Kultúra

2017.03.21. 19:19

KMKK Pontosan: állócsillagok hosszú évtizedek óta állandó mozgásban, Marosvásárhelyről

Celldömölk - Rendszeres magyarországi turnéi alkalmával nem hagyja ki a KMKK-t a patinás és mindig megújulni kész Maros Művészegyüttes.

Ölbei Lívia

Ezúttal egy „show-centrikus táncszínházi paródiával" érkeztek a marosvásárhelyi táncosok. Most múlik címmel a gazdag néptánchagyomány sorsára kérdeznek rá, sok iróniával és humorral.

„A verseny lovaknak való, nem embereknek." Ezt a Bartók Béla-mondatot tűzte az együttes mottónak az előadás képzeletbeli kalapjára, bokréta és árvalányhaj helyett. És van itt azért egy Kassai Lajos-mondat is: „Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek."

És ha feltételezzük, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetünk (még akkor sem, ha a meder nagyjából ugyanaz), akkor szembe kell néznünk azzal is, hogy a rendkívül gazdag folklórhagyomány továbbéltetésének módozatait is át kell gondolni. A néptánc színpadra kerülése, a mindennapi életből való kiszakadása eleve alapvető változás (volt): minden, ami „autentikus", ma már csak ebben a - színpadi - keretben értelmezhető. Nyilván nem véletlen, hogy ma már a Maros Művészegyüttes nevében is a „művész" szerepel, és nem a „néptánc". Ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem tiszta forrásból merítenek; sőt. Csak éppen tisztában vannak azzal, hogy a világ változik.

„Sikerorientált korban élünk. A média is azt sugallja, mindenki sikeres lehet egy darabig, ha nem is egy évig, egy hétig vagy egy napig bizonyosan. Utána jöhet a következő 'versenyző'. (...) A Most múlik a humor és a paródia eszközeivel a népzene és néptánc mai színpadi, de akár táncházi formáit is görbe tükör elé kívánja tenni. Nemcsak a kortárs néptánc lehet kérdéses, hanem a megrögzött 'eredetihez' való ragaszkodás is. Válságban van-e a néptánc, elavult-e, és van-e még táncházmozgalom, vagy csak vásár, és abból is a kirakodó? És akkor születik-e újabb csillag?", teszi föl a kérdést az előadás ajánlója.

A Maros Művészegyüttes színre színt tesz. A Most múlik-előadás egyszerű és nagyszerű találmánya a markáns díszletelem: a színpadra állított újabb színpad, amely megduplázza, reflektorfénybe helyezi magát a „problémát". Manapság eljutottunk oda, hogy a színházi, színpadi közegben létező és alkalomról alkalomra újjászülető néptánc tűnik „eredetinek" és „hagyományosnak" a tehetségkutatók „show-centrikus" világához képest. Ezt a világot állítja parodisztikus, ironikus fénybe (bár mintha éppen fényből a KMKK-ban kicsit kevés lett volna) a Maros Művészegyüttes Most múlik-előadása, Könczei Árpád koreográfiájával és rendezésében. A színpadra állított színpad (vagy kifutó) ráadásul úgy dobog, mint annak a rendje. Megsokszorozza a táncból-táncosokból áradó energiát. Vannak itt székiek, „néptánc-pankrátorok", énekes versenyzők, táncos versenyzők, táncházasok. És persze végig játszik a zenekar.

Kedden diákok töltötték meg a celli Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár színháztermét. A közönséget érezhetően azonnal magával ragadta a tánc sodrása (a szoknyás lábak mozgása - mint harangnyelvek ingása, folyóvízben két jegenye hajlása - már „némában-sétában", zene nélkül is hatásos). És a fiatal közönség azonnal vette a poénokat is: a színre lépő „versenyzők" patetikusan eltúlzott mozdulatait, a szándékoltan hamiskás, de annál odaadóbb „népdalolást", a reflektorfény túlzásokra csábító és pusztító erejének (lepke a fényben) fölmutatását hálás nevetések és tapsok kísérték. Mindeközben, csak úgy „mellékesen", a Maros együttes fölkészült, professzionális néptáncosai persze azt is megmutatták, hogy mi fán terem az „igazi néptánc". A fölkészültségük, a humoruk - a létezésük a válasz arra a kérdésre, hogy „most múlik, de mi lesz utána". A Maros Művészegyüttes elődje, az Állami Székely Népi Együttes 1956. október elsején jött létre, mintegy 140 táncossal. Azóta a név is, a feladatkör is többször változott - de a folytonosság mindvégig megmaradt. A honlap szerint „jelenleg a Maros Művészegyüttes legnagyobb létszámával és két tagozatával meghatározó helyet foglal el az erdélyi hivatásos néptáncegyüttesek sorában".

A Most múlik című „szomorú-vidám" előadást tavaly mutatta be az együttes, amely ezzel a „show-centrikus paródiával" táncolt át az új évbe. Közben elkészült egy mesejáték is. Talán egyszer a Szép Palkó is megérkezik Cellbe. (Néhány éve a János vitéz járt itt, Novák Ferenc rendezésében.)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!