Jó napokat az alkotáshoz - Festők és szobrászok építik a kulturális hidakat Szentgotthárdon

Dober dan! - az egyik alkotóhelyiségbe belépve így köszöntünk. Aztán magyarul is: Jó napot! - mert ebben a térben nincs rossz nap az alkotásra.

A MOTOR

Az alkotótábor motorja, a művésztelep szakmai vezetője Gerics Ferenc. Lendvai receptre Szentgotthárdon is felírt egy kis együttalkotást. 16 éves alkotófolyamat lett belőle, és egy folyamatosan gyarapodó gyűjtemény, amely mint mondja, az Európai Unió bármely kiállításán megállná a helyét.

Most ennek a gyűjteménynek szeretnének itt helyben egy állandó galériát, hogy az idelátogatók is láthassák, mennyi minden halmozódott fel az évek alatt.

A művészeti vezető látja, hogy egy városnak nem elég a turizmus, nem elég, hogy elhelyezzék a hotelben, a termálfürdőn a turistákat, mert egy idő után az ember már keresi a "mást". Arról is beszél, hogy ennek a gyönyörű határ menti városnak van már tradíciója a képzőművészet területén, de ezt a tradíciót őrizni kell, és erre egy galéria kiválóan alkalmas lenne. Külön kiemeli a szentgotthárdi polgármester támogatását, aki minden formában jelen van a művésztelep életében.

Huszár Gábor polgármester úgy érzi, hogy a városvezetésnek kötelessége olyan tevékenységeket felkarolni, amelyek a városban élés minőségének a jobbítását szolgálják. Azt mondja, soha nem tudta elfogadni azt, hogy ha a kultúra szorult ki valami miatt. A polgármester szerint egy város akkor működik, ha mellérendelő viszony van a különböző területek között. Nem vagy-vagy, hanem is-is.

SZAKMAI MAXIMALIZMUS

Gerics Ferenc a kezdetek óta ügyel arra, hogy a művésztelep ne keveredjen az amatőrizmussal. Jelenleg tíz művész kapott meghívást, két szobrász és nyolc festő: Dubravko Baumgartner, Göntér Endre, Marusa tibelj, Kaja Urh, Csuta György, Hosszú Laura, Branka Lalić, Dalibor Milojković, Király Ferenc, Dragan Gačnik. Az alkotótáborban mindenki szabadon választhatja ki, hogy mivel és min dolgozik. Persze egy művésztelep akarva akaratlanul is párbeszédbe lép a közeggel, amely körülveszi. Az alkotókat pedig megihletik a szentgotthárdi tájak, a mellettük dolgozók és persze a nagy, közös beszélgetések.

BÁRKA ÉS TERMÉKENYSÉG

Csuta György békéscsabai festőművész hosszú évek óta visszajáró, de maga is vezet hasonló művésztelepet. Úgy látszik, tudja, hogy a saját művészetre csak valami viszonyában lehet rálátni. A szentgotthárdi alkotótelep pedig jó perspektíva. Szerbiából, Bosznia-Hercegovinából, Szlovéniából és Magyarországról vannak itt alkotók. Csuta György a vásznán holdként ívelő bárka mögül kitekintve azt mondja: - A napi témák foglalkoztatnak, azokat szoktam valamilyen formában átírni a képre. A mostani munkájának a Hol vagy Noé címet adta. A képből kitüremkedő hajótest mintha nekünk üzenne: "Megmentésre vártok mind, itt az utolsó vihar előtt!"

Kezdetektől itt van a telepen Király Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész. Agyagot formáz, amikor találkozunk. Erotikus szimbólum
- mondja és folytatja a munkát. Nem is választhatott volna illőbb anyagot ehhez a témához. A térből vett és térbe visszavágyó anyaföldből kisimogatja a formát. Látszik a mozzanatosság a szoborban, minden ív felfelé igyekszik. Valami hajt, valami keletkezik. A természet magától értetődő mozdulatát formázza meg.