Hatvan mű egy év alatt - Madaras Gergely arra készül, hogy beutazza a világot

Élete szüntelen utazással és tanulással telik. Van, hogy családját hónapokig nem látja, de van, hogy felkérést utasít vissza éppen azért, hogy a családjával lehessen.

Madaras Gergely, a Savaria Szimfonikus Zenekar karnagya nemcsak a karmesterek között számít fiatalnak, hanem amúgy is az. A most 31 éves Junior Prima díjas karmesterrel a január 22-ei szombathelyi koncertje előtt beszélgettem. Először éppen azt firtattam, hogy hogyan éli meg azt, hogy alig több, mint harminc éves. A fiatalsággal kapcsolatban Gergő elmondta, ez eddig csak előnyt jelentett számára, olyan kapuk nyíltak meg előtte, amilyenek a kortársai közül keveseknek, nemzetközi színtéren azonban van még mit pótolnia. A zenekarok általában nyitottak arra, hogy az öreg rókák mellett mit tud mondani egy fiatal karmester egy olyan darabról, amelyet először vezényel, de amelyet a zenekar néha már 30-40 éve játszik.

Fotó: Gérard Cunin

A karmesterségről én annyit tudtam korábban, mint az ólomöntésről, ezért megkértem Gergőt, nyissa fel végre a szememet. Kiderült: egy jó karmester tudja az egész partitúrát, és magában hallja az egész művet, e nélkül ki sem szabad állni egy zenekar elé.

Önmagában a kotta ismerete persze nem elég, ha egy karmester úgy kezdené a kezét lengetni, hogy nem tudja: egy zenésznek mit kell ahhoz produkálnia, hogy egy adott tempót lejátszhasson. Vagyis ha nem tud játszani semmilyen hangszeren, az sarlatánság. Ez ugyanolyan mintha azt gondolja valaki, hogy attól lesz Picasso, hogy elkezd krikszkrakszokat rajzolni azelőtt, hogy mondjuk, tökéletes anatómiai pontossággal letudna rajzolni egy lovat, nem lehet megcserélni a sorrendet.

A sorrendet Gergő betartotta, alapvetően fuvolaművész, de ha egy hegedűt adnának a kezébe, akkor sem jönne zavarba. Sőt, ha arra kérnénk, hogy írjon egy ír népzenei dallamot, akkor sem jelennének meg izzadságcseppek a homlokán, bár azt hozzáteszi: nem lenne korszakos mű. A zeneszerzésnél a tradíciókból kell kiindulni, de tudni kell azt tovább fejleszteni, a hagyományokból valami előremutató újítást kell csinálni, mert addig az ember csak felböfögi azt, ami már előtte történt.

Miközben beszélgettünk, egy pillanatra kedvet kaptam ahhoz, hogy magam is a zenével foglalkozzam, azonban hamar beláttam, nagy lemaradásban vagyok. Gergő ötévesen ismerkedett meg a zenével, és tízéves sem volt, amikor már tudta, hogy karmester szeretne lenni. Ráadásul, amíg én a rádióból szóló dalnak csak a címét tudtam, addig ő azt is, hogy fisz mollban van. Az abszolút hallás adottság, nincs mit tenni ellene és sajnos érte sem nagyon, vagy van, vagy nincs. Szüksége is van rá, mivel csak idén hatvan új darabot kell megtanulnia.

Arra a kérdésre, hogy hány országban járt eddig, nem tudott felelni, de megpróbáltuk összeszedni az elkövetkező négy hónap fontosabb állomásait. Hol az ország, hol a város jutott eszébe, próbáltam lejegyezni, itt a lista: Edinborough, Dijon, Szombathely, Manchester, London, Ausztrália, Új-Zéland, Amszterdam, Csehország, Szombathely, Dijon, Törökország, Grúzia, Csehország, Szlovákia, megint Magyarország, ez követően Houston, Texas, végül München. Amikor ezeket a sorokat írom, éppen Ausztráliánál tart. Ennyi utazás persze jár néhány kellemetlenséggel: volt, hogy csak a karmesteri pálcája törött el, de volt, hogy a partitúrát felejtette otthon. Beszélgetésünkkor pedig amiatt volt kicsit feszült, hogy fekete zokni helyett szürkét hozott csak magával.

Más miatt egyébként nem szokott izgulni a koncertek előtt, mint elmondta, ha egy próbafolyamat jól sikerült, nincs is miért. Persze vannak esetek, amelyek kizökkenthetik az embert, hiába tökéletesen felkészült. A koncert közbeni telefoncsörgések csak ritkán billentik ki a koncentrációból, sőt Londonban még akkor is sikerült megőriznie a nyugalmát, amikor a koncert előtt percekkel kiderült: nemcsak, hogy a BBC élőben közvetíti az eseményt, hanem Európa húsz legjelentősebb koncerttermének igazgatója is nézi a koncertet. Mivel fuvolaművész feleségének is rengeteg felkérése van, áldozatokat kell hozni itt is, ott is. Régen mindent elvállalt, de ma már nem fél lemondani olyan felkéréseket, amelyek nem viszik előre. Van olyan, hogy több mint egy hónapig nem látják egymást, de ez elmúlt nyáron például két hónapig nem vállalt semmit, hogy együtt lehessenek.

A sok ország, feltételeztem sok nyelv ismeretét is jelenti. Gergő angolul és németül anyanyelvi szinten tud, a franciát tanulja, de igazán mélyen kifejezni két nyelven tudja csak magát: magyarul és – nem meglepő módon – a zene nyelvén.