Füstölt füge és óriás bors - A nemzetközi hírű szombathelyi Mesebolt Bábszínház két új színészt keres

Bőséges és rangos díjtermés kísérte a Mesebolt Bábszínház 2015/16-os évadát, de Kovács Géza igazgató azt mondja, számára mindig az a legfontosabb, amikor egy-egy előadás után személyes visszajelzések érkeznek - és az élmény hatása alatt a társulatot dicsérik.

A Mesebolt Bábszínház a 2015/16-os évadban ünnepelte professzionális létezésének 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból a közönség a társulattal együtt fölülhetett a három napig száguldó Bábexpresszre, és (újra) végignézhette az elmúlt két évtized legfontosabb előadásait: micsoda sokszínűség! Nemcsak szemléletben, technikában, hanem korosztályi megoszlásban is: a pöttömszínházi előadástól a gyerek- és kamaszprodukciókon át a felnőttnek szóló bemutatókig. (A jó gyerekelőadás mindig ad valamit a felnőtteknek is, fordítva ez az út a dolgok természeténél fogva kevésbé működik.) Így vagy úgy: három nap, tizenhárom előadás, amely fizikai-szellemi teljesítménynek sem utolsó. Bár a Mesebolt mindennapjai is majdnem ekkora tempót diktálnak. A bevételi előírások és az elmélyült műhelymunka igénye küzd ilyenkor egymással. Szerencsére itt is, ott is tartják az iramot. Kovács Géza különösen fontosnak tartja, hogy a születésnapi Bábexpresszen sikerült egymás közelségében, valóban sorozatként színre vinni a Mesebolt nagyszabású szakrális sorozatát: a karácsonyi misztériumot, az Akárki-játékot és a Borges-passiót. A hagyomány és korszerűség ingajátékában ennek a több éven áthúzódó sorozatnak a megvalósítása volt Kovács Géza egyik nagy vállalása, amikor Szombathelyre szerződött. És bár mindhárom előadás máig repertoáron van, Kovács Géza sajnálja, hogy például a Világnak világa című Szabó T. Anna-misztériumot (így tud a 2000 éves történet újjászületni egy kortárs szerző tollából, illetve klaviatúra alatt) nem tudta-tudja olyan sokszor játszani a társulat, mint szeretné. A Meseboltnak Szombathelyen stabil bérletes (gyerek)közönsége van, és bár a Berzsenyi Dániel Könyvtár közreműködése révén sokfelé eljutnak az előadások megyeszerte, még bővíthető volna a vasi jelenlét. Föltéve, ha van fogadókészség. Kovács Géza mindenesetre (báb)színházcsinálóként körülbelül 30 éve a népszínházi eszményre épít.

A szombathelyi bérletsorozatok és a vasi vendégjátékok mellett a Mesebolt rendszeresen tesz eleget belföldi és külföldi - nem csak fesztiválmeghívásoknak. A 2015/16-os évadra két nagy fesztivál jutott. A budapesti 8. Gyermek- és Ifjúsági Szemle versenyprogramjában a Budapest Bábszínházzal koprodukcióban készült Tíz emelet boldogság elnyerte a Nemzetgazdasági Minisztérium által fölajánlott fődíjat, A haza című előadás pedig az EMMI-elismerést a zsűri döntése szerint. A 2016. tavaszán Kaposváron megrendezett VIII. Nemzetközi ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé versenyprogramjába két meseboltos előadást (A hideg szív, Az égigérő fa) is beválogattak, Az égigérő fa rendezője, Rumi László elnyerte a legjobb gyerekelőadás rendezőjének járó Kovács Ildikó-díjat, Lehőcz Zsuzsa színészi teljesítményéért Kemény Henrik-díjat kapott, a tervező Boráros Szilárd Koós Iván-díjban részesült.

És bár a kőszínházi évadnak vége, a nyáron is többfelé fölbukkan (már föl is bukkant) a Mesebolt-karaván Budapesttől Győrön át Zsámbékig. Legközelebb július 21-én a Zsámbéki Színházi Bázison láthatja a közönség a Borges-novella nyomán készült passiójátékot Baltasar Espinosa utolsó üdülése és üdvözülése címmel, Ondrej Spisak rendezésében, az emberi szív titkaiból. A különleges tér újabb árnyalatokkal teljesítheti ki a borzongatóan szép (felnőtt)előadást. És a Zsámbéki Színházi Bázisnak olyan szakmai aurája van (a tragikusan korán elhunyt Mátyás Irén tevékenysége nyomán), amely most is hat. Az sem utolsó szempont, hogy a vendégjátékok révén többen megismerhetik a Meseboltot. És ha már felnőttelőadások: a József és testvérei című meseboltos Jeles András-előadás az idei debreceni Deszka Fesztiválon a nagyszínházi előadások közé (és nem a gyerekprogramba) kapott meghívást. A meseboltos József és testvéreit a Jelenkor folyóirat szokásos júniusi színházi számában megjelent összefoglaló is a 2015/16-os magyarországi évad kiemelkedően fontos bemutatói közé sorolja (az összefoglalót Sándor L. István, az Ellenfény főszerkesztője és Szűcs Mónika, az Ellenfény szerkesztője jegyzi).

A folyton születő új bemutatók, a műsoron tartott korábbi előadások mellett a Mesebolt tudatosan fölújít 6-7 éve színre vitt produkciókat. Az épp „záruló” múlt évad pillanataiban is felújító próbák zajlottak: Veres András rendező vezetésével a Hoppláda-előadás kap még egy szereposztást.

Tehát. Van egy kicsi és erős, professzionális bábszínháza Szombathelynek, a megyének, amely „iszonyú mennyiségű” minőségi munkát végez évadról évadra; nem mellesleg (a legutóbbi adatok szerint) mintegy 54 millió forint saját bevételt termel; megközelítve az éves központi költségvetési támogatás mértékét. Az éves városi támogatás az idén a 12 millióhoz közelít.

Végül: Kell-e megint mondani, hogy már „csak”’ a Mesebolthoz és a közönséghez méltó bábszínház - a hely - hiányzik. Az MMIK állaga romlik, helyzete bizonytalan. Viszont a folyékony jégcukor, az óriás bors, a füstölt füge, a lisztláng, a sajtlyuk mind megvan, mint a Kovács Gézának kedves Mészöly-mese „sosemvolt cirkuszában”. Talán a Dobronka Cirkuszban.

Ráadásul: szabad a pálya. Dénes Emőke jövőre lazít a szombathelyi kötődésen, a Mesebolt viszont két új bábszínész fölvételét tervezi.