A fotográfia döbbenete és diadala: Ami személyes, és ami szombathelyi a Savaria Múzeum sorozatában

Erre a  kimeríthetetlen, összesen több mint 22 ezer darabos gyűjteményre támaszkodik elsősorban a Savaria MHV Múzeum idei tematikus sorozata, amelynek első tárlata csütörtökön nyílik meg a díszteremben, Személyes címmel.

Adria, selyem, Szent Márton, fotográfia. Mi köztük a kapocs? A Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, amely 2014-ben indított elsőként egész évre szóló tematikus tárlatsorozatot: akkor az Adria vonzásában. A következő évben a selyem útját kísérhettük figyelemmel több tárlaton, több szempontból; 2016 természetesen a múzeumban is Márton éve volt (továbbgyűrűző érdeklődésekkel, kapcsolatokkal). Az idén a fotográfiára építi tematikus sorozatát a múzeum, ideértve a képtárat, a Vasi Skanzent és az Iseumot is.

Fotó: Unger Tamás

A Savaria Múzeum dísztermében, a megnyitóra kész Személyes-tárlat kulisszái között Csapláros Andrea igazgató a tematikus sokféleségen túl a kiállított fotók részletgazdagságára hívja föl a figyelmet: reményei szerint a sorozat igazi elmélyülésre inspirálja a közönséget, hiszen „ezekhez a fotókhoz érdemes egészen közelhajolni".

Szombathelyi fotósdinasztiák

A Szemtől szemben-tárlat révén került be a köztudatba (nem csak Szombathelyen) a szombathelyi Knebel-dinasztia fotónegatív-anyaga, amelyet a múlt század '60-as éveinek közepe (Knebel Terézia halála) óta a Savaria Múzeum őriz. A fotónegatívok különös, rejtelmes világában Kelbert Krisztina történész, a Savaria Múzeum osztályvezetője  merült el: a fotográfiákhoz keresett és talált történeteket. És bár valóban a Knebel-dinasztia hagyatéka a legbőségesebb, vannak más jelentős szombathelyi – vagy innen elszármazott – fotográfusok, akikkel szintén megismerteti a közönséget a csütörtökön megnyíló kiállítás.

Vagyis a személyes képeken átszűrt, így megmutatkozó, az 1860-as évektől az 1960-as évekig ívelő  Szombathely-történet a szombathelyi fotográfusok története is egyben. Ahogy Kelbert Krisztina, a Személyes-tárlat kurátora a sajtótájékoztatón megjegyzi: a kutatott időszakban 84 iparengedéllyel bíró fotográfus működött Szombathelyen. A Savaria Múzeum dísztermében megrendezett kiállítás látványvilágát (a nemrég a Szemtől szemben-kötetért Molnár István-díjjal elismert) az egész projektben szerepet vállaló Kassai Ferenc  tervezte. Csütörtökön 17 órakor Kincses Károly fotómuzeológus bevezetőjét is érdemes lesz meghallgatni a tárlatnyitón.

Fotó: Unger Tamás

Fotó/szintézis

A Szombathelyi Képtár két nagy teremnyi, körülbelül 1100 négyzetméteren kiállított anyaggal csatlakozik hamarosan a múzeumi Fényérzék-sorozathoz, mondja Cebula Anna, a képtár vezetője. A Fotó/szintézis tárlat kurátora dr. Gálig Zoltán művészettörténész, aki azt reméli, hogy a képzőművészeti területek között gyakran még ma is mostohagyereknek számító fotográfiáról a kiállításon végképp bebizonyosodik: megtermékenyítő hatással is bírhat, a különböző műfajok közeledését is elősegítheti. A képtár száz művésztől mintegy háromszáz munkát választott ki a bemutatóra, több mint harminc helybeli alkotó kifejezetten felkérést kapott a részvételre. A tárlat gerincét a portré képezi – mint a fotográfia létrejöttének, elterjedésének  „forrása". Lesznek aztán a kiállításon a képtári gyűjtemény darabjaihoz kapcsolódó felvételek (itt erősödik a dokumentumjelleg), de olyan „hibás" vagy „elrontott" fotók is, amelyek új kontextusban új jelentést kaphatnak, további művészi inspirációkhoz adhatnak alapot.

Átmeneti rítusok a Vasi Skanzenben

A Vasi Skanzen „az átmenet rítusainak" megörökítésével kapcsolódik a sorozathoz. Dr. Horváth Sándor néprajzkutató, osztályvezető előrejelzése szerint „három szobában három nagy témát" dolgoz föl a tárlat. Az átmeneti rítusok – mint születés, keresztelő, esküvő, temetés stb. - mellett szerephez jutnak a jeles napok, sőt a búcsújárás hagyománya is. A második fejezetnek dr. Horváth Sándor a „Lélekrablás fényképpel" címet adta, emlékeztetve arra a személyes élményére, amikor tatár embereket tilos volt fotózni, mert a tatárok azt tartják: aki lefotózza őket, elrabolja a lelküket, a személyiségüket. Ebben a szobában tehát önmagukon túlmutató, szimbolikus jelentést kapnak a fotók. A harmadik szoba a „nagycsalád" témakörében ajánl összeállítást a tervek szerint: átmenet ez is – generációk között.

Döbbenet az Iseumban

Az Iseum a döbbenet többszörös élményét kínálja majd a sorozatban, közvetlenül a Savaria Karnevál előtt megnyíló kiállításán. Sosztarits Ottó régész, az intézmény vezetője reméli, hogy a kiállításon már a huszonnegyedik órában megmenekülő romkerti mozaik részleteivel is találkozhat a látogató. Főleg, hogy elmúlt évtizedekben sokan úgy mentünk el mellette, hogy nem mértük föl a jelentőségét.

Az Iseum Fényérzék-tárlatán egyébként a fotó „időkép", azaz dokumentáló   jellege erősödik föl ismét. Az 1960-as évek eleji egyiptomi gátépítés és az ezzel szoros összefüggésben véghezvitt lelet- és emlékmentés (esetleg áttelepítés) „átmeneti pillanatait" maga Szentléleky Tihamér (az Iseum felfedezője) örökítette meg. A harmadik egység egészen új fejleményekről tudósít. A médiaközvetítések  révén gyakorlatilag a szemünk láttára semmisültek meg Palmyra több évezredes építészeti emlékei: pusztított az Iszlám Állam. Az iseumi tárlat fotókon mutatja meg, mi volt „előtte", és mi lett „utána". A fotó mint nyom és lelet?

Átmenet a múzeumlátogatás is

És ha már az átmenet rítusai: ha meggondoljuk, a múzeumlátogatás is ebbe a körbe sorolható. Hiszen amikor múzeumba megyünk, először is kivonulunk a hétköznapokból. Aztán ott benn remélhetőleg olyan élmények érnek minket, hogy amikor újra visszatérünk, már nem leszünk egészen olyanok, mint a múzeumlátogatás előtt. Tessék kipróbálni a Fényérzék-tárlatokon, legközelebb mindjárt csütörtökön, a Savaria Múzeumban.