Cselényi Nóra: "A jelmeznek is van dramaturgiája"

A Jászai- és Dömötör-díjas jelmeztervező első mondata úgy szól, hogy ez team-munka, úgyhogy rögtön a várszínházi műhelyben-öltözőkben találjuk magunkat, mert Cselényi Nóra fontosnak tartja, hogy bemutassa nekünk kőszegi munkatársait – akik nélkül, ugye, az évi rendes  nagybemutató soha nem jöhetne létre.  Kovács Katalin most is a varrógépnél ül – ezek az utolsó simítások -, Szőke Julika a jelmezeket rendezgeti A falu rossza-premier előtt,  Hatvani Mónikának pedig máshol akadt  dolga, de őt is muszáj megemlíteni. Ahogy a várszínház egész csapatát, amely mindenestül fantasztikus: „Nem tudok olyasmit kérni, amiben azonnal ne segítenének.”

Cselényi Nóra jelmeztervező (jobbra) hangsúlyozza, hogy ez csapatmunka – és Kőszegen fantasztikus munkatársakkal dolgozik. A varrógépnél Kovács Katalin, a háttérben Szőke Julika öltöztető. Hát ők azok, akiknek az idei kőszegi nagybemutató, A falu rossza csodálatos kosztümjeit köszönhetjük. Az apró részletekre is érdemes odafigyelni! Július 19-éig megtehetjük (Fotó: Szendi Péter)

Az öltözőkben most rend van és nyugalom, de látnánk csak az öltözőket – főleg persze a fiúkét – előadás után. Nóra fölemel egy pár  ormótlan, megviselt  gumicsizmát. Vagy ez  a látszat? A csizmák természetesen vadonatújak, csak gyorsított eljárásban jól el kellett mindkettőt nyűni: fenyegető árvíz van A falu rosszában. De hát arra is volt már példa a kőszegi várudvaron, hogy habfehér, csodálatos inget vett kezelésbe a jelmeztervező. Igen, azt is igazi sárral, hogy tényleg piszkos legyen.

A falu rosszát a 19. század második felében írta Tóth Ede, de a rendezés nem a korhűségre, hanem a történet korszerűségére apellál. Ami azt jelenti, hogy a jelmezeket, figurákat „át kellett tenni maiba”. De nem ám akárhogyan. Znamenák István rendezéseit a várszínházban  is mindig sok finom irónia jellemzi. Nórával már félszavakból megértik egymást, olyan régóta dolgoznak együtt (nem csak Kőszegen). „Mond egy mondatot, és tudom, hogy mit szeretne.” És ebben a pillanatban megjelenik a színen maga a rendező: „Ugye, Znami? Mondasz egy mondatot, és szoktam tudni, hogy mit akarsz.” A válasz: „Azért dolgozom veled.” Itt most az „élet dramaturgiája” lépett működésbe néhány percre, de Cselényi Nóra szerint a jelmeztervezés első számú szabálya úgy hangzik, hogy „a jelmeznek  is van dramaturgiája”. Minden egyes ruhadarab  dolga az, hogy karakterizálja viselőjét, kifejezze a darabban-előadásban  kibomló emberi viszonyokat – magyarán észrevétlenül segítse a nézőt  a befogadásban és a megértésben. „Általában úgy van, hogy amikor elkezdünk egy produkciót, akkor éjjel-nappal azon jár az agyam – látom a színészeket, kérdéseket teszek föl a rendezőnek, akár négyszer-ötször végigolvasom a példányt -, és amikor összeáll bennem a kép, elindulok vásárolni. Itt most nem rajzoltam-terveztem, hanem a turkálókat jártuk erősen hetekig, de a zalaegerszegi  színház jelmeztárában is jártunk. Ott  találtam meg például Göndör Sándor – Pál András - betyáros pólóját az Alex Rose-felirattal. Persze megkérdeztem Znamit, hogy jöhet-e, és amikor rábólintott, nagyon boldog voltam. Azért a rózsaszín ingért meg, amit  Novkov Máté visel, az országot jártam be, mire megtaláltam. Nem is látszik olyan sokszor, mégis úgy éreztem, ha nem lesz a vőlegénynek rózsaszín ing, akkor meghalok.” (És akkor az inghez tartozó kristályokkal kivert nyakkendőről még nem beszéltünk.) A polgármester szerepében Epres Attilán is sok apró finomság jelzi, hogy ő a falu elitjéhez tartozik. Farmernadrágba élt vasalni? „Láttam  ilyen pasit, a hatás egészen érdekes.” (Huncut kuncogás.)

