Gyöngybetűs, boldog húsvéti ünnepeket! - Képeslapok közt Kőszegfalviné Pajor Klárával

Kőszegfalviné Pajor Klára 1972-ben váltott át a bélyeggyűjtésről a képeslapra, bár a kettő szorosan összefügg. Ma már 30 ezer darabot számláló komoly gyűjteménye van, gyakran hívják kiállításra. És ez az a tevékenység, amit nem lehet abbahagyni: a gyűjtemény bővül, de nem akárhogyan.

A laikusnak a 30 ezer is lélegzetelállító mennyiség, de Klári mosolyogva azt mondja: ő inkább a minőséget - választott gyűjtőköreit - tartja szem előtt, mint a mennyiséget. A legfőbb érdeklődési területe a helytörténet - benne Vas megye és a Szent Márton-kultusz -, de gyűjt sok mást is. A Szent Márton-anyagból most éppen Oberwartban van kiállítása, református templomokat ábrázoló lapjaiból Acsádon kértek egy tárlatravalót, ugyancsak Márton-válogatás érkezik hamarosan Oladra. Közben pedig készül - gyűjtőként és a szervezőbizottság tagjaként - arra a nagyszabású, nemzetközi bélyeg- és képeslapkiállításra, amelynek május elején az Agora - MSH ad helyet, természetesen a Szent Márton-év jegyében. Ráadásul hasonló méretű és jelentőségű nemzetközi bemutató már nagyon régen: 1971-ben volt utoljára Magyarországon. Gondoljuk el: 15 ország gyűjtői 840 tablóval, vagyis 840 négyzetméteren. Klári erre a tárlatra négy tablóval készül: kettőt régi szombathelyi képeslapokból állít össze, kettőt pedig Szent Márton-ábrázolásokból. Abból a szempontból könnyű dolga van, hogy a gyűjteménye abszolút átlátható: darabjai tematikusan pontosan földolgozva, katalogizálva minden pillanatban készen állnak a bemutatkozásra. Klári fontosnak tartja, hogy személyes szenvedélye ne váljon öncélúvá: örül, ha egy-egy szeletét időről időre közkinccsé teheti. A képeslap-kultúra nem veszhet el, legföljebb átalakul.

Kőszegfalviné Pajor Klára, képeslapgyűjtő

Az ezer darabra méretezett borítékosdobozok között kettő személyes emlékekkel van teli. Kőszegfalviné Pajor Kláráról sokan tudják, hogy gyűjtő, ezért aztán ünnepek alkalmával gyakran kap üdvözlőlapot; és rendszeresen küld ő maga is. Gyűjtőként a „zsánerműfaj” (karácsony, húsvét, névnap, születésnap stb.) nem vonzza, de a képeslap lelke talán éppen ezekben a személyes küldeményekben mutatkozik meg igazán. Klári szerint össze nem hasonlítható a képeslapon továbbított jókívánság az sms-sel vagy az e-maillel. Az utóbbiakat nem őrizgetjük, az előbbiek évek múlva is fölidézik a föladójuk emlékét. Akár a legváratlanabb pillanatokban. Mert például ki ne lágyult volna el mondjuk könyvespolcporolás közben, amikor egyik-másik kötetből egyszer csak kiszállingózott egy kedves képeslap, egy régi ismerőstől. A kedvünkért előkeresett húsvéti lapok között is van olyan, amely a gyűjtő „személyes dobozaiból” került elő.

A bájos húsvéti lapok hangulata pedig a múlt századfordulót idézi: azt a korszakot, amikor a képes levelezőlap széles körben divatba jött, szoros összefüggésben a vasúti közlekedés elterjedésével. A profik nagy pontossággal képesek következtetni az üdvözlőlapok korára a megjelenésükből. Ezek a kis húsvéti üdvözlőkártyák (az eredetijük) biztos, hogy 1904. előtt készültek. 1904. november 4-én született meg az a rendelkezés, miszerint a képeslap hátoldalán nemcsak a címzésnek, hanem néhány személyes szónak is el kell férnie. Korábban, a „hosszúcímzéses lapok” korszakában a képeslap hátoldalán csak a címzés fért el, úgyhogy az üdvözletet a feladó kénytelen volt beleírni magába a „képbe”. Klári szerint akár érdemes lenne a régi képeslapok szövegeit is alaposabban szemügyre venni. Ezek a kicsi lapok őrzik a korszellemet: a 19. század első felétől - vajon meddig? A Képeslevelezőlap-gyűjtők Egyesületének kiadványa (szerkeszti Kőszegfalviné Pajor Klára), pontosabban az idei első szám történeti összefoglalója rezignáltan állapítja meg, hogy a hagyományos üdvözlőlapok ideje lassan lejár, díszítetlen levelezőlap pedig gyakorlatilag már nincs is. Pedig milyen kedvesen szól a gyöngybetűs jókívánság a „hosszúcímzéses” régi képeslapon: „Boldog húsvéti ünnepeket!” (Képre írás, képbe írás, képértelmezés ez is.)