2014.09.22. 14:50
Koltai Róbert és a Napló-szilánkok, kandeláberek között
Sárvár - Peter Brook óta tudjuk, hogy a színházhoz nem kell más, csak a föltelíthető üres tér. Azért vannak olyan terek, amelyek alaposan próbára teszik a színészt. Koltai Róbert a Danubius Pódiumon állta a kihívást; és vele állta Móricz Zsigmond is. Pedig a Napló-szilánkokban mindketten roppant súlyokat cipelnek.
A 2010-es könyvhét szenzációjaként számon tartott 1924-25-ös Móricz-naplókból született meg az előadás, amelynek 2012 végén egy pici budapesti színházban volt az ősbemutatója. Koltai Róbert azóta sokfelé megfordult a Napló-szilánkokkal (például a WSSz stúdiójában is), a hétvégén pedig, közel a magyar dráma napjához, a sárvári Danubius Hotel pódiumsorozatában láthatta őt a közönség.
Koltai Róbert sokfelé megfordult a Napló-szilánkokkal. Fotó: WSSz
A hotel tágas hallja belső udvarként működik, körben emeletről emeletre folyosók futnak, fönn a kupolában átlátszatlan üveg zárja le a tágas teret. Benn a színpaddal szemben széksorok, kanapék – és utcát idéző kandeláberek. Első pillantásra minden a Kabdebó Lóránt szerint lávaként feltörő szöveg ellen hat itt, de aztán átfordul a befogadói képzelet: a köztér és a magánszféra jegyeit egyszerre hordozó hall párhuzamba állítható a „Zsiga bácsi"-kép visszáját fölmutató, önboncoló Móricz-naplókkal. Olyan magánszövegek ezek, amelyeket közkinccsé kellett tenni. És nem azért, hogy bizseregve szerezzünk tudomást annak a heroikus és kicsinyes, szenvedélyes és önző, vádló és önvádló „szabadságharcnak" a részleteiről, amelyet az író folytat – elsősorban az írásért – önmagával, a feleségével, a szerelemmel, az érzékeivel stb.
Házassága 20 év után fölbomlik, felesége, Janka dölyfös kétségbeeséssel öngyilkos lesz, a Simonyi Máriához fűződő szerelem ambivalens. Hanem azért kellett közkinccsé tenni, mert ezek örökös emberi játszmák, ezúttal kijátszva – és megírva! – a legmélyebb mélységekig. A szövegek erejének (szerkesztette B. Török Fruzsina) és Koltai Róbert visszafogottan ironikus játékának köszönhető, hogy a dráma ebben a furcsa, köztes térben is megszületik. A példány kéznél van: naplójelzés és kotta, az írói és színházi helyzet alátámasztására. (A sikerre áhítozás kínjait és szépségeit pedig legalább olyan jól ismeri a színész, mint az író. Sőt.) És a közönség odaforduló figyelméről se feledkezzünk meg, anélkül „rendes színház" nem létezik.
Eljött Sárvárra Móricz Zsigmond unokája, Kolos Réka is, akinek pedig eleinte nem tetszett az előadás ötlete, de a szöveg, aztán Koltai Róbert teljesítménye végképp meggyőzte. Így aztán már majdnem két éve tart Móricz megkísértése.
