Sejtések mindenütt: Kaczmarski Ágnes fotói a Vitalitas Galériában

Már az elején feltűnik a vásárlópult közepén a terebélyes, fém teáskanna és az alatta lévő elektromos melegítő. Viccesen kérdezem is a fotóművésztől: ez is a kiállítás része? Sejtelmesen mosolyog: majd meglátjuk.

Scheiber Katalinnak, a galéria vezetőjének rövid köszöntőjében elhangzik, hogy Kaczmarski Ágnes Kiss Sándor-díjas fotóművész kiállítását Veres Éva ötvösművész, az est háziasszonya nyitja meg. Ekkor olyasmi történik, ami egyáltalán nem jellemző egy megnyitón: hosszú, vörös selyemkesztyűk kerülnek fel az ötvösművész karjaira, csattognak a fényképezőgépek, elhangzik egy-két meglepett „na?!" a közönség soraiból, kezdődik a vízforralás és így válik főszereplővé az ominózus teáskanna.

Veres Éva és a sokat sejtető teaperformansz a 11-es Huszár úton, ráadásul pont délután öt órakor

„Fütyülést szeretnék kérni" - mondja Veres Éva, és jön is a fütty, de ez még nem a forrongó víz füttye, hanem a lelkes közönségé. Együtt nézzük és várjuk, hogy felforrjon a teavíz. „Olyan, mint egy Tarr Béla-film" - jegyzi meg valaki, és valóban: egy hosszú, vágás nélküli snittel várjuk a 100 Celsius-fokot és a forrást jelző füttyöt. Veres Éva nyugodt tekintettel végignéz a közönségen, kuncogások és izgatott várakozás közepette. Igazi performansz. Piros kesztyűs „szakácsnőnk" mintegy tízpercnyi várakozás után forró vizet önt a kerámia teáskannákban lévő teafűre. A síppal, mint azt később a kiállító művésztől megtudom, a fütyülés szimfóniáját vártuk. Kaczmarski Ágnes nem akart hagyományos megnyitót; és ez a laza, szabad, „sejtető felfogás" tényleg nagyon illik Ági „fotómeséihez".

A kiállított munkák kör alakúak, és egy meghatározott irány szerint - a fotók alatt számok jelzik ezt az irányt - bejárhatóak. A fényképek monokróm színei tökéletesen beleillenek a galéria enteriőrjébe. Egyébként sejtés az egész: mindenki mást sejthet a képek nézése közben.

Kaczmarski Ágnes Kiss Sándor-díjas fotós a megnyitón Fotó: Nagy Jácint

Mint ahogyan mást és mást sejthetünk/sejtünk egymásról is. Ami fontos, az a kapcsolatok és egymás sejtése - mesél a kiállító művész. Amikor nem is tudjuk, hogy a másik ott van, de ott van, sejtjük őt inkább, mint tudjuk. A képek kör formája pedig lehet akár a végtelen jelzése is.

Fontos, hogy a képek nem fotoshoppal készültek. Ági nagyítón keresztül fotózott, így kapta az egészet csak sejtető részleteket, formákat. A nagyon sok apró részlet - az egészből való kiragadás által - egészen új tartalmakat kap, egyénenként változó, mindenkinek mást jelentő szimbólumokat mutat föl minden egyes kép.

Körben az angyalok ülnek: március 31-éig találkozhatunk velük Fotó: Nagy Jácint

Hol egyetlen fotót látunk, hol többet egymás mellett; hol az egyik alak a fontos, hol a másik, hol az egyik részlet, hol amaz. Hol egyedül vagyunk, hol többen. Pont, mint az életben Áginak különben van egy „tárgydoboza", amit ha kiborít, mondhatni „dadaista módon", a véletlenek összjátékának közreműködésével ötletet merít a szétszóródott kis tárgyakból. Ezekből születnek aztán, egyebek között, a sejtések. Izgalmas, szimbolikusan is körbejárható a kiállítása.

Meg kell nézni. És hagyni, hogy körbenjárva működésbe lépjenek a sejtéseink. A tárlat március 31-éig tart nyitva a Vitalitas Galériában.