Kultúra

2015.04.20. 14:18

Elvarázsolt kastély a celldömölki Koptik Odó utcában

Celldömölk - Egyrészt az emlékek őrei, másrészt folyton új emlékeket gyártanak maguknak, bár egyelőre nem is tudnak erről: egy jókedvű, munkás nap gyerekszínjátszók között a Soltis színházban, hol máshol.

Gyuricza Imre

Milyen jó, hogy gyerekzsivaj van a színház körül, sóhajt föl valaki a Weöres Sándor nevével huszonnegyedszer megrendezett országos gyermekszínjátszó találkozó Vas megyei fordulójának szünetében. A gyerekek – mint mindig - azonnal otthon érzik magukat a Koptik Odó utcai kamaraszínházban, amely ragyogó homlokzatával úgyis mesepalotának vagy inkább elvarázsolt kastélynak látszik – ahogy az is. Elvarázsolt kastély, ahol az igazi képmásunk néz vissza a tükörből. Legutóbb A láthatatlan apuka premierje alkalmából jegyeztük meg, hogy az a sokszínű színházi függöny mennyi mindent jelent, most a színjátszó találkozó zsűrijének elnöke, Tóth Zsuzsanna előadóművész, drámapedagógus súgja oda, hogy milyen szép: „Szeretem."

Az a baj, hogy manapság rögtön túlzásnak tűnik, ha arról van szó, hogy valami olajozottan működik. Mint a gyermekszínjátszó találkozó Vas megyei elődöntője, amelyet most befogadott a Soltis színház – remélhetőleg nem utoljára. A siker titka az összjátékban keresendő: abban, hogy egy összeszokott csapatban (ami a társulat) mindenki teszi a dolgát. És „dolog" sokféle van. A reggeli pogácsa-szortírozásba például Nagy Gábor, a Soltis színház vezetője is beszáll, ha egyszer pont akkor pont arra van szükség.

Pogácsa-szortírozás és protokoll

A gyermekszínjátszás kapcsolódik a színházhoz, a pedagógiához, a közművelődéshez, úgyhogy a találkozó megszervezése is több szálon fut: kell hozzá a Magyar Drámapedagógiai Társaság, a nemrégiben fölállított Nemzeti Művelődési Intézet, illetve az NMI megyei irodája (fesztiválszervező minőségében a megyei művelődési központ utóda) és a Soltis színház együttműködése. Akkor most adjuk meg gyorsan a protokollnak azt, ami a protokollé: a találkozó megnyitóján köszönti a vendégeket Török Károlyné Miszori Marianna, az NMI módszertani osztályának vezetője, Kocsis Tamás, az NMI vasi irodájának módszertani referense – aki nemrég kezdte meg a munkát ebben a minőségében, és saját bevallása szerint máris titkos ügynököket megszégyenítő akciót hajtott végre annak érdekében, hogy az ajándék-mézeskalácstallérok elkészüljenek és időben megérkezzenek a találkozó helyszínére. Szóval: itt van Benkőné Klára Júlia, az NMI vasi módszertani irodájának területi koordinátora is. B. Péter Pál pedig nemcsak a házigazda Soltis színház – amelynek különben művészeti vezetője – nevében, hanem a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnökségi tagjaként is köszönti a fesztiválozókat. Azt mondja, nincs jobb a találkozásnál. A fesztivál – maga a találkozás.

A hasonló fesztiválokon ráadásul gyakori probléma, hogy a csoportok föllépnek, aztán mennek is tovább – nem ismerkednek, nem nézik meg egymást. Itt erről szó sincs. Az a bizonyos gyerekzsivaj egész nap kitart.

