits Péter újságíró teszi föl: a Körhintától a nemzetközi filmsikereken és a Nemzetin át – a Nemzetiig; Major Tamástól Vasziljevig és a Száz év magányig, amellyel Ursula szerepében eljutott egészen Bogotáig: „Ültem hátul törökülésben, kinéztem, fölálltam, elindultam – és győztem.” És Törőcsik Mari mesél, mesél. Egyszer csak megjegyzi, hogy neki Karinthy nem azt vetné a szemére, hogy „maga mindent kétszer mond” (mint Ady), hanem azt, hogy „maga mindent százszor mond”. Mert hát százszor elmondta már, ami elmondható. Százegyedszer is boldogan meghallgatnánk.

Titkok kapuja

Milyen jó, hogy éppen meszelt az az asszony Zsirán, amikor Törőcsik Mari és Maár Gyula annak idején, a 70-es években elindult vidéki házat keresni; kislányuk, Teréz kedvéért. A meszelő zsirai asszony rögtön látta, hogy „maguknak Velem való”. Aztán Velembe érkezvén – a bújócskát játszó templomtornyot követve – megint ott termett egy meszelő asszony, aki elmondta, hogy egyetlen eladó ház van a településen. Mellesleg pont az a ház, amely előtt – valami okból – rögtön meg kellett állni egy pillanatra. Törőcsik Mari azóta tehát a „miénk”: velemi lakos. Azért adnunk kell belőle másoknak is. És így járunk jól igazán, mert bármilyen fellengzősen hangzik: mintha úgy működne maga is, mint a Pál apostol által elgondolt szeretet. Ezekben a napokban sokfelé ünneplik őt, hétfőn – a 80. születésnapján – hol máshol: a Nemzeti Színházban, ahol már akkor „beépült a falakba”, amikor ez a Duna-parti Nemzeti-épület még nem is létezett. Az ünnepi estet Jordán Tamás rendezi. De két ünneplés között Törőcsik Mari máig dolgozik. Friss hír, hogy a Los Angeles-i filmfesztiválon az a Vidnyánszky-film nyerte el a legjobb rendezés díját, amelyben ő játssza az egyik főszerepet. (Ugyanitt a Saul fia kapta meg a fődíjat.) A szarvassá változott fiú 2003-ban eredendően színházi előadásnak készült a beregszászi társulattal: Juhász Ferenc nagy verséből nagy vonzásokról, nagy választásokról, a titkok kapujában. Az előadás megfordult Vasváron is. Akkor még nem újították föl a művelődési házat: a kopott, alacsony mennyezetű teremben elementáris volt az élmény. Fölkavaró. Trill Zsolt (a fiú), amint gyöngéden ölbe veszi Törőcsik Marit (anya). Elszakadás, amely rátalálással ér föl.