Hát már fütyül az oroszlán?

György napja van, mindjárt este hét, ki tudja, hol tart Giorgio lovag a Sárkány – vagy a megfoghatatlan, nyolckarú Octopus – ellen vívott harcban. Az évad mindenesetre hamarosan véget ér. Pedig mintha csak most kezdődött volna, éppen a Szent és a Sárkány bérletes bemutatójával, Valló Péter rendezésében. De Valló Péterben nem csak a legtapasztaltabb – és legsikeresebb – Weöres Sándor-rendezőt tisztelhetjük: invenciózus Molnár Ferenc-rendező is. Szombathelyen a Liliommal debütált: ma is jó visszagondolni a 2004. januári bemutatóra, amelynek letisztult terében olyan finoman, gazdagon bomlottak ki a személyiségek, mint valami sokszirmú, dús virág; és amelyben Csonka Szilvia játszotta a hintáslegény állhatatos szerelmét, Julikát. Valló Péter a sokat emlegetett Molnár Ferenc-féle cukormáz alatt lüktető életet talált.

Az üvegcipő – György-napi összpróba a Weöres Sándor Színház Márkus Emília Termében. A karcos-kemény(kedő) Adél szerepében Nagy Cili. (Fotó: Mészáros Zsolt/WSSZ)

Az üvegcipő olvasópróbáján szintén azzal indított, hogy – Duró Győző erőteljes dramaturgi közreműködésével – meg kellett tisztítani a szöveget attól a sok édességtől, amit a szerző ráaggatott. És íme: a máz alól már megint az eleven élet tűnik elő; kesernyés és kacagtató. A mesebeli üvegcipő tulajdonosát, vagyis a „drága, mérges” Sipos úrba olyan állhatatosan szerelmes Irma nevű kiscselédet Csonka Szilvia játssza – ki más. A két Molnár Ferenc-előadás között is dolgozott Szombathelyen Valló Péterrel: ő volt Ágnes A nők iskolája című Moliére-előadásban (2012-ben). És ha ott az ifjúságnak meg kellett leckéztetnie a hiú és önző vénséget, Az üvegcipőben bizonyos szempontból bonyolultabb a helyzet, bár az idő könyörtelensége itt is megmutatkozik.

A „drága mérges” asztalost (bútorrajzolót), Sipos Lajost Szerémi Zoltán játssza, a költői és praktikus Hamupipőke szerepében Csonka Szilvia, aki a WSSz 2010-es Liliom-előadásában – szintén Valló Péter rendezésében – Julikát játszotta. (Fotó: Mészáros Zsolt/WSSZ)

Ez lesz a harmadik Molnár-bemutató a Weöres Sándor Színházban. A két Valló-rendezés, a Liliom és Az üvegcipő között Jordán Tamás vezetésével került színre a Molnár-életmű emblémájaként is szolgáló, minden tekintetben elegáns vígjáték, a Játék a kastélyban. Ez az az elvarázsolt kastély, ahol a színházi szituációk a mindennapi realitás látszatát keltik, és viszont. Molnár Ferenc pedig kaján és felszabadult nevetéssel vezetgeti (az orránál fogva) a szereplőket és a közönséget a két világ között. A színháznak többszörösen fontos szerep jut Az üvegcipőben is (amely már a címében Hamupipőke-változatot ígér), de egészen másképpen. És nemcsak azért másképpen, mert ez a történet nem egy elsőosztályú tengerparti kastélyban (ahol azért kellőképpen vékonyak a falak), hanem egy józsefvárosi kopott bérházban játszódik. Nem mese ez, gyermek. Vagy talán mégis.

György-napon este hét óra előtt mintha lakodalomra készülnének a Márkus Emília Teremhez vezető folyosón. (És tényleg: a második felvonásban Adél elveszi Sipos urat. De ezzel nincs vége a harcnak.) Festékesdobozok, virágcsokrok pléhkannában és fonott kosárban, székre vetett szürke ballonkabát, barna kalap, nyakkendő. Fehér porcelánok, kék szódásüveg, dunsztosüvegben sok uborka és sárgarépa fickándozik. Kosárban zöld borosüveg, Valló Péter jelet ad, összpróba indul, első felvonás. Olyan, mintha mind Adélnál vettünk volna ki hónapos szobát. (Vagy Melis-zenére készülnénk a bálba, hamupipőkék.)

Az üvegcipő lesz a Weöres Sándor Színház harmadik Molnár Ferenc-bemutatója, a Liliom és a Játék a kastélyban után (Fotó: Mészáros Zsolt/WSSZ)

Az üvegcipő 1924-es vígszínházi bemutatója nem hozott szerencsét a szerzőnek. Ahogy Györgyey Klára írja Molnár Ferenc című könyvében (Magvető, 2001., Szabó T. Anna fordítása): „A darabnak köszönhetően Molnár viszonya megromlott második feleségével, ez rosszindulatú pletykákhoz vezetett, és azzal végződött, hogy 1925-ben elvált Fedák Sáritól. A megkeseredett, csalódott író Bécsbe költözött, és megkezdte hosszú európai vándorútját. A darab New Yorkban is megbukott: hatvankét előadás és szokatlanul éles kritikák után 1926-ban levették a műsorról.” Györgyey Klára egyrészt igazságtalannak tartja „a proletár Hamupipőke” kedvezőtlen fogadtatását, másrészt azt írja, hogy „a történet közönséges, hiteltelen és időnként csöpögősen érzelmes, viszont a jellemrajzok és a szatirikus társadalomkritika miatt mégsem egészen elvetendő.” De hát egy szöveg máshol, máskor, másnak – másképpen nyitja meg magát.

A György-napi összpróba harmadik felvonásának elején Valló Péter azt kéri, hogy „az egész plafon, úgy, ahogy van” ereszkedjen 30 centivel lejjebb. Közben a legendás Nádasdy Kálmánt idézi („akit Ruszt is sokat idézett”): hogy a látvány mindig abból az egy pontból van rendben, ahonnan a rendező nézi.

„Hát már fütyül az oroszlán?” kérdezi Irma a végkifejlet pillanataiban, mire Sipos úr – Szerémi Zoltán – azt feleli: "Határozottan kezd fütyülni."