Kultúra

2014.06.20. 14:00

Lackfi János nem akart papája klónja lenni

Lackfi János, napjaink egyik legnépszerűbb szerzője volt a vendége annak az író-olvasó találkozónak, amelyet az Ünnepi Könyvhét tiszteletére szerveztek.

Kovács Ágnes

Nagyjából egy órányit beszélgettünk volna a költészetről, de a közönség szeretete tovább tartóztatta az írót. A költőkről alkotott általános kép szerint egy valamire való szerző enervált, beteges, szegény, összeférhetetlen búbánatos alak, és ha egyik sem, akkor legalább halott. Holt költőkkel van tele a tankönyv, ők könyökölnek a tantermek falán lógó posztereken, a kortárs irodalomról viszonylag keveset tanulnak a gyerekek az iskolában. Lackfi János üdítő kivétel, először is végre egy élő költő, másodsorban számos versét fújják az óvodások és ironikus átírásait szeretik a kamaszok is. Már a beszélgetés előtt is dedikál, szinte megrohanják az olvasók. Egy hölgy bonbont hoz neki, mások családi fényképeket mutatnak. Esküszöm, csodálom türelmét, kedvességét, azt mondja náluk ez a családban is így volt. Költő-író szüleitől is ezt látta. Mezey Katalin és Oláh János gyermekeként természetes volt, hogy tízezer könyv van a falon, a költészet egyszerű hétköznapi foglalkozás és a versekről beszélgetni is lehet. A hatalom ugyan mindig tartott ettől, hiszen a művészekről úgy gondolták valahol az üzletszerű kéjelgés és a közveszélyes munkakerülés határvidékein helyezhető el foglalkozásuk. Szerinte nem volt semmi különös a gyerekkorában, Máriaremetén még tyúkokat is tartottak, együtt barkácsolt a papával, két kezükkel építették a házat, és még cselgáncsozni is tőle tanult.

- Az is nehéz, ha az ember nagyon kívülről jön az irodalomba, de az is, ha nagyon belülről. Tényleg igaz a mondás, hogy az istenek közelsége árt a kultuszoknak. Sok írót ismertem, mindenfélét tudtam róluk. Nem akartam apám klónja lenni, aztán amikor felvettem a Lackfi nevet és publikálni kezdtem, nem is tudták ki vagyok. Volt olyan folyóirat, ahol tíz év telt el, hogy rájöttek kik a szüleim.

 

A szerző szerint nem elég a tehetség, évtizedek múltán derül csak ki, vajon tényleg megy-e az írás, de valószínűleg így lehet a pilóta és az agysebész esetében is, ez egyfajta felnövési próba. Kreatív írás kurzusain különféle szakmákból érkeznek a növendékek, aztán egy idő után feleslegessé válik a tanár és önálló életre kelnek a saját szavaik. A hétköznapiból mégis akkor kezd kibontakozni a rendkívüli, amikor az ember elsajátítja a mesterséget. Meglepődve hívom fel a figyelmet arra, hogy honlapján mások szép verseit is ajánlja. Ilyet más művészeknél egyáltalán nem láttam.

- Igen, úgy érzem, nem egyedül futok. Ismernem kell a csapatot és az embereknek látniuk kell más szerzők nagy teljesítményét is. Ebben az értelemben nyugodt szívvel ajánlom mások írásait.

A nagyszerű gyerekeiről is mesél. Nagyfia nyáron nősül, legidősebb lánya – a négy közül – épp érettségizik, orvosnak készül, de remekül süt, és sorra nyeri a tanulmányi versenyeket.

A Milyenek a magyarok? Könyveinek sikere vitathatatlan. Külső nézőpontból figyelni egy nép gondolkodásmódját, nemzeti identitásának elemeit, kockázatos vállalkozás is lehetett volna. De neki sikerült, egyedüli titok a szerző szerint a humor beszédmódja és a titkos összekacsintás az olvasóval. Lám, ezt mindnyájan tudjuk önmagunkról. Most készül a harmadik rész, tele humorral és egy jó szemű én-elbeszélővel.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!