Camera obscura kísérletek Telek Balázs fotóművész posztumusz kiállításán

A Thea-tér nem szűnik meg működni. És bár a tárlatnyitók többnyire premierekhez kapcsolódnak az Akacs 7-ben, időről időre van itt más is. A Telek Balázs fotóművész (1974-2015) alkotásaiból válogatott kiállítás egyszerűen azért kapott helyet a Thea-térben, mert fontos, hogy találkozzunk ennek a tragikusan korán félbeszakadt, mégis imponáló kortárs fotóművészi életműnek a darabjaival, Oroszy Csaba festőművész rendezésében.

Érdekes összehasonlításokra adhat lehetőséget, hogy az Ibsen-bemutatóhoz kötődő emeleti kiállításon szintén kísérleti fotográfiák láthatók: Baráth Noémi munkáit a digitális kézművesség körébe sorolta tanára, Vágvölgyi András, aki megjegyezte azt is: a Roncsolások tárlat képei azt bizonyítják, hogy bár a technika változik, a fotográfia csodája - a titokzatos és kiszámíthatatlan fénnyel írás - ugyanaz marad: teljes egészében kifürkészhetetlen varázslat.

A Telek Balázs-tárlatot Telek Zoltán festőművész nyitotta meg Fotó: Cseh Gábor

Biztos sokaknak megadatott az élmény, hogy élőben kipróbálják a camera obscurát, időről időre fölbukkannak felénk a csodával házaló vándorfotográfusok. Az ember beül a fekete doboz közepébe, miközben a doboz egyik oldalán apró lyuk engedi be a fényt, hogy szemben, a doboz túloldali belső falán színesben állhasson tótágast a külvilág: lehet mozizni. A camera obscura alapvető működési elvét a fotózásból ma sem lehet kihagyni. Ahogy a Telek Balázs-tárlat ajánlója mondja: A magyar kortárs fotográfia Balogh Rudolf-díjas kiemelkedő alakja egyedi, saját építésű camera obscuráival sajátos nézőpontból mutatja meg a minket körülvevő dimenziókat, arra hangolva a nézőt, hogy ő maga is aktív részese legyen a különböző nézőpontok keresésének.

Telek Balázs folyamatosan ezt tette: különböző nézőpontokat, művészeti ágakat hangolt össze. Az egri Eszterházy Károly Főiskolán a földrajz-rajz szak mellett fölvették az akkor (1993-ban) frissen elindított vizuális kommunikáció szakra. Tanára, Lugosi Lugo László fotóművész révén került kapcsolatba a camera obscurával. Mindemellett festett, zenélt. 1996-ban a barokk egri Líceum belső terén mutatta be összművészeti diplomamunkáját Az égi lajtorják leeresztése; Óriás parabolika címmel. A kísérletezést egy pillanatra sem hagyta abba: sem egyénileg, sem csoportban. A műszaki egyetemen fotográfiai kurzust vezetett építészhallgatóknak. Tagja lett a Fiatal Iparművészek Stúdiójának, fölvették a Magyar Fotóművészek Szövetségébe. Alig volt harminc, amikor megkapta a rangos Balogh Rudolf-díjat. És alig volt negyven, amikor elvitte egy gyors lefolyású betegség. Ülünk a fekete doboz közepén, keressük a kicsi rést - és a résen beáramló fényt.