(Fotó: Szendi Péter)

Amint  a minden mondatából sütő játékos szenvedély  elárulja,  Cselényi Nóra is ott viseli a homlokán a legendás kaposvári színház láthatatlan,  vagy inkább mégis látható jelét. Színésznőként kezdte pályáját. Konzervatóriumban érettségizett, a zeneművészetire is fölvették, de azt már el se kezdte. A nagybőgő volt a hangszere. Mert a hegedűt nem szerette, úgyhogy fogta, és egyszer csak sok év után kiiratkozott a zeneiskolából. Az apai szigor visszaparancsolta, de akkor meg már nem volt hely a hegedű tanszakon. Így kötött ki a nagybőgőnél – megszerette nagyon. Ma már csak vágyakozva nézi, kézbe nem veszi. (De most éppen hegedű formájú fülbevalót visel. Vagy nagybőgőt?) Közvetve-közvetlenül a zene vezette el a színjátszáshoz, elsőként Lengyel Pál – ma alternatívnak mondanánk - Manézs Színházához is. Aztán amikor a Manézs megszűnt, következett Kaposvár – induláskor csoportos szereplőként, ahogy illik, együtt például Gőz Istvánnal. Micsoda idők voltak azok, a hetvenes évek közepén: „Babarczy, Ascher, Eörsi – és még hosszan mondhatnám. Életem nagy ajándéka, hogy a közelükben lehettem. Azok a nagy éjszakai beszélgetések  a büfében. Nagyon jó volt beszélgetni, megbeszélni a próbát – alaposan, és nem mindig kedvesen. De mindig volt értelme. Amikor Babarczy az Óz-előadásban rám osztotta a gonosz boszorkány szerepét, az istennek se tudtam megcsinálni. Képes volt följönni velem a próbaterembe, nyüstölt órákon át, elmondatta tizenötféleképpen – és másnap sokkal jobban ment. Mindenki azt érezhette, hogy odafigyelnek rá. De a legeslegfontosabb a színház volt Kaposváron, az  előadások.”

Hogyan lett ebből jelmeztervezés? „A jelmezek világa két okból érdekelt. Először is azért, mert anyukám a miskolci színház jelmezvarrodájában dolgozott. Kaposváron pedig  volt alkalmam látni, hogyan működik színházi közegben, tervezőként  a képzőművész Keserü Ilona. Nagyon nagy élmény volt.”

Cselényi Nóra jelmeztervező régóta visszajár Kőszegre: „Fantasztikus a várszínházi csapat, mindenestül. Imádom őket, jó itt lenni” (Fotó: Szendi Péter)

És most figyelem! Cselényi Nóra elsőként a kaposvári színház nevezetes Bernarda Alba-előadásához tervezett kosztümöket. Az előadást rendezte:  Lázár Kati, a címszerepet játszotta: Jordán Tamás. Lám, minden mindennel összefügg. (Azt a Bernarda Alba-előadást máig sokat emlegetik a szombathelyi Weöres Sándor Színházban, amelyet Jordán Tamás úgy hozott létre, hogy a kaposvári legenda lebegett a szeme előtt.)  Bernarda Alba titkokkal terhelt kaposvári házánál  nagyjából el is dőlt, hogy  Cselényi Nóra  útja merre vezet, bár aztán évekig igyekezett összhangot teremteni jelmeztervezés és a játék között.  Be kell vallani, hogy egyre nehezebben ment – hiszen egyre többfelé hívták tervezni. Aztán amikor  1991-ben Stefi lánya megszületett, döntött: azóta jelmeztervezőként dolgozik. Vagy inkább létezik. Természetesen előny, hogy  belülről ismeri a  színészetet. Nem tartja számon a tervezéseit (se szeri, se száma), nem adminisztrálja magát. Minden új feladat – új kihívás. A 2015/16-os kőszínházi évadot Kaposváron Kelemen Józseffel és Bérczes Lászlóval kezdi.    És Znamenák Istvánnal is dolgozik: A falu rossza után  Száll a kakukk fészkére, Orlai Produkcióban. Azok a bizonyos félmondatok már elhangzottak köztük: izgalmas lesz, az biztos.

De most még gyorsan Szilágyi Csengének kell keríteni egy kisnadrágot a falatka miniszoknyája alá: Bátki Tercsi szerepében ő csavarja el Kőszegen „a falu rossza” Göndör Sándor fejét, hogy aztán a polgármester fiához  menjen férjhez. Na, az is szép feladat volt: felöltöztetni az eljegyzésre a díszes vendégsereget.

(A mulatságra  természetesen a közönség is hivatalos: kezdés esténként 20.30-kor a Kőszegi Várszínházban. A falu rossza-széria kitart július 19-éig.)