2014.12.14. 14:05
Iseumi Szemtől szemben, a hazavihető kiállítás
Szombathely - Nagy érdeklődés mellett mutatták be az iseumi Szemtől szemben-kiállítás terében a tárlathoz készült katalógust, amely sokkal több katalógusnál. Vajda Júlia szerint ilyen könyvekből kellene tanítani a történelmet.
Fotók: Unger Tamás
A kiállítás kurátora, a kötet szerzője és szerkesztője, Kelbert Krisztina történész nem véletlenül kérte föl a Szemtől szemben-albumbemutatására éppen Vajda Júliát, aki örömmel elfogadta a felkérést. Mindketten mélyen átélik a lehetetlen, mégis muszáj paradoxonának kétségbeesését, kutatóként és magánemberként, vagyis a kötelező ráció és a kiküszöbölhetetlen érzelmek szempontjából egyaránt. Hogy tudniillik a holokauszt borzalmait megértenünk, elbeszélnünk nem lehetséges, mégis erkölcsi kötelességünk megpróbálkozni a lehetetlennel. Azért kötelességünk, mert már nem vagyunk ártatlanok: Auschwitz után kell megkísérelnünk megérteni az Auschwitz előtti embernek a miénktől radikálisan eltérő perspektíváját. Erre ma eredendő ártatlanságával csak a gyerek képes. Vajda Júlia a saját fiát idézi, aki nem volt még 10 éves, amikor az iskolában először hallott a soáról: Elemi erővel tört ki a gyerekekből az értetlenség és a felháborodás (...).
Nagy érdeklődés kísérte a kötet bemutatóját a kiállítás terében, amelynek tervezője szintén Kassai Ferenc
A felnőtt mihez kezdjen a tudásával?
A holokauszt megértéséhez és elbeszéléséhez Kelbert Krisztina Vajda Júliához hasonlóan személyes történeteket hívott segítségül, azonnal szembesülve a paradoxon lényegével: a holokausztnak valójában nincsenek tanúi, akik a történteket felidézhetnék. Ami a soában történt, arról nincs kép, a gázkamrákban sötét volt , idézi Vajda Júlia Lanzmannt, aki filmjében megrázó, helyenként már-már elfogadhatatlan kegyetlenséggel készített interjúin keresztül teszi számunkra egyetlen eredeti kép nélkül elérhetővé Auschwitzot .
A tárlat kurátora, a kötet szerzője, szerkesztője: Kelbert Krisztina
Kelbert Krisztina (ahogy arról ezeken a hasábokon is beszámoltunk ) a holokausztot megelőző évtizedek boldog békeidejét idéző mintegy 600 képpel és az időt őrző fotográfiákhoz tartozó nevek, történetek bemutatásával jeleníti meg azt a telítettséget, amelynek megismerésével válik igazán tapinthatóvá a hiány: az 1944 nyarán Szombathelyről a származása okán elhurcolt több mint 3000 magyar zsidónak alig a tizede tért vissza. Nekik állít személyes emléket ( mert az elvonatkoztatás az emlékezet legádázabb ellensége ) a Szemtől szemben-kiállítás, és a tárlat nyomán készült művészi értékű katalógus; ez is, az is Kassai Ferenc grafikus komplex világot teremtő tervezésében. A mindannyiunkra rávetülő baljós menny alatt feszül a kérdés: Mi (én, te, ő) mit tettünk volna? Mit tennénk? Mit teszünk?