Itt van Grey legsötétebb árnyalata

Az alapvető hiba talán ott keresendő, hogy a könyvet igazán jól összerakta E. L. James (van, aki ezzel sem ért egyet, de ízlések és pofonok), és mindenki ezt a magával ragadó idealizált fantáziavilágot szerette volna látni a vásznon is. Ahol nincsenek korlátok, nincs lehetetlen, és még a szexuális fantáziákat, perverziókat is szabadon kiélhetik.

Legyünk őszinték. Bármennyire is felhördül a társadalom (főleg az idősebb generáció) azon, hogy az egyszerű Ana lábai elé teríti a világot néhány hét után a dúsgazdag, fiatal, szexi Christian - melyik nő ne álmodott volna már egy ilyen kapcsolatról? Kinek a fejében nem jelent még meg az a kép, hogy egyszer csak beállít a szőke herceg fehér lovon és a kezébe nyom egy Audi-kulcsot? Na ugye!

Szóval pontosan ezt a fílinget várták a nézők: hogy úgy sodorja magával őket a történet, mintha ők is részesei lennének. Csak ez nem jött össze. Az elvárásokat tovább fokozta, hogy az első filmhez képest rendezőt váltottak, a második mozi már James Foley munkája. A Twilight Saga filmváltozatából kiindulva joggal bíztak a rajongók egy jobb folytatásban, ugyanis ott is rendezőváltás történt az első film után és a többi mozi már sokkal nagyobb sikert aratott. Nos, ebben az esetben a váltás sem segített azon, hogy túlszárnyalja a folytatás az első filmet.

A történet szempontjából nyilván senki sem várta, hogy egy az egyben az lesz, mint a könyv, hiszen egy csaknem hatszáz oldalas írást két órába belesűríteni lehetetlen. Ennek ellenére legalább az időbeliségre jobban odafigyelhettek volna a készítők. A legnagyobb felháborodást azonban az keltette, hogy két - az eseményeket és a történet alakulását nagyban befolyásoló - szereplőt is egy az egyben kihagytak a filmváltozatból. Még csak említésre sem méltatták őket.

Pedig dr. Flynn, Christian pszichológusa olyan lényeges eleme a gépezetnek, hogy ha ő nincs, akkor mondhatni nincs a történet. Hiszen általa vált Christian olyanná, amilyennek a sztoriban megismertük, és Ana életében és döntéseiben is befolyásoló tényező. A másik, akiről egy az egyben megfeledkeztek az Ethan, Kate bátyja, aki egyébként később Christian húgába, Miába lesz szerelmes. Nem tudom, hogyan illesztik majd be a történetbe, bár nem nagyon tudok mást elképzelni, mint hogy derült égből villámcsapásként megjelenik. El sem tudom képzelni, mi járhatott a rendező és a forgatókönyvíró (aki egyébként a könyv szerzőjének férje) fejében, amikor teljesen ignorálták őket.

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a könyv és a film legnagyobb húzóereje, a BDSM (kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus fogalmakat jelöli) szex mellett. A film készítői az első résznél is pikánsabb, őrjítőbb. még többet mutató szexjeleneteket ígértek - de el kell keserítenünk mindenkit. Még annyit sem mutattak, mint a szürkében. Néhány popsipaskolás, bilincs és kutyapóz - ennyi.

A vörös szobát semmi másra nem használták, minthogy változatos háttere legyen a vaníliaszexnek - hiszen hatszor egymás után ugyanazt a jelenetet leforgatni a hálószobában mégiscsak unalmas lett volna. Megjegyzem: ha emiatt rakták rá a 18-as karikát, akkor nem kellett volna. Ezt még a 16-os is simán elbírná. Egy hagyományos, romantikus filmben forróbb a hangulat, mint ebben, aminek a marketingjét kifejezetten erre építették, ezzel hájpolták mindenütt.

Emellett persze voltak értékelhető és egészen kiváló jelenetei is a filmnek. Például az álarcosbál. A díszlet, a maszkok, a jelmezek tökéletesen megkomponálva, harmóniában a dekorációval - igazán mesés látvány. A velencei karneváli hangulatot idéző társasági esemény a legszebben kidolgozott jelenete lett a filmnek, ehhez kétség sem fér.

A szereplőkben jelentős változás nem történt. Dakota Johnson átlagos, "szomszédlányos" bájával tökéletesen hozza a szintén nem feltűnő Ana karakterét. Jamie Dornan hasa továbbra is kockás, háta izmos - mással nem igazán hagy maradandó nyomot az emberben. Kim Basinger viszont meglepően jó választás volt Mrs. Robinson, azaz Elena Lincoln szerepére. A 63 éves színésznő kicsit túlplasztikázott arca miatt ugyan sokan támadták, de véleményem szerint ezzel csak még inkább ráerősített a nagyvilági, előkelő domina szerepére.

Összességében annyit mondhatok: kezeljük külön a filmet és a könyvet. Ha valaki csak a filmeket nézi meg, az akár még élvezheti is, hiszen egy kicsit esetlen, romantikus, egyáltalán nem valóságos szerelmi és szexuális kapcsolatot bemutató mozit láthat. Aki viszont arra vágyik, hogy újra átélje azt az élményt, amit a könyv nyújtott, akkor bújjon ismét a lapok mögé és fantáziáljon. Máshol ezt nem élheti át újra - legalábbis a moziban biztos nem.

Egy szó mint száz: a rajongók nagy része csalódott, a kritikusok kiakadtak, Hollywood pedig elkönyvelhet ismét egy kasszasikert. Hiszen a mozik megteltek, rengeteg pénzt hoz a film a konyhára. Mert sokan bíztak egy jobb folytatásban, és talán még mindig reménykednek, hiszen hátra van az utolsó, A szabadság ötven árnyalata. Mi is kíváncsian várjuk.