Kultúra

2014.02.24. 14:05

Kocsi az idők országútján

Szombathely - Pályi János szombaton délután ismét megmutatta, milyen az élet az idők országútján. Az Órajáték-előadás után: teázós beszélgetés az alkotókkal a Meseboltban. Mert volt rá időnk.

Ölbei Lívia

„Isten, segíts! Varázslat ez? (...) Ezek öten pedig nem soká mutatványoskodnak a könnyeikkel. A kocsiba szállnak, és már indulnak is. Halad kifelé a kis utcából a szekerük. Nagyokat huppan buckán, letépett rongyon, kőkupacon. Kizörög aztán Budából is, és ráfordul az idők országútjára", olvasható Darvasi László álomszép regényében, A könnymutatványosok legendájában (Pécs, Jelenkor, 1999). Amikor a különös, kék könnycseppes-ponyvás szekér nekiindul, a könyv szerint egészen pontosan 1541. augusztus 29-ét írjuk. Mintha ugyanez, vagy hozzá nagyon hasonló mágikus szekér – világszínpad, világmodell – kanyarodott volna le az idők országútjáról és gurult volna be egyenesen a Meseboltba szombaton délután. Pályi János, Európa egyik legjobb vásári bábjátákosa – aki nemrég Vitéz László társaságában lépett föl a Meseboltban – hozta el ismét Órajátékát a szombathelyi bábszínházba: oda, ahol tíz évvel ezelőtt megszületett az időközben több nemzetközi díjjal elismert előadás. Amelyben „az alvilágból Lucifer irányításával elveszik az időtorony lakóinak idejét. Már mindenki elköltözött, csak hétpróbás Jancsi fog ki a pokolbéli praktikákon. Egy befoghatatlan pofájú fickó, akik akármelyikünk lehetne. A legügyesebb énünk, aki móresre tanítja a hatalmaskodó házmestert, a tudálékos doktort, vagy a faragatlan rendőrt. Még a zsémbelő feleségét is meg tudja fékezni. Lucifer elrabolja a kisfiát. Jancsi pokolra száll, és sorra tángálja el az alvilági szörnyeket, Lucifert és végül magát a Halált is megtáncoltatja."

A Mesebolt újra elindította Figurás teázó-sorozatát: elsőként Pályi Jánossal találkozhatott a közönség – az Órajáték című világotjárt előadás tíz éve itt készült. A mágikus szekér előtt Pályi János, jobbra a háttérben: Kovács Márton zenész-zeneszerző.

A főszereplő Hétpróbás Nagyokos János – és Maris, a felesége. Pályi János ezúttal láthatatlan. Fotók: Ohr Tibor

A történetet Kovács Ildikó, Veres András és Pályi János írta, az előadást Kovács Ildikó rendezte – segédrendező Veres András –, a zeneszerző Kovács Márton, a díszlettervező Majoros Gyula. Marionettek: Grosschmied Erik. A marionettszínpadot (amikor megfordul a szekér, és Jancsi pokolra száll) Mátravölgyi Ákos készítette. Játssza: Pályi János. Muzsikál: Kovács Márton.

Már ennek a névsornak az olvastán eltáthatja az ember száját – élvonalbeli alkotók, akik ezer szállal kötődnek a Mesebolthoz is. A gyerekközönséget persze semmiféle névsor nem érdekli, az első pillanattól kezdve belefeledkezik a játékba. Belefeledkezik, ami azt jelenti, hogy természetes és koncentrált figyelemmel fészkeli bele magát a játék világába: kommentál, hozzászól, tanácsot ad, drukkol. Pályi János külön bravúrja – a kesztyűs- és marionettbábok bravúros, összetett mozgatásán túl –, hogy mindig azonnal és jól, a játék világából nem kilépve válaszol. De hát ebből a masszív és törékeny világból tulajdonképpen nem is lehet kilépni, elvégre minden benne van (könnyedén belefér): Lucifertől a Spektrum tévén és a mobiltelefonon át Kovács Márton trombitatölcsérrel fölszerelt vonós hangszeréig. A hangszer nagy érdeklődést vált ki a gyerekek körében, előadás után többen közelebbről is megnézik. „Én maradok", mondja ragyogó szemmel az első sorban egy kisfiú, amikor Kovács Géza, a Mesebolt igazgatója bejelenti, hogy akinek kedve van, maradjon még teázni, beszélgetni. A Mesebolt-munkatársak megkezdik a teaszervírozást, Porcelánkannák, gőzölgés, csilingelő kanalak – egy kicsi Paul Maar-, vagyis „Tessék engem megmenteni!"-hangulat. Ez itt a mentőcsomag. Kovács Márton – Kovács Géza kérdései nyomán – például arról beszél, hogy számára nincs különbség bábszínházi és „kőszínházi" zeneszerzés között. A Kovács Márton-zenék együtt lélegeznek – alkalomról alkalomra együtt születnek meg az előadással; az Órajátékot ráadásul maga a zeneszerző muzsikálja, kopogja, „zajongja", beszélgeti végig; nagy koncentrációval. De ezen az alapon működik a WSSz Szentivánéji álom-előadása is – amelyért Kovács Márton 1012-ben a kritikusok céhétől (nem először) megkapta az évad legjobb színházi zenéjének járó díjat. (Emlékszünk: a háttérben zenészek lebegnek a színpad fölött – már a jelenlétükkel is gazdagítva az előadás jelentésrétegeit.) Pályi János – örök haladásban a tökéletesség felé – azokat a furcsa csoda-pillanatokat idézi, amikor a játékos rácsodálkozik az általa mozgatott, egyszer csak önálló életre kelő bábra: „Jé, mit csinál."

Idő van! Szedelőzködni muszáj. A szekér megy tovább az idők országútján.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!