2016.12.06. 09:45
Ili kontesz nevet a mozgóképeken – Könyv jelent meg a vépi Erdődy Ilonáról
A Szülőföld Könyvkiadó Arcképcsarnok – Híres szombathelyi nők sorozatának 14. kötete a vépi kastély egykori földesúri családjának sarjáról, Erdődy Ilonáról, ahogy a vépiek ismerték, Ili konteszről szól.
Néhány hónapja tartották a szombathelyi bemutatót, Vépre, ahol élő hagyománya van az Erdődy családnak, múlt szombaton ért a könyv. Maga a szerző, Kelbert Krisztina, a Savaria múzeum történettudományi osztályának vezetője hozta meg a kedvet az olvasáshoz. Meglepést is tartogatott beszámolója végére.
Dr. Takátsné dr. Tenki Mária, a sorozat ötletgazdája is jelen volt a művelődési házban tartott családias rendezvényen, és a kiadó, Farkas Csaba is többször szólt a közönséghez.
Az egykori kastély utolsó grófkisasszonyáról olvasva egy vagány, az életet szerető, mindig mosolygó hölgy alakja elevenedik meg. Egy hölgyé, akinek szenvedélye a lovaglás és a vadászat, és aki csodálja a korszak technikai vívmányait, az autókat például. A tartalom és a fényképgyűjtemény egy összetartó családot mutat be. A szó jó értelmében populáris, könnyen olvasható, gazdagon illusztrált a könyv – betekintést enged az arisztokrácia világába és a korabeli vépi mindennapokba. A család ma élő tagjainak – köztük Ilona fiának, Alfonsnak és unokaöccsének, Lászlónak a beszámolói színesítik.
A grófnő az Erdődy család hatodik gyerekeként a múlt század 20-as, 30-as éveiben nőtt fel Vépen, az Erdődyeknek abban az ágában, amelynek története még feldolgozásra vár. Rengeteg élményről beszámol naplóiban, egyebek között olyan helyszínekről – Fácános, Sándor-major –, amelyek a vépieknek ismerősek igazán. Családjukban hagyománya van a segítésnek. Ilona édesanyja, Draskovics Erzsébet az I. világháború idején önkéntes ápolónő volt, a vépi kastélyban fogadta társaival a sebesült katonákat.
A második világháború életre szóló, maradandó változást hozott Ilona életébe. Katonák lesznek a bátyjai, egy testvérüket elveszítik, a szüleik meghalnak. Ili kontesz vöröskeresztes ápolónőként követi a magyar katonákat több mint öt évig. A háborút követően a rangjukat veszítik, a birtokaikat elkobozzák, a kastélyt feldúlják. A második világháborúban önkéntes műtőasszisztensi szolgálatot végző grófnő 47 telén elhagyja az országot, ausztriai földjein és birtokán rendezkedik be. A '60-as években visszatér Magyarországra, azonban többé nem telepedik le itthon. Férjhez megy, három gyermeke születik, és a karitatív munkát Ausztriában folytatja. Hátramaradt családjának, majd az '56-os menekülő magyaroknak is sok segítséget nyújt – a magyar menekülteket segítik a férjével Szentpéterfa környékén. 1956 október – novemberében a vezetésükkel jön létre az osztrák Máltai Szeretetszolgálat, melynek férje a főparancsnoka. Az állampolgárságát 1995-ben nyeri vissza, miközben férjével együtt évtizedeken át bőkezűen jótékonykodik.
Kelbert Krisztina az utolsó percekben elmeséli: október elején felhívta őt egy szekszárdi tanár, aki arról számolt be, hogy filmfelvételeket kapott Oroszországból – egy orosz katona vihette haza őket, de számára nem voltak értékesek. Kiderült: a felvételek a háború előttről valók, az Erdődy családról. Akiről írt, akinek az élet-mozaikjait eddig megsárgult fényképekből és naplóbejegyzésekből rakta össze, az most a mozgóképeken életre kel. Felejthetetlen, megrázó élmény – mondja a történész, és mutatja a filmeket a közönségnek.
