Kultúra

2014.02.18. 18:43

Hogyan kell élni

Olyan volt a Kaposvári Egyetem harmadéves színművész-osztályának Csehov-vendégjátéka a Weöres Sándor Színházban, mint valami üdítő, friss lélegzetet hozó tavaszi zápor.

Ölbei Lívia

Az embernek kedve támad utána élni. Ráadásul ki tudja: a Három nővér-előadásban föltűnt színművész-növendékek közül egy-egyet talán a szombathelyi társulatában üdvözölhetünk, nemsokára. Az előadást azért hívta meg Szombathelyre Jordán Tamás, hogy színházigazgatóként ő maga is megnézhesse, hogyan készülődik a következő legfiatalabb nemzedék. Hogy Csehov csodálatos, azt eddig is tudtuk. (Úgy ismer minket, mint senki más.) De Kocsis Pál színészosztályának hallgatói Kelemen József rendezői figyelme mellett képesek a legtöbbre, amit egy eleven klasszikussal meg lehet tenni; és amit egy eleven klasszikus megérdemel: Csehov – vagyis Irina, Olga, Mása, Andrej, Tuzenbach, Natasa, Csebutikin és a többiek – mondatai úgy fénylenek föl általuk, mintha most hangzanának el először.

A Három nővér így válik az emlékezés és a felejtés (mi a különbség?), az életre készülődés és az élet elmulasztásának drámájává – és sziporkázó vígjátékává. A szereplők ülnek, mint a moziban – vagy egy vidéki vasútállomás koszlott várótermében („Moszkva, Moszkva!”). Egymás mellett, mögött, a távolba bámulva – és sosem egymással. Két könnyen mozgatható, valahonnan egyszerűen kiemelt színházi széksor-szakasz, egy asztal, néhány szék, ennyi a filléres díszlet – és pont elég. A jó díszlet nem dísz: jelent valamit. Mint amikor a barna papírral bevont falakról lekerül a csomagolás (csomag a ház is, elvégre mindjárt utazunk) és a sok régi fénykép: a világ csupaszodik. Tűz, víz. Csak Natasa egyre színesebb és magabiztosabb. (Ízlésesen ízléstelen. Jelmez: Cselényi Nóra.) Csebutikin szamovárja itt egyszerű, praktikus-ironikus vízmelegítő. Telitalálat Andrej ajándéka, az a masszív, ezúttal egészen nagyra növesztett üres képkeret: Irina azt képzel belé, amit akar. Titokban képek sorozata az előadás is. Egy alig észlelhető beállás, és kész a felvétel. Mi a múlt, mi a jelen, mi a jövő? Mi az élet? (Eltörik az óra is.) De amikor a fináléban a három nővér összekapaszkodva, viháncolva beleugrik a – mibe is? Akkor gondolkodás nélkül utánuk ugranánk. Egy, két, há!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!