Üdeség-faktor

A mezőny kicsi, de erős. Praktikus okokból most először a színjátszó találkozó vasi fordulójára (és a nem a zalaira) jelentkeztek be a lendvai csoportok. És milyen jól tették. A lendvai kétnyelvű (szlovén-magyar) általános iskola három színjátszó csoportja emeli a találkozó üdeség- és jókedv-faktorát, és amit mutatnak, az nemcsak szeretnivaló, hanem teli van szép, fontos és emlékezetes színházi pillanatokkal is. Itt érdemes megjegyezni, hogy a zsűri ilyenkor mindig érzékeny helyzetben van. Nem tekinthet el a szakmaiságtól – az elhangzó tanácsok, észrevételek jó esetben éppen a szakmai munkát segítik –, viszont nem feledkezhet el arról sem, hogy a gyerekszínjátszás nagy erénye a közösségépítés, a személyiségfejlesztés. Ahogyan például a csehimindszenti Pöttyös csoport létezik, ahogyan a gyerekek – kicsik és nagyok – viszonyulnak egymáshoz és az együttes vezetőjéhez, Horváth Barnabásné Marika nénihez, az talán fontosabb és többet mond minden színpadi előadásnál.

Tündérkeresztanya összerakja, szétszedi, összerakja

Végül dönteni kell, akkor is, ha az „almát", ugye, nem lehet összehasonlítani a „körtével". Országos arany minősítést két, minden szempontból erős produkció ér ezen a megyei fordulón: a celli Soltis színház fiataljainak Tündérkeresztanya-bemutatója és a lendvai Emlékek őre a Diáxínháztól. Az életes és eleven cigány folklórból merítő Tündérkeresztanya szerzője Veres András, a darab eredetileg bábszínpadra készült (Csákányi Eszter főszereplésével készült belőle emlékezetes előadás). Cellben Marton Mercédesz és Piller Ádám rendezett előadást ebből a szép beavatási történetből, amelyben Zsiga felnőtté válásának lehetünk részesei, miközben a mese (a történet) megszületésének, és abbahagyhatatlan, folytonos „mondásának" szépsége és törvényszerűsége is megnyilatkozik. Innen nézve a celli Tündérkeresztanya a Soltis színház „nagy történetének" szerves része: Merci és Ádám gyerekkorában került a társulathoz, és most már rendezőként gombolyítják tovább ennek a nagy történetnek a fonalát, általuk valósul meg az újjászületést is magába foglaló folytonosság. Aki felnő, az dönt – és Zsiga szerencsére jól és felelősen dönt: mindig önállóan, de a Tündérkeresztanya figyelmétől kísérve, jutalma a személyiség és az élet teljessége. (Bár a házasságnak a mese törvényei szerint itt is csak az első pillanatait látjuk, a hosszú távú következményekről nem értesülünk.) A lendvai Emlékek őre – a Diáxínpad érett előadásában, Stampah Miha rendezésében – éppen azt a borzalmas és utópisztikus (?) világot modellálja Lois Lowry nyomán (vö! Madách-falanszter, Orwell), amelyben az önálló döntésnek nincs helye. A rendező azt mondja, a színrevitelt rengeteg beszélgetés előzte meg: ezek a gyerekek most mennek középiskolába – nem mindegy, merre lépnek, hogyan döntenek; és ki mit segít nekik ebben.

Tündérkeresztanya-próba, mert a mesét mondani, játszani kell. Fotó: Boznánszky Anna

Ki itt belépsz, hagyj föl minden hitetlenséggel!

Ki itt belépsz, hagyj föl minden hitetlenséggel! A szakmai beszélgetésen Tóth Zsuzsanna a régi tételt idézi, miszerint a színház „a hitetlenség fölfüggesztésének birodalma". Ami nagyjából azt jelenti, hogy nem kell okvetlenül valódi ajtót állítani a színpadra, hogy a néző 100 százalékig elhiggye: a hőst épp bezárták valahova. Sőt: jobban elhisszük, ha nincs ajtó a színen egyáltalán, viszont látjuk, hogy a hős „bezárva kucorog". A színház ebben az értelemben nem utánzás, nem a valóság felidézése és másolása, hanem teremtés. Egy hokedli bőven lehet kristálypalota, amelynek szépségét felülmúlni ráadásul lehetetlen: pont olyan szép, amilyennek elképzeljük.

Hartai Andrea és Szücs Kristóf a Tündérkeresztanya-előadásban. Fotó: Boznánszky Anna

Miből van a Nap?, kérdezi Zsiga, és a Tündérkeresztanya kapásból válaszol: aranyból. Mi másból.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!