Hagyjál békét a krumpliszirmocskáimnak! - Ádáz küzdelem a lelkekért Celldömölkön

A Vaknyugat-előadás rendezője Nagy Péter István (Pepe), aki ELTE-s pszichológiai tanulmányai és a Nemzeti Színházban rendezőgyakornok-ösztöndíjasként eltöltött két év után most a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakos hallgatója. Szakiránya az egyetemen nemrég elindított új, izgalmas fizikai színházi rendező-koreográfus képzés, osztályfőnöke Horváth Csaba. Azt mondja, az első egyetemi tanév tapasztalatai rendkívül pozitívak, az elmúlt években fölgyűlt ismeretek most állnak össze rendezett, rendszerbe foglalható tudássá. Pepének egyébként máris számottevő szakmai – színészi, rendezői – múltja van: több előadást rendezett „anyatársulatánál”, a Soltis Színházban, aztán a Nemzetiben és máshol kapott komoly feladatokat, az operarendezéstől a felolvasószínházi estekig. Rendezései közül emeljünk ki most csak kettőt: a kortárs szerző Oleg Bogajev Orosz népi posta című komédiáját Bán Jánossal a főszerepben vitte színre Budapesten, Georg Büchner Woyczekjéből pedig a Soltis Színházban rendezett sikeres fesztiválkarriert befutott előadást.

Fotó: Soltis Lajos Színház

Most pedig, a celli Soltis Színház lépcsőjén üldögélve arról is szót váltunk a próbaszünetben, hogy bár a Színház- és Filmművészeti Egyetem az első két évben ma sem nagyon „engedi ki” hallgatóit, Pepe osztályfőnöki engedélyt kapott erre a komoly kirándulásra. Igen, kivételes és szerencsés helyzetben van: a Soltis Színház a szó legszebb értelmében gyakorlóterep a számára. Minden értelemben hazajár Celldömölkre. McDonagh Vaknyugat című drámájára pedig nem csak azért esett a választása, mert a szerepek jól kioszthatók. Régóta érdekli ez a különös, brutálisan nyers világ, amely a hit lehetőségeire is rákérdez egy széttöredezett, kiüresedett formák keretei között tébláboló, a végletekig összezárt, mégis magányokból épülő közösségben, és amelyből nem hiányzik a humor és a költőiség sem. (A Vaknyugat a fordító Varró Dániel leleménye, „Az elhagyatott nyugat” a darab eredeti címe.) A Soltis Színház társulata számára azért különösen nagy kihívás a Vaknyugat, mert ilyen mértékig „szóközpontú” drámával talán még nem is volt dolguk a színészeknek (a mai soltisosok többségének legalábbis). A sosem-volt, mégis plasztikusan eleven nyelv McDonagh védjegye: a készülő celli előadás szereplőivel a vönöcki szakmai táborban Kelemen Márta beszédtanár (a Kaposvári Egyetemről) dolgozott a szövegen. Pepe mély beszélgetésekkel indította a próbafolyamatot. Gyorsan kiderült, hogy ennek a szó minden értelmében istenhátamögötti ír közösségnek a súlyos problémái – a látszólag csip-csup okok miatt feltörő agresszió, a családon belüli erőszak, a gyilkosság és az öngyilkosság stb. – egyáltalán nem ismeretlenek mifelénk, akár Celldömölkön sem. Pepe mindehhez megjegyzi, hogy bizonyos szempontból a Soltis Színház legmélyebb hagyományához csatlakozik a Vaknyugat: 1998-ban az akkor még Sitkei Színkör Soltis Lajos rendezésében mutatta be A szentek kútja című Synge-drámát.

Az ír J. M. Synge a múlt századforduló drámaújítói közé tartozik, McDonagh tulajdonképpen az ő örökségét viszi tovább. Két drámaszerző-generáció, két társulati generáció. Cellben Nagy Gábor, a színház alapítója és vezetője az egyik összekötő kapocs, ő természetesen játszott már A szentek kútjában is. Benne volt aztán Herczeg Tamás, aki mostanában színművészként jár vissza hajdani társulatához: tanítani.

És benne volt abban a legendás Synge-előadásban Bruckner Roland is, aki a Vaknyugat-próbán most szentek szobrait gyűjtögető Valene Connor szerepében szerepében veti rá magát fivérére: mert Coleman – játssza Pesti Arnold – egy óvatlan pillanatban mégiscsak kinyit egy chipes zacskót: „Hagyjál békét a krumpliszirmocskáimnak, Coleman, most már!” A küzdelem ádáz, a mindennapok sivár felszíne alatt bibliai bűnök húzódnak. Mit tehet ilyenkor Isten embere? Welsh atyát – aki Coleman szerint „túlontúl a szívére veszi a dolgokat” – Temesi Zsolt játssza. Ahogyan Kicsilány szerepében Horváth Viktória fölrója a papnak: „Nem már megint válságba került a hitével, ugye? Ez volna a tizenkettedik alkalom a héten. Föl kéne jelentsük a Krisztusúristennél.”

Aztán úgy alakul, hogy Welsh atya voltaképpen maga jelenti föl: saját magát. A krumpliszirmos verekedésbe (hatodik jelenet) azzal toppan be Kicsilány, hogy... A Soltis Színház premierjén, augusztus 19-én este kiderül. Pepe megjegyzi: a padlón szétszóródó fehér krumpliszirmok kicsit hasonlítanak az ostyához.

Martin McDonagh: Vaknyugat - Soltis Színház, Celldömölk

Fordította: Varró Dániel

Rendező: Nagy Péter István

Coleman Connor: Pesti Arnold

Valene Connor: Bruckner Roland

Welsh atya: Temesi Zsolt

Kicsilány Kelleher: Horváth Viktória

Zenészek: Gregorich Zsófia, Gregorich Bálint, Gregorich Domonkos
Díszlettervező: Sebők Júlia

Kivitelező: Marton Miklós

Technikus: Kovács László