Kultúra

2016.09.27. 14:49

Fény lesz mind, amihez érnek: Törőcsik Mari és Jordán Tamás a WSSz nagyszínpadán

Szombathely - Hosszú évtizedek után végre megint megtörtént: Törőcsik Mari és Jordán Tamás együtt, egy előadásban tűnt föl, ráadásul a Weöres Sándor Színház nagyszínpadán. Különben tényleg fölolvashatták volna akár a telefonkönyvet is: jelenlétük olyan sűrű, játékos kedvük annyira nem ismer határt. Komédiások, de mekkorák.

Ölbei Lívia

Még szép, hogy színültig megtelik a Weöres Sándor Színház nagyszínpada az alkalomra. A fölcsigázás dramaturgiájával elsőként a felolvasószínházi előadásként bemutatásra kész Fakuló hajnalpír szerzője, Szilárdi Béla lép a közönség – és az egyelőre leeresztett függöny – elé. Az óriási Nietzsche-irodalomról, Friedrich Nietzsche és Richard Wagner, Nietzsche és Cosima Wagner (aki ráadásul Liszt Ferenc lánya) kapcsolatáról beszél. Arról, hogy ő maga az összeomláshoz közeledő Nietzsche és Cosima elképzelt utolsó találkozását írta meg a Fakuló hajnalpírban.

Tegyük hozzá: születtek már könyvek erről a híres, titkos kapcsolatról is. Például bizonyos Joachim Köhler Friedrich Nietzsche és Cosima Wagner című könyve, amelyről (a magyar változatról) egy kritikusa azt írja: „Ha egy híres férfi és egy híres asszony neve áll a címlapon, akkor rögvest titkos liezonokra, netán mezalianszokra asszociál a szemérmetlen olvasó. Ha két olyan kolosszális név olvasható a borítón, mint Nietzschéé és Wagneré, akkor még inkább inkább izgalmasnak ígérkezik a kötet.” A Weöres Sándor Színház  felolvasószínházi előadása iránt is két kolosszális név keltette föl a közönség figyelmét: Törőcsik Marié és Jordán Tamásé.

(Fotó: Mészáros Zsolt/Weöres Sándor Színház)

Törőcsik Mari már akkor nagy tapsot kap, amikor még nem is látjuk. Csak a hangja hallatszik a függöny mögül, figyelmeztetve a szerzőt: ne mondjon el már mindent előre a darabról. És akkor fölemelkedik a függöny. A színpadon a múlt századforduló nagypolgári hangulatát néhány jól megválasztott díszletelemmel fölkeltő színpad (és szőnyeg) közepén ott ülnek a szereplők: Törőcsik Mari és Jordán Tamás. Mintha a tenger közepén. (És itt van láthatatlan láthatóként, mozdulatlan mozgatóként Szűcs Judit – mint kotta-, azaz példánylapozó; észrevétlenségében ritka harmonikus együttműködésben Törőcsik Marival. Alázat, koncentráció, munka, színház. Szépség. Az instrukciókat Mertz Tibor hangján halljuk.)

Ebben az egy órában mindehhez nyilvánvalóvá válik, amit sejthettünk persze eddig is, csak nem volt alkalmunk megtapasztalni; mert nem láttuk őket együtt a színpadon. Hogy Törőcsik Mari és Jordán Tamás színészete voltaképpen egy tőről fakad. Hogy mindkét letisztultságban mennyi huncutság, mennyi irónia – mennyi vásottkölyökség, mennyi komédiázás van. A felolvasószínházi forma semmit nem von le ebből, sőt. Közben azok az utánozhatatlan, törőcsikmaris kacagások. Virgonc kislány és végtelenül bölcs öregasszony. Lehet, hogy a kettő ugyanaz.

Egyáltalán nem a múltjának tapsolunk, hanem a jelenének. Annak, ami.

A végén Jordán Tamás jó dramaturgiai érzékkel megkérdezi, nem énekelné-e el a közönségnek is azt a kis dalt, amit az előadás előtt a kulisszák mögött elénekelt. Törőcsik Mari rááll. Meséli, tizenkét éves volt, amikor az orsolyáknál először színpadra lépett ezzel a frivol kis dallal, és anno azért választotta pont ezt, mert nem akaródzott se verset mondani („azt nem tudok”), se más színpadi számmal előállni az ünnepi műsorban. Most a gyerekkori dallal búcsúzik – komplett minidráma, pergő párbeszéd ráadásképpen –, integet. Jordán Tamás egy óvatlan pillanatban odahajol, a homlokára lehel egy puszit. Két kolosszális színész a WSSz nagyszínpadán.

„Fény lesz mind, amihez érek”, írta Nietzsche. Fény lesz mind, amihez érnek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!