2015.11.21. 16:58
Hattyúdal Hobóval és Szűcs Nellivel Vasváron
Vasvár – A Nemzeti Színház darabját, a „Ballada a két sebzett hattyúról” című előadást a Nagy Gáspár Kulturális Központ bérletes előadásai közt láthatta a közönség a közelmúltban.
Ez valóban hattyúdal volt a javából. De nem a minden addigit felülmúló, legutolsó műre, egy utolsó nagyszerű próbálkozásra értendő a cím. Helyette a szabadság, különlegesség és különbözőség értelmében szólt a hattyúk dala Vasváron.
A szerző Földes László „Hobó” – aki egyben a darab egyik szereplője is –, az életrajzi lexikonok szerint a hetvenes éveit tapossa. Ez szinte hihetetlen a színpadon látott erőteljes, energikus egyéniség, a mély hangú, énekelve prózát mondó, prózát éneklő, meghatározhatatlan műfajokban utazó előadó láttán.
Mert Hobó ezúttal is magát adta. Emblematikus, hosszú, de azért már őszülő hajával, a néha esetlennek tűnő, jellegzetes hobós civil mozdulataival együtt komolyan vehető. A belőle áradó erő, az előadás és a közönség iránti tisztelete teszi hitelessé az előadásokat.
fotók: Pogács Mónika
Hobó ezúttal az egykori legendás orosz-szovjet dalnok, Viszockij és a színésznő Marina Vlady tizenhárom évig tartó szerelmi történetét mesélte el dalban, prózában.
A Szűcs Nellivel közös játék meggyőző: negyven évvel korábbra repítette a nézőtéren ülőket. Párizsba, Moszkvába. Tanúja lehetett mindenki a két játszó átlényegülésének: tulajdonképpen tényleg két hattyúvá, két nemes madárrá váltak, akik nem létezhetnek sem szabadság, sem egymás nélkül.
A különleges találkozás és kapcsolat végül mégsem a távolság, hanem Viszockij önpusztító életmódja miatt ért véget, a színész halálával.
A színészek kulturáltan, finoman és naturalitás nélkül mutatták be a tizenhárom év krónikáját, mely lehetett talán ezer is, amilyen mélységében megélte azt a két ember.
Viszockij dalainak szerzői jogait egyébként Marina Vlady védi. Tőle kapott engedélyt a szerző a feldolgozásokhoz, a szövegek lefordítására. A magyar dalszövegeket aztán vissza kellett fordítani oroszra, hogy a színésznő egybevethesse őket az eredetiekkel. Ezután vitték színre, mai hangzásvilágra hangszerelve.
A monológok alatt is végig finom alázene szólt. Egyszerűen nem hagyta az embert egy percre sem érzelemmentesen, érintetlenül az író, főszereplő Földes László és a rendező Vidnyánszky Attila.
A Hobo-Viszockij jelenség Vasváron a Nemzeti vendégjátékaként került színre. Az előadás szabadtéren is megállná a helyét. Sőt, egyenesen kívánkozik oda. Talán valamelyik vasi szabadtéri nyári színház él majd a lehetőséggel. Sokunknak kell még látni, itt is a darabot.
Akkor már én is bölcsebb leszek: az előadás elején ülök le a szereplőkkel interjút készíteni. Mert azután megszólalni egy ideig már nem könnyű. Egyenesen lehetetlen.