Jordán Tamás lórúgást ígért, operettsikert kapott

Az aulában/piactéren/agorán szombaton este Cervantes/Don Quijote fogadja a közönséget, jön a spanyol inkvizíció, aztán mindenki betódul a színházterembe - vagyis a börtönbe, ahol mindjárt megkezdődik a tárgyalás. Cervantes, védd magad. Don Quijote de la Mancha, mit tudsz fölhozni a mentségedre? A búsképű lovag-musical (éppen itt, éppen most) megint fölidéz egy másik Don Quijote-átiratot, Gyurkó Lászlóét és a 25. Színházét, amelyben az akkor (1972-ben) még egyáltalán nem ismert, amatőr színészként számon tartott  (életkorilag is szinte gyerek) Jordán Tamás volt a címszereplő; a szerző neki írta a szerepet. Van is ehhez egy "széllel szemben", stand up-körülmények között elmondható Jordán-anekdota arról, hogy Don Quijote mellett végül miért nem Haumann Péter, hanem Zala Márk játszotta  Sancho Panzát az előadásban: játékló mellett játékszamáron. Arányosan. (Öcsödön nem volt kis ló, kis nő, kis eke, kis ház, kis csikó.)

Szabad-ötletek jegyzéke, száznál is jóval több ülésben, szerte az országban. Jordán Tamás itt a Weöres Sándor Színház stúdiójában. Fotó: Mészáros ZsoltWSSZ

Hamarosan tényleg megcsapja a közönséget egy kis  "Széllel szembe-hangulat". Mert mindenki mégse tódul be a nagyterembe Cervantesék után: a stúdióban szintén hétkor kezdődik a Jordán 70 címmel meghirdetett József Attila-est, a Szabad-ötletek jegyzéke. (Délután volt már egy előadás.) A játéktérben balra hokedli, középen a "dívány" (takarj be, fázom), jobbra kávéházi asztal-szék (JA tárgyi világa). A "díványon" ott ül Jordán Tamás is: itt van, de még nincs itt. Amíg mindenki megtalálja a helyét, a háttérfelvételről Sebő-zenére Bognár Szilvia Harmatocskát énekel: "Hát dolgoztam híven, zümmögve, mint a rét.  Milyen könnyű a menny!" A műhely már sötét.  Jó helyen vagyunk. (Már abban  a régi, 25. színházi Don Quijote-előadásban is zenélt Sebő Ferenc.) Ritka, hogy ilyen tapintható legyen az átmenet rítusa a kinn és a benn között. De még mielőtt egészen belül kerülnénk, Jordán Tamás bevezetőt mond, mintha könnyedén stand up-ozna: a közönséget óvatosan, derűsen, játékosan (nehogy túlságosan elrémüljön)  fölkészítve arra a gyónásra, "lórúgásra", ami a Szabad-ötletek jegyzéke. Automatikus írás, trágárságokat felszínre dobó asszociációs játék,  szabadvers, öntisztítás, önterápia; együtt és külön-külön: fejhallgatóval. Nevetni szabad.

Hozzá a magán- és közmitológia. A József Attila 70. születésnapjára készült tévésorozat, Fehér György és Edelényi János rendezésében (1975-ben); Cserhalmi Annával, Latinovits Zoltánnal, Jordán Tamással. A nagy találkozás, az első. Aztán a versek közé csempészett Szabad-ötletek jegyzéke (Amit szívedbe rejtesz) a Radnóti Színpadon; az akkor még szamizdatban terjedő anyagot Jordán Tamás kaposvári kollégájától, Spindler Bélától kapta.

Könnyű és nehéz stand up az egész, József Attila- és Jordán Tamás-módra: "Az a szerencsétlen, aki ezeket írta, mérhetetlenül vágyik a szeretetre (...)" Ezért aztán önmagát nem kímélve, csalhatatlanul:  játszik.

Hogy a kéziratból könyv lett

A Jordán Tamás-estnek is része volt abban, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött kéziratból végül könyv lett: Stoll Béla, a József Attila-szöveg gondozója meg is írja az Atlantis Kiadónál megjelent Szabad-ötletek jegyzéke előszavában. A szombathelyi közönség a 90-es években az akkor még Berzsenyi főiskola nyikorgó székes dísztermében hallhatta-láthatta az előadást, amelyet aztán többször műsorra tűzött már a WS Színház is. Mindig ugyanaz és mindig más; ahogy a beavatandó közönség is.