Fotóval keresi a nincs és a van közötti határt- fotókiállítás Kőszegen

A vizuálisan túlingerelt világban érdekes válasz, ha valaki a fotográfiával tud protestálni. Vagyis arról van szó, hogy a kép meghaladja azt a pillanatnyiságot, amelyben született: megállít, bevon, kiszakít az addigi térből és időből és egy másikat ajánl fel.
A képzőművészt az érdekli, hogy a mindennapok képdömpingjében hogyan tud a fotó a kontemplációra, az elmélyülésre ösztönözni. Így a lencsén keresztül látott világ önmaga kérdésévé is válik. Tud-e a fotó az örökkévalóság hírnöke lenni? Meddig tart a kép? Lehet-e ábrázolni a teljességet a véges, lehatárolt matérián?

A képzőművész egy régebbi kiállításán mutatja az egyik fekete-fehér fotóját Fotó: Archív

Több oldalról működik a hiány. Nem véletlen tehát a cím sem: Hiánygyűjtemény. Megmarkolni a megfoghatatlant. Csak a művészet képes feloldani egy ilyen ellentmondást.

Trifusz Péter azt mondja, lehet, hogy a fényképezés elsődleges kérdése az, mit látunk az objektíven keresztül, de annak, aki a gyakorlatban fényképez, ugyanolyan fontos kérdés, hogy mi marad le a képről, mi történik a képen túl. Ez az a pont, ahol a művészet képes túlnőni a hétköznapiságon. Itt kezdődik a művészet metafizikája, a létezés semmijének a körüljárása: "A Hiánygyűjteményben a "van" helyett a "nincs" tartalmi, strukturális és esztétikai összefüggéseit használtam sorozatszervező elvnek. Vagy ennek hiányát."

A fotók többségét nem a kiállításra készítette a művész, sokat ennek a tematikának a hívószavára régebbi képei közül válogatott össze. A tárlat egyben a saját művekkel való állandó alakulást, dinamikus művészi viszonyt is kifejezi a tárlaton.

Az esemény plakátjára választott fotó is beszédes. A Rajnis utca 12. szám alatt lévő ház szoborfülkéjében található Szent Donátusz-szobor (Kőszeg egyik szimbolikus szobra, a szőlőskertek védőszentjét ábrázolja) áll sárga csomagolásban. A szobor elfedve mutatja saját nem-ott-létét. Mintha a csomagoló őrületéről elhíresült kortárs művész, Christo lopakodott volna be a vasi városkába. A képről a művész elárulta, az egy "talált", nem manipulált látvány. A házon dolgozó munkások fedték be a szobrot védelmi céllal, ami így a nemlét esztétikájának tökéletes tanújává vált a képen.