Kultúra

2017.01.17. 19:23

Jobb, mint Ronaldóé: Jordán Tamás önéletrajzi kötetének bemutatója a WSSZ-ben

Szombathely - A születésnapos Jordán Tamás került ki győztesen abból az alkalmi versengésből, amelynek szabályait Lévai Balázs határozta meg a WSSZ nagyszínpadán. A tét: kié a jobb memoár? Ronaldóé vagy Jordán Tamásé?

Ölbei Lívia

„Egy színházigazgatónak élnie, nem pedig visszaélnie kell a hatalmával”, fordul a közönséghez Jordán Tamás a Weöres Sándor Színház nagyszínpadán. Aztán azzal a mosolygó öniróniával folytatja, hogy „én most éppen az utóbbit teszem”. A telt házas nézőtér persze hálás ezért az ünnepi „visszaélésért”. Előbb meghallgatjuk (sokadszor is) Jordán Tamás és a Sebő együttes Szólt az ember című József Attila-estjét, aztán következik a szabályszerű, mégis rendhagyó Kötelező olvasmány: a Hátrametszés szerzője Jordán Tamás.

A hétfő a rendes színházi szünnap, de most megtelik a földszinti nagyterem nézőtere. Jordán Tamás, a (ráadásul mindjárt tízéves) Weöres Sándor Színház alapító-igazgatója egy nappal korábban, január 15-én ünnepelte a 74. születésnapját. Illetve hát mi is azt ünnepeljük ezen az estén, egyenesen valami megilletődéssel a levegőben. Nemsokára szóba kerül Moliére (talán akkor említi meg az ünnepelt, amikor arról beszél, hogy micsoda küzdelmek árán sikerült fönntartani a budapesti Merlin Színházat).

Fotó: Szendi Péter

Nem lehet véletlen, hogy Moliére neve elhangzik ezen az estén: ő és Jordán Tamás egy napon születtek. Mindketten január 15-én, csak az előbbi 1622-ben, az utóbbi 1943-ban. Az előbbi Párizs komédiásaiban gyönyörködött gyerekkorában, az utóbbi ott volt - az édesapja fogta kézen -, amikor ’56-ban ledőlt a budapesti Sztálin-szobor. A többi ugyanaz: színház, játék. Az életem - tétre, helyre, befutóra (ahogy a Jordán-önéletrajz alcíme mondja).

De azt is mondhatjuk, hogy: „Szólt az ember.” Jordán Tamás és a Sebő zenekar (Sebő Ferenc, Barvich Iván, Perger László) a színen. Sose számolták, de akkor legyen ez a 300. alkalom. Jordán Tamás kicsit olyan, mint a régi idők vándordalnokai (bár épp most rögzítette az emlékeit): hisz abban, hogy a történetek akkor maradnak fönn, ha továbbadjuk, sokszor elmeséljük valamennyit. A Szólt az ember-esthez szükséges föl-idézni a kezdeteket, amikor sok minden eldőlt. Az 1975-ös születésnapi József Attila-tévésorozatot, az alkotókat: Fehér Györgyöt és Edelényi Jánost. És a három versmondásra fölkért színészt: Cserhalmi (itt a kötelező kis hatásszünet) Annát, Latinovits Zoltánt, Jordán Tamást. És a két zenekart: a Kalákát és a Sebőt. Meg azt, hogy a vers nem piedesztál és póz, hanem személyesség és közlés. A József Attila-estben most talán a koncentráció - és az a legszebb, ahogy Sebő Ferenc figyeli, figyelemmel kíséri és látja Jordán Tamást; már nagyon régóta. Ez a halk, finom, mély figyelem maga a barátság. Kimondjuk? Szeretet. Ez a figyelem sugárzik az önéletrajzi kötet szerkesztői előszavából is; jegyzi Sebő Ferenc. Jordán Tamás megfogalmazásában: „Ő volt az én Cavintonom írás közben.”

De ez már a hétfő este második felvonása, a Kötelező olvasmány, szokás szerint Lévai Balázs moderálásával: „A hóhért akasztjuk.” Csak előbb berobbannak a színészek egy gyors üdvözlésre (aki nincs itt, Budapesten van A mi osztályunkkal), állva tapsol az egész nézőtér. Itt van a régi, és itt van a jelenlegi polgármester.

A mára rendelt kötelező olvasmány pedig a Hátrametszés, amelynek teleológiája úgy szól, hogy minden a világon azért volt, hogy a szombathelyi Weöres Sándor Színház megalapításában érje el célját. Egyébként meg a szerző arra vállalkozott, hogy kisöpör mindent a szőnyeg alól. Megmutatja azt a szorongó kisfiút, aki elhatározta, hogy színész lesz - pedig minden, de minden a döntése ellen szólt. Jóval később értette meg, hogy pont azért akart színész lenni, mert gyerekként azt gondolta: a reflektorfényben álló színész az, aki „tuti nem szorong”. Ó, hát persze. De most például, A Dédi címszerepében „végtelenül szabadnak” érzi magát.

Sok minden előkerül ezen az estén (Egyetemi Szípad, 25. Színház, Kaposvár, Nemzeti, POSZT), sok minden meg nem; de hát azért van a könyv: olvasni kell. Egy híres és érdekes ember érdekes élete - a háttérben a 20. századi (enyhén szólva érdekes) magyar történelemmel. Úgyhogy mindent összevetve jobb, mint a Ronaldo-életrajz. (Na jó, Ronaldo azért kicsit híresebb.) Lévai Balázs összegzése szerint Jordán Tamás „küzdő típus”, aki nem dédelget sérelmeket. (Vagy nagyon-nagyon keveset.) És kifogyhatatlanul sok jó története van.

Olyan is, amely a könyvbe még nem kerülhetett bele. Mert folyton-folyvást dolgozik, nem volt könnyű elcsípni őt még születésnapi köszöntőre sem: „Leszálltam Kelenföldön a vonatról vasárnap fél 12-kor, és ott állt az egész család - egy nagy szőnyeg mögött.”